35KASSA TÖRTÉNETE.
Cassovia. (Kassa régi képe. A kassai városi levéltárból.) Fejkép.
NAGY LAJOS SZABADALOMLEVELE 1347-BŐL.
(A kassai városi levéltárban őrzött eredeti után.)
Kassa a népvándorlás korában. Kassa neve.
A MAI KASSA városának szélső vonalától délre mintegy kétezer lépésnyire már a népvándorlások korában kellett telepnek lennie, mert az uj városi temető dombos részén 1893-ban véletlenül népvándorláskori, szabatosabban La Tène-kori sírokra bukkantak. A magyar történelemben csak a XIII. század első felében szerepeltetik az okiratok Kassát; de a városnak jóval régibbnek kell lennie, mert egyrészt az okiratok, mint ősi idők óta létező várost említik, másrészt a város nevének eredete is régibb volta mellett látszik bizonyítani. Kassa nevét Borovszky az ó-felnémetből származtatja. Szerinte gasuoh, kasuah szerzeményt vagy legelőt jelent s mind a két jelentés megfelelhet akkori jellegének. Hogy németek alapították Kassát, azt valószínüvé teszik az első hiteles történeti följegyzések, melyek a német telepesekről szólanak. Már a honfoglaló magyarság részint szláv, részint germán lakosságot talált a Hernád völgyében s a Hernád neve is megfelel az ó-felnémet hornath-nak, mely ágas-bogast, kanyargót jelent, a mi ismét ráillik a Hernád folyóra.
A Hernád éppen Kassa irányában töri át a hegyvonalat, itt lesz futása egyenletesebb, itt rakja le természetesen legelsőbben a sebes sodrával hozott iszapot is, melylyel a megtelepedésre alkalmassá, termékenynyé tette azt a területet, melyen később Kassa felépült, míg a népvándorlás korában biztosságot még nem nyujthatott ez a terület, mely részben vizjárta maradt sokáig. Az Árpádok korában egy Blathan nevü mocsár is volt a város északi határán, melyet a folyó áradása okozott.
IV. Béla oklevele.
1249-ben IV. Béla király egy okirata már hivatkozik Kassa város szabadalmaira; de egyebet nem tudunk meg arra nézve, hogy a város keletkezésének idejére következtethessünk.
Osztrák település.
Állítólag már 1194-ben Narod osztrák vitéz háromezer némettel jött e vidékre s itt megtelepedett; de hogy ugyanekkor keletkezett volna Kassa városa, az annál kevésbé mondható határozottan, mert német települők 36az Árpádok alatt folyvást szivárogtak erre a környékre. Hogy Kassa a XIII. század előtt már létezett, az bizonyos, mert a XIII. század elején már nem csekély nagyságu hely volt. Okirataink 1219-ben tiz olyan falut sorolnak föl Kassa közelségében, melyekben azok a német telepesek laknak, a kiket "a királyné németjei"-nek neveznek. Ezek a faluk: Göncz - még 1469-ben is Künzelsdorf, - Fel-, Közép és Al-Németi, Perény, Ruszka, a két Vizsoly, Czecze és Dobsza.
Kassa első szabadalmai.
Kassa az említett 1249-iki okirat kiadásakor még szintén falu volt, "villa regia", a király birtokában levő falu. De már jelentősebb falu, a mit bizonyít az a királyi okirat, a mely Szina helységnek királyi adományképen ugyanazokat a privilegiumokat adja, a melyekkel Kassa is él. Hogy mik azok a privilegiumok, nem mondja az okirat.
KASSA. - A SZT. MIHÁLY KÁPOLNA. (Letzter S. felvétele.)
Bevándorlások.
A falu lakosainak száma gyorsan növekszik. A hely földrajzi fekvése, a felföld és az alföld egyik legközvetlenebb érintkező pontja lévén itt, - sietteté a népesség gyorsütemü szaporodását. A kereskedelmi összekötetések révén a Szepesség, majd Lengyelország (Halics) és a távoli Szilézia német nemzetiségü lakosai is küldenek rajokat a kassai polgárság szaporítására.
