73KASSA RÉGI SIRKÖVEI.
A régi városi polgárok temetkezési szokásai már azért is figyelmet keltenek, mert a képzőművészetekkel s heraldikával való szerves összefüggésük által műtörténeti tekintetben többé-kevésbé tájékozást nyújtanak és sokszor oly kérdéseket oldhatunk meg általuk, melyekre hiába várnánk feleletet a történelemből.
Egy középkori város exkluziv, zárt jellege, mely a magán, társadalmi s politikai élet minden fázisában megnyilatkozott, kiterjedt még a halottak országára, a sírkertre is, melyet a templomok köré szorosra vont s elkerített térre: coemeteriumra, czinteremre szoktak volt elhelyezni. A municipális élet terén, vagy a város körül egyéb tekintetben érdemekre szert tett kiváló egyének: birák, consulok, világi s egyházi főemberek a templomok kriptáiban helyeztettek örök nyugalomra és sírjaik fölé többé-kevésbé díszes táblák, sírkövek emeltettek. A kisebb állásu tisztviselőket a templom közel szomszédságában, a közsorsu s kevésbé tehetséges conciviseket pedig távolabb ásott sirokban temették el. Minél előkelőbb volt életében a megboldogult, annál közelebb jutott a templomhoz, természetes tehát, hogy azok sírkövei maradtak fenn a legtovább, kiknek ilyen emlékei a templom falába belülről vagy kívülről megerősítve valának.
A kassai dómnak ujjáépítése alkalmával kitünt, hogy a meglévő székesegyház helyén egy korai csúcsívben épült kisebb kiterjedésű, polygonál záródásu egyhajós templom, a Szent Erzsébet tiszteletére felszentelt első plébánia-templom állott, melyről már egy 1285-ben keltezett okmány megemlékezik. E templom a XIV. század második felében tűzvész által elpusztulván, a jelenlegi Erzsébet-templom felépítéséhez az elpusztult s lerombolt templom sírköveit is felhasználták. Ez magyarázza azt, hogy a kassai legrégibb sírkövek a javítás alatt álló székesegyház oszlopai és pillérei alól kerültek napfényre.
E sírkövek jobbadán annyira meg vannak már rongálva, hogy föliratik sok helyt teljesen olvashatatlanok; a legrégebbiek felirás nélküliek, az ujabbak felirást is viselnek. Összes számuk meghaladja az ötven darabot.
74Legrégibb sírkövek.
A felirás néküliek a XIV. század közepe tájáról (1320-1350.) származnak. Főalakjukat egy félköríves talpon álló nagy kereszt képezi, melynek végei góth liliomokban végződnek vagy orr-díszszel ékesítvék.
Előállításuk úgy történt, hogy a megkívánt keresztalakot a talppal együtt a kőbe jó mélyen bevésett árok által előtüntették s hogy a bemetszett kereszt idoma elütő s feltünő legyen, az árkot szuroknemű fekete anyaggal kitöltötték. Miután e sírköveken minden felirás és egyéb útbaigazitó jel hiányzik, mint az első számu sírkő mutatja, meg nem állapítható, kiknek sírjai fölé emeltettek.
Valamivel újabbak a XIV. század második feléből eredő azon sírkövek, melyeknél a kereszt függőleges gerendájára elhelyezett paizsot s ebben családjegyet találunk, mint azt a 2. és 3. számu sírkövön látjuk. A paizs e korban felül egyenes vágásu, sima, alul kihegyesedő háromszögalaku, kajácscsal nem bír s (heraldikailag véve) jobbról balfelé dül. A kereszt talpát itt is félkörös ívek alkotják. A családjegyek, melyek Németországból származtak át ide, e korban egymást különféle helyzetben keresztező és változatosan összetett egyenes vonalakból állanak és csak később, a XV. században, kapcsolatosak görbe vonalakkal. E jegyek egyes polgárok és polgárcsaládok czímereiül szolgáltak, s e czélra azokat paizsokba foglalták, pecsétlőkbe s gyűrükbe metszették s velök okmányokat pecsételtek, mi teljes érvényü volt a sajátkezü aláirással.
Kassa régi sírkövei 1. sz.. (Podleszny A. felvételei.)
Kassa régi sírkövei 2. sz. (Podleszny A. felvételei.)
Feliratos sírkövek.