Kereskedelem a XIII. században.
A kereskedelem a legnagyobb szerepet játszotta Kassa jelentőségének növekvésében és lakossága szaporodásában. A Kassa fölött hirtelen emelkedő 37hegységben már nem járhattak szekereikkel az alföldiek; a hegyvidékiek meg itt érhették legkönnyebben a Tisza mellől, a Hernád-völgy vonalán jövő vásáros népet, melynek nyers áruira, gabonájára, borára szükségük volt.
A kicserélés itt mehetett végbe legkönnyebben, innen vezetett az érczekben gazdag Gömörbe is a legközelebbi út, mert lejebb a ma már kiszárított Kanyapta-völgy terjedelmes mocsarai miatt nem volt alkalmas átkelő. Még a mult században is nagy kiterjedésü, egészségtelen mocsarak, nagy tavak és nádasok terültek el Nagy-Ida környékén, mely ez okból csak nehezen volt hozzáférhető.
Földművelés a XIII. században.
A lakosok egy része földmiveléssel is foglalkozott, mint azt a XIII. század második felében már sürűbben fölmerülő okiratok szövege tudatja velünk; de erre utal Kassa ó-felnémet eredetü nevének előbb említett jelentése is.
KASSA. - A DÓM ÉSZAKRÓL A RESTAURÁLÁS ELŐTT. (Letzter S. felvétele.)
Fel-Kassa.
Két Kassa létezett ebben az időben, melyek keletkezéséről és annak idejéről semmit sem tudunk: Kassa és Fel-Kassa.
Jelentőségre a régibb Kassa, a mai város őse emelkedik hamarább, úgy hogy Fel-Kassa is a XVI. században amannak birtokába kerül s nemsokára végképen beleolvad.
Régi fellegvár.
A "villa regia" Kassa volt. Fel-Kassát 1261-ben említi először egy királyi oklevél. Samphleben és Obl kassai lakosok V. Istvántól, még mint 38trónörököstől, adományul kapták Fel-Kassát, melynek határai mélyen belenyúlnak a város fölött elterülő erdőségbe, fölül egészen a Csermelypatak forrásáig. Ezen a birtokon volt a "Hoph", a vár.
Az egykori vár nyomait máig megőrizték a falmaradványok a Hradován, mely szláv név szintén megerősített helyet jelent. Hradova fensíkján állt az épület, több udvarra osztva. Belső udvara mintegy 300 méter hosszú lehetett. Délről a majdnem merőlegesen álló sziklafal határolta; ehhez épitették terméskőből a várfalat, mely 3,20 méternyi szélességben ellipszis alakban övezte az erődöt. A falat, mely a belső várat vette körül, kerek és háromszögü tornyok erősítették. Keletről és nyugatról még egy-egy mélyebben fekvő udvar csatlakozott a belső várhoz, melyeket délről részben szintén sziklafal védett, nagyrészt azonban kőfallal voltak körülfogva. A két mellékudvar tágasabb volt a belső vagy főudvarnál.
Samphlebent és Oblt, valamint örököseiket V. István a vármegyei hatóság alól is kivette adománylevelében.
Megyei fenhatóság.
Kassa községe ugyanis Róbert Károly kiváltságolásáig Abauj vármegye hatósága alá tartozott. Bordézsmával az egri püspöknek tartozott, a ki 1275-ben a dézsmás községek között sorolja föl. Már ekkor nagyobb terjedelmü szőllei lehettek Kassának, s tekintélyes borkereskedése ezeken alapult.
A lakosságra mindamellett súlyosan nehezedett a tizednek természetben való beszolgáltatása, azért az egri káptalantól 1292-ben évi tizenöt márka ezüstön megváltották.
Egri püspök fenhatósága.
Az egri püspök 1290-ben lelki ügyekben közvetlen fenhatósága alá vette Kassát s egyszersmind a lakosok egy nagy sérelmét is orvosolta, megszüntetvén az esperesnek fizetett és ez időben Magyarországon szokásos vérdíj kötelezettségét. Ez a kötelezettség Kassára nagyon érezhető terhet rótt, mert a sok jövő-menő, kalandozó népség soraiban nem ritkán fordult elő erőszakos halál.
OMODE CZÍMERES PECSÉTJE. (Orsz. levéltár.)
Első templom. Szt. Mihály kápolna temetője.
Hogy a püspök maga vette egyházi fenhatósága alá Kassát, az már annak is a jele volt, hogy mint hitközség szintén tekintélyessé növekedhetett. Már 1283-ban említik templomát, mely szintén Szent-Erzsébet tiszteletére épült, még pedig a későbbi dóm helyén. Ugyancsak a XIII. században épült a Szt. Mihály kápolna, mint a Szt. Erzsébet templom temetkező kápolnája (coemeterium); e körül terült el a város első temetője.
Kórház.
Ez időtájt már kórháza is állott, még pedig alapítványnyal biztosítva, mely vagyont a Johannita-rendü lovagok magukhoz akarták ragadni; azonban a lakosok Arnold nevü papjuk vezetése alatt erélyesen síkra szálltak a kórházi vagyon megvédelmezéséért s ez sikerült is nekik.
Első körfal.
A XIV. század elején védművel fölszerelt s az Anjouk alatt várossá emelkedett Kassa lett csakhamar Felső-Magyarország kulcsa.
Kamarai ispán.
Városi jellege természetszerűleg már előbb ki volt fejlődve, mielőtt a szabad királyi városok sorába emeltetett volna s a kamarai ispán már 1297-ben itt székelt. S bizonyára még korábban élvezhette volna jelentékeny kiváltságait, ha sorsát egyidőre meg nem akasztják az Árpád-ház kihalta után bekövetkezett villongások.
39Az egymást rövid időközökben fölváltó dinasztiák pártfeleinek tusakodásai Kassát sem hagyhatták érintetlenül.
Kassa Venczelnek hódol. Első ipari szabadalom.
Polgársága, mely nemcsak számban növekedett meg, de politikai szerep betöltésére is már elég erősnek, hivatottnak és értettnek tarthatá magát, leghelyesebbnek vélte, ha a cseh Venczelnek áll pártjára. Ezt kereskedelmi és ipari érdekei egyaránt javalták. A kereskedő osztály mellett ugyanis már erősen felgyarapodott iparos lakossága is. A vegyes házakból egymást felváltó királyok korából maradt fenn Kassának első ipari szabadalomlevele, nevezetesen a szűcsöké, mely 1307-ben kelt. A XIV. század elején tehát a gazdasági kultúra mind a három fő elemét már kellőképen kifejlődve találjuk: a földmivelést, a kereskedelmet és az ipart.
Kassát Omode kapja.
A cseh Venczel mellett történt pártfoglalás lehetett talán az oka, hogy Róbert Károly király a neki nagy szolgálatot tett Omode nádort jutalmazta meg azzal, hogy Kassát, mely királyi birtok volt, odaajándékozta neki. A nádor maga kérte ezt a kegyet a királytól, nem sejtvén, minő végzetes ajándékot kér.
Mielőtt még tényleg birtokába vette volna a várost, uj adókat és vámot rótt reájuk, a vásárokra jövő kereskedőket pedig kifosztogatta.
A lakosokat meggátolta a városi erdők szabad használatában, a mit azelőtt jogosan tehettek. Éreztetni akarta hatalmát, de éppen az ellenkezőt érte el erőszakoskodásával. A lakosok lappangó elégedetlensége csak az alkalomra várt, hogy a nyilt boszúállás útjára lépjen.
Omode megöletése.
Omode 1311-ben megjelent Kassán, hogy személyesen vegye birtokába. A polgárok ekkor fölzendültek, a nádort több kisérőjével együtt megölték, fiai közől pedig Jánost és Dávidot fogságba ejtették.
NAGY LAJOS. (Thuróczy krónikája.)
Egyezség Omode örököseivel.