A XIV. század utolsó tizedeiben a sírkő szegélyét már majusculás góth felírás köríti s ez a megboldogult nevét s a halálozás idejét tudatja velünk.
75Unikum sírkő.
A paizs egyenes vágásu fején, a régi tornapaizsokra némileg emlékeztetően, a jobb felé eső részen félkör alakban ki van vágva. Eddig unikum hazai sírköveinknél. A pajzs mezeje puszta, vagy családjegyet tertalmaz, mint a 4. számu sírkő; a mélyedések sokszor szuroknemű fekete anyaggal töltvék ki. Időrendben bemutatunk néhányat.
Az egyik sírkőnek (5. sz.) fölirata:
E szerint tanusítja, hogy az 1374-ik évben elhunyt Seip András (vagy talán Seipner) kassai polgár sírköve van előttünk.
Kassa régi sirkövei 3. sz. (Podleszny A. felvételei.)
Kassa régi sirkövei 4. sz. (Podleszny A. felvételei.)
A másiknak (6. sz.) felirata a következő:
E szerint e sírkő Jakab polgár édes anyjának: Katalin asszonynak sírköve. A paizsban családjegy látható, a halálozás éve 1375.
Végre a harmadik családjegyes sírkő 1378-ból egy Jacobus Polonus nevü, Lengyelhonból ide szakadt polgár sírját diszíté.
76Megemlítjük, hogy előfordul e századból egy olyan sírkő is, melynek czímerpaizsa kivételesen s a heraldika szabályaitól elütőleg, balról jobb felé dül.
Sírkövek a XV. századból.
A XV. százd első feléből sírkő nem maradt reánk, minek magyarázatát abban találhatjuk, hogy a templom építés alatt állván, abba s közvetlen melléje nem temetkezhettek. A század msáodik felének sírkövei stíl tekintetében lényeges eltérést mutatnak a XIX. századiakhoz képest. Ezekről elmarad a nagy kereszt alakja, s a főteret egy csúcsíves fülkét ábrázoló féldombormű foglalja el; ez alá van helyezve a czímerpaizs, mely e században többnyire kajácsos s alul kerek, vagy bevágott.
Kassa régi sirkövei 5. sz. (Podleszny A. felvételei.)
Kassa régi sirkövei 6. sz. (Podleszny A. felvételei.)
Az idetartozó sírkövek közül a legnevezetesebb Cromer Ágoston kassai szenátoré 1472-ből (7. sz.) Minusculás felirata:
† hic . iacet . famosus dnus .
Augustinus Cromer . guondam. .
consul . Cassovien . et . fundator
huius . capelle . q. obiit .
Anno . m . CCCC . IXXII.
A sírkő közepét Cromer Ágoston családjegyével ellátott paizs tölti be, alatta pedig mondatszalagon a fohász olvasható:
Orate . deum . pro eo.
E sírkőből tudjuk meg, hogy Cromer Ágoston kassai consul volt s hogy ő építette a dóm egyik déli kápolnáját, valószinüleg azt, melyben sírköve fölfedeztetett, tehát amelyben el is temették.
77Renaissance-stílü sírkövek.
Egy másik családjegyes sírkő, mely 1486-ból Nicolaus Wogmaister kassai polgár sírjáról való, még tisztán csúcsíves stílben van előállítva, de a következő XVI. század már szakít ezzel az izléssel s e téren is érvényesíti a renaissanceot, bár az átmenet itt nem történt oly gyorsan, mint az építkezés egyéb ágainál.
Illenfeld András katonai főszertármesternek 1587-ből származó síremléke már tisztán renaissance stílben van készitve, s azért is érdekes, mert egy magas katonai rangban álló férfiu jól fentartott arczképét ábrázolja.
Kassa régi sírkövei 7. sz. (Podleszny A. felvételei.)
Kassa régi sírkövei 8. sz. (Podleszny A. felvételei.)
Már ezen században is, de leginkább a köveetkezőben, a sírkövek czímerképei alárendeltebb szerepet kezdenek játszani, s hol a kő felső, hol alsó, hol meg középső kis részére szorulnak. A főhelyet hangzatos, de többnyire üres hexa- és pentameterben írott epitáfiumok foglalták el. Ilyen sírkövet mutat 8. sz. ábránk, melyet Koncz Bálint városi jegyző és szenátor emlékére állítottak föl.