A véres tett megtorlását Róbert Károly helyesebbnek tartotta meg sem kisérteni, sőt maga nyujtott módot a fölingerült város kibékítésére; mert Kassát, melynek fontosságát fölismerte, nem dobhatta áldozatul akkor, mikor Csák Máté daczolva állt vele szemben Felső-Magyarországon. Tamás esztergomi érsek és István veszprémi püspök, mint a király küldöttei, megegyeztették a várost Omode utódaival. Az egyezséget 1311 október 7-én kötötték meg s Omode utódai megfogadták, hogy sem ők, sem ivadékaik nem formálnak jogot Kassa birtokára.
Róbert Károly szabadalma.
Csák Máté önkényuralmának hivei nem csekély számmal levén Abauj vármegyében, annyira, hogy a döntő ütközetet is Kassa szomszédságában vívták, a politikai előrelátás is parancsolta Róbert Károlynak, hogy a pártütés közvetlen közelében erős pozicziója legyen. Erre pedig legalkalmasabb pontul Kassa kinálkozott. A mint tehát a várost megbékélteté, izmosítani is igyekezetét azt. Először is anyagilag kivánta helyzetét javítani s ezzel megelégedését biztosítani. 1319-ben fölmenté a kassai lakosokat a vám fizetése alól egész Ujvár és Zemplén vármegyékben, a Sajó és a Tisza folyókig, sőt Beregig. 1321-ben a kamarai nyereség czimén fizetett évi fél fertó ezüst fizetése alól is feloldotta a várost.
40Kassai márka.
Kassának kereskedelme a többszörösen növelt szabadalmak által elevenebb életre kapott s már ez időtájt vezérszerepet vitt Felsőmagyarországon. A kereskedelemmel kapcsolatban a pénzforgalom is növekedett, s a kereskedelmi szükségletek ellátására a pénzmennyiséget a felsőmagyarországi viszonyok külön tekintetbe vételével szaporították, mert éppen ez időtájban, a XIV. század elején, egy uj pénznem, a kassai márka tünik föl.
Domonkosok.
A város tekintélyének varázsa mindig nagyobb és nagyobb érdekköröket vonz oda. Igy Abauj- és Sárosvármegye nemesei 1335-től fogva többször itt tartották közgyüléseiket, jóllehet akkor Kassa nem volt megyei székhely. Ugyanez az esztendő Kassa gyarapodásának egy más momentumára vet világot: ekkor történik először emlités a domonkosok kolostoráról, melynek telkéből három lépésnyit magához váltott a város. A domonkosoknak tehát már előbb kellett itt zárdát alapítaniok, a mi ismét egy már népesebb és centrális jellegűvé emelkedett helység létezésére utal. A domonkosok ma is fennálló templomának egy része, az eredeti templom maradványa, tényleg Kassának egyik legrégibb egyházi emléke.
Róbert Károly 1342-ben ujabb kiváltsággal ruházta föl a várost. Megengedte, hogy ügyeit egyenesen a királyi tárnokmesterhez föllebbezheti. Innen már csak egy lépés volt szabad királyi várossá való emeléséhez, a mi néhány év mulva Nagy Lajos alatt be is következett; de egyuttal olyan áldozattal járt, a mire csak egy meggazdagodott polgárság volt képes.
Ujabb kiváltságok Nagy Lajos alatt.
Nagy Lajos legelsőbben is Róbert Károly vámmentességi szabadalmát bővítette, melyet 1319-ben kapott a város. Ugyan ő 1344-ben megengedte, hogy a kassai kereskedők ne fizessenek ruthén földön nagyobb vámot, mint a mekkorát Lengyelországban szednek tőlük.
A vagyoni gyarapodás mellett egyre fokozódott értelmi műveltsége és tekintélye. Előljáróinak megbizhatóságát tanusítja az 1346-iki királyi rendelet, mely a vármegyei igazságszolgáltatást Poháros Péter abaujvárosi főispán távollétében Kassára bízza.
KASSA. - A DOMONKOSOK TEMPLOMA. (Letzter S. felvétele.)
Szabad kir. város.
A következő esztendőben lett Kassa szabad királyi várossá. Ezért a kitüntetésért és kiváltságért viszonzásul nagy ajándékot adott a város, melyet Albert, kassai biró tett le a polgárság nevében a trón zsámolyára. Nagy Lajosnak szüksége volt akkor a pénzre. Sereget szedett, hogy buszút álljon Nápolyban Endre királyfi megöletéseért. Annál készségesebben adta meg viszont a kért privilegiumokat, mert ismerte Kassa fontosságát.
Nagy Lajos szabadságlevele.
A Nagy Lajos adta szabadságlevél főbb pontjai következők:
1. Szőlleiktől nem fizetnek csöböradót.
2. A király főemberei közől erővel senki be nem szállásolhatja magát hozzájok, sem akaratjok ellenére tőlök semmit el nem vehet, hanem a beszálló minden szükségesért illendő árt tartozik fizetni.
3. Egy kassai polgár sem adhatja el fekvőségeit vagy házát valamely idegennek, ha csak ez nem akar a város állandó lakosa maradni.
4. A kinek nincs örököse, arra szállíthatja fekvő birtokát, a kire tetszik.
415. A ki közülök fekvőséget vásárol, hogy ha egy év és egy nap alatt senki sem lép föl ellene törvényesen, azután minden ellenmondás nélkül, nyugton és békén bírhatja.
6. Egyházuk üresedése esetében papjukat szabadon választják, s a pap tudtuk és akaratjuk nélkül nem nevezhet ki helyettest (vikáriust).
7. Városbirónak azt választják, a kit akarnak s a megválasztottat mutassák be nekünk (a királynak). Ez fog minden világi ügyeikben itélni.
8. De hogyha valakinek nem szolgáltat igazságot, maga a biró s nem a város tartozik járulni elénk vagy megbizottunk elé.
9. A nádor erővel nem szállhat meg köztük s nem biráskodhatik fölöttük.
10. A ki városukban birtokos és ott akar lakni, velök együtt teljesítse a szolgálatokat.
11. Köztük párbajra itélésnek helye nincs, hanem a vétség minősége és mekkorasága szerint, melyben elmarasztaltatik, megfelelően tisztítsa meg magát.
12. Ha valamely idegen fog perbe egy polgárt, csak városi, vagy a vele egyenlő szabadságu ember tanuskodhatik.
13. A lefelé vagy felfelé utazó árus szekerek tartoznak náluk megállapodni s mint azelőtt, minden nap vásárt tarthatnak.
14. Ha közőlük valaki, a kinek örökösei vagy rokonai vannak, gyilkosság vagy más ily eshető kihágás, gonosztett vagy bárminemű elkövetett nagy vétek miatt személye védelmére szökevénynyé lesz, annak vagyonából és birtokából se mi, se főuraink, se a város birája el ne vegyen semmit, hanem maradjon meg az egészben és bántatlanul a feleség, vagy örökösök vagy rokonok számára, nem hogy a szökevény javainak elfoglalása miatt elveszítse reményét a visszatérhetésre, hanem hogy ama vagyonból a sérelmes félnek eleget lehessen tenni.
Ha pedig a menekülőnek nincsen örököse vagy rokona, a bünös vagyonából és birtokából a sértett feleket ki kell elégítni az elkövetett bűn minőségéhez képest, a fennmaradó rész pedig, ha marad fenn valami, a kassai vár erősítésére fordítandó.
15. Ha pedig a mi nevezett polgáraink közől végrendelet nélkül hal meg valaki, vagyonát és birtokát három részre kell osztani. Az egyik rész a kimultnak lelke üdvösségére alamizsnaként osztandó ki. A másik két rész Kassa vára épületeire és erődeire tartassék meg.
16. Megengedi a király, hogy ne legyenek kényszerítve elfogadni egy-egy általa kinevezendő birót, hanem szabad választásuk szerint azt tegyék birónak, a kit akarnak. Ez a biró pedig az év leforgása után tartozik letenni hivatalát a polgárok kezébe.
17. Hogy a polgárok számban gyarapodjanak s tisztességesebben és könnyebben szolgálhassanak a királynak, megengedi, hogy semmi komoly vétségük miatt se a király, se az ország bárói, se a város birája birtokaiktól meg ne foszsza őket, hanem a vétkesek bünhődjenek személyesen, vétkökhöz képest, örökségök és javaik pedig maradjanak feleségükre, örököseikre és rokonaikra bántódás nélkül.
Első országos vásár.
A király ezenkivül ugyanebben az esztendőben Szent Mihály napjára még országos vásárt is engedélyezett a városnak. A vásárra jövők fel voltak mentve az útvám és a vásáradó alól. Sőt azt a kedvezményt is élvezték a vásárra jövő kereskedők, hogy nem volt szabad letartóztatni őket magukat vagy javaikat olyan adósságok vagy kihágások miatt, melyeket a vásárt megelőző időben csináltak vagy követtek el. A szüret miatt a vásár napját 1355-ben Szentháromság vasárnapjára helyezte át a király.
Bormérési szabadalom.
A bortermelés fontos kereseti forrás volt már Kassának. Ebből kapta legnagyobb jövedelmét, mint az Nagy Lajosnak egy 1347-ben kelt másik levele mondja, a melyben meghagyta, hogy senkinek sem szabad pünkösdig idegen bort kimérnie, a míg a kassaiak saját boraikat ki nem árulták. Később, 1369-ben, ezt a tilalmat szürettől fogva Szent Jakab napig terjesztette ki a király. A kassaiaknak nemcsak saját határukban voltak szőlleik, nevezetesen a Heringesen, Vöröshegyen, a Csermelyen és a Várhegyen, hanem Forró, Szántó, Szikszó abaujvármegyei helységek határában, továbbá Tállyán ésTokajban.
Nagy Lajos második szabadalomlevele.
Az 1347-iki második szabadalom-levél, mely október 18-án kelt, a következő pontokat foglalja magában:
1. Sem idegennek, sem senkinek a kassai polgárok közől idegen bort ne legyen szabad fogyasztania pünkösd ünnepéig Kassa városában, míg a kassai polgárok saját boraikat árulják; miután nekik se szántóföldjeik nincsenek, se más jövedelmeik szőlleikben és boraikon kívül.
422. Ha bármely, Kassa városán kívül eső helyen elkövetett tolvajsággal, rablással vagy gyilkossággal terhelt ember Kassa városában találtatnék, itéljenek fölötte az azon időbeli városbiró és esküdtek a régi idő óta náluk szokásos eljárással.
3. Ha a nevezett polgárok valamely külső nemesnek vagy embereknek kárt tesznek vagy ezeknek panaszra okot adnak s a város birája megtagadja az igazságszolgáltatást, ne a polgárok, hanem a bíró idéztessék a király színe elé.
4. Idegen vagy udvari ember Kassa városában vagy külvárosában fekvő telket, házat, épületet, vagy határában szőllőt nem vásárolhat, zálogul nem foglalhat, vagy bármi más örökös birtok czímén magáévá nem tehet, sem adósság-fizetésre nem kényszeríthet Kassa város birája, esküdtjei és polgárai tudta és engedelme nélkül akár a király, akár a királyné, akár a tárnokmester vagy a káptalanok levelei nyomán. Idegen, vendég, udvari ember, sőt kassai lakos is csak a birák és esküdtek engedélylevele nyomán legyenek a mondottakra feljogosítva s hogy az ily levelek mindenki előtt érvényeseknek legyenek elismerve. És ha ezelőtt történt is valami ezen rendelet ellen, a király mindazt semmisnek nyilatkoztatja ki, visszavonja, ha a város birája, esküdtjei és polgárai nem erősítik meg.
5. Senki sem tartóztathatja le sem személyüket, sem vagyonukat, sem idegen biró elé nem idézheti meg s ez nem itélhet felettük, hanem a város birája és esküdjei mondjanak ítéletet. Ha pedig ezek a bepanaszolt polgárok iránt részrehajlók levén, nem szolgáltatnak megfelelő igazságot, ne a bepanaszolt polgárok idéztessenek meg a király vagy tárnokmester elé, számot adandó az igazságszolgáltatásban való hanyagságért.
6. Tolvajok, orvok s más gonosztevők felett, kiket a városban vagy a szomszédságban fognak el, a városbiró és esküdjei mondjanak ki ítéletet és büntetést.
7. Egy nemes se merje a kassaiaktól megszökött tolvajt, orvot s más gonosztevőt rejtegetni és védelmezni, hanem adja ki a városnak; ha a nemes vonakodik ezt teljesíteni, szorítsa reá a király nevében.
Árumegállító jog.
Kassa áru-megállító joga 1361-ben rendkivül kiterjesztetett. Áru-megállító jogot nyert az Orosz- és Lengyelországból, valamint melléktartományaikból jövő kereskedők czikkeire, s ez annál jelentékenyebb kiváltság volt, mert Kassa nagyarányu üzleti összeköttetésben állt már ekkor Krakkóval, Boroszlóval, Danczig és Thorn városokkal.
Kassa czímere és pecsétje.
Ugyancsak ebben az évben kapott czímert is a város, melyet pecsétjén és zászlain használhatott. A vízszintesen kettéosztott paizs sárga szinü felső mezejében három liliom van, az alsóban négy fehér pólya váltakozik négy pirossal. E czímert Zsigmond 1423-ban, V. László 1453-ban, majd II. Ulászló 1502-ben megbővitették.
A város nagy és kis pecsétet használt. A nagy pecsét körirata: "S. ELISABET. SIGILLUM CIVIUM DE CASSA." Mezejében gótikus épületben Szent Erzsébet áll s tőle jobbra és balra egy-egy imádkozó angyal. A kisebb pecsét mezejében a város czímere van, körirata: S. MINUS CIVIUM CIVITATIS DE CASSA.
Birtokok szerzése.
A város gazdagságának gyarapodását uj birtokok szerzésére forditotta. 1382-ben a nyugatra határos Miszlóka és Tőkés községeket szerezte meg; 1397-ben pedig északra terjesztette ki birtokainak határait, megszerezvén a szomszédos Tehányt; végre 1423-ban Kavecsányt.
Zsigmond kiváltságai.
Fő ereje ezentúl is a kereskedelem marad, melyet I. Lajos halála után Zsigmond király számos kiváltsággal istápol. Ezeket a kiváltságokat azonban Zsigmond viszonzásul adta azért a tetemes segélyért, melyre örökös pénzzavarában minduntalan rászorult.
De Zsigmond király mindig pártját fogja a városnak, ha bárki csorbítani igyekszik a lakosok szabadalmait, sőt később is többször gyarapítja ezeket újabb kiváltságokkal.
Zsigmond ugyanis 1405-ben teljes vámmentességet adott az egész ország területén a kassai kereskedőknek; 1411-ben megtiltotta, hogy a 24 szepesi város kivételével bárki is bort vihessen a városba, 1419-ben pedig a kassai iparnak is rendkívüli kedvezményt ád, monopoliumot a parget-szövésre 43(fustanum seu barhanum), mely ezentúl csak Kassa falai közt szabad. Ugyanez esztendőben a parget-szövéshez szükséges fonál kivitelét is megtiltotta. 1429-ben még a vászonfehéritésre is kizárólag a kassai iparosok kapnak szabadalmat; ezt azonban kénytelenek megosztani Bártfával, melynek fő keresetforrása a vászonszövés volt. 1424-ben a birtokok után járó kamarai haszon fizetésétől is fölmenti a kassaikat; 1433-ban pedig felszabadítja a polgárságot és jobbágyaikat a katonáskodás kötelezettsége alól.
Ennyi szabadalom mellett, hozzávéve a lakosok szorgalmát és igyekezetét, föl kellett virágoznia Kassa kereskedelmének, mely uralkodó foglalkozása lett a polgárságnak, a mint egy akkori oklevél mondja: "Der ganzen Stat, arm und reich zu nucce."
Szerződés Krakkóval.
Kereskedelmük érdekében 1394-ben szerződésre lépnek Krakkóval, négy havi felmondásra, mely időt arra tűzik ki, hogy azalatt kiki hazavihesse árúczikkeit és behajthassa pénzét adósain. 1405-ben, illetőleg utóbb 1419-ben lekötik magukat, hogy ha a krakkói és boroszlói kereskedőknek nem fizetnék meg az átvett árúkat becsületesen a kitűzött határidőre, a hitelezőnek joga legyen akár a birót vagy valamely tanácstagot, vagy bárkit is a polgárok közől letartóztatni, a míg a követelés nincs kiegyenlítve.
Csapások. Új templom.
A kereskedelem és vagyonszerzés fokozatos fejlődése tette lehetővé azt is, hogy Kassa kiheverje a sok csapást, mely a XIV. század végén érte. Egy szörnyű tűzvész elhamvasztá a város nagy részét s annyira megrongálta a régi Szt. Erzsébet templomot, hogy újat kellett helyette építeni.
KASSA CZÍMERE 1502-BŐL. (Kassa városi levéltár.)
A polgárok áldozatkészsége megteremtette azt a remek egyházat, mely dicsőséget szerzett épitőjének és a városnak egyaránt s megújitott alakjában ma is a város legfőbb ékessége.
Várfalak ujjáépítése.
A megrongált falakat megerősitette és részben megujitotta a polgárság. Ennek költségeire 1404-ben Zsigmond király, a ki akkor éppen Kassán időzött, a polgárság által behozott és kivitt áruk harminczadának felét rendelte.
Ferenczrendiek.
A következő évben szentelték föl a ferenczrendiek is kolostorukat és templomukat Szt. Miklós tiszteletére.
Első czéh.
A város kihevervén a csapásokat, Zsigmond szabadalmai által még erősebb szárnyalásra segíttetvén, hozzá fogott kereskedelmi és ipartestületeinek szervezéséhez. Az első czéh a takácsoké, a kiknek szabályzatán kívül még az erszénygyártókét ismerjük ebből az időből (1439).
Az egész város egy nagy kereskedelmi tárházzá lett, a polgárság kereskedő társasággá szervezkedett. Alapszabályai 1446-ban készültek el.
44A Krakkóval és Lengyelországgal fennálló kereskedelmi összeköttetés folytán oly helyzet állt be, mely hosszú perpatvarnak lett oka.
Pör a krakkói egyetemmel.
A krakkói egyetem ugyanis önkényes biráskodást kezdett gyakorolni Kassa polgárai felett. Így 1417-ben a krakkói egyetem dékánja egy Dorstin Katalin nevű kassai lakost, mert az idézésére meg nem jelent, kiátkozott, s az ítélet végrehajtását Kassa plébánosára bízta.
Zsigmond király 1419-ben szigorúan meghagyta, hogy a plébánosok ne merjék végrehajtani a krakkói egyetem itéleteit; azonban az egyetem nem szünt meg itélkezni a kassaiak felett, mire az ország rendei 1446-ban mindazokat, kik a krakkói egyetem idézésére megjelennek, mint a kik az ország törvényei és szabadsága ellen vétenek, jószágvesztéssel sujtja. A krakkói egyetem 1497-ben lemondott véglegesen képzelt jogáról.
Giskra.
Midőn Zsigmond veje, Albert halála után I. Ulászló kerül trónra, Kassa nem siet neki meghódolni, hanem hű marad Erzsébethez, Zsigmond leányához. Ekkor már a cseh Giskra volt az úr a város falai között, a kit Albert özvegye, Erzsébet hívott be az országba s főkapitányává nevezett ki.
I. Ulászló ostroma.
Ulászló 1441-ben maga siet Kassa ostromlására, de az erős falakkal védett várost, melyet Giskra és lovagjai harczedzett zsoldosokkal védelmeznek, nem vehette be s az eleségben is szűkölködő sereg kénytelen-kelletlen elvonult a város falai alól. A következő évben az ostrom megujult, de szintén eredménytelen maradt. A hadviselés költségeit Giskra rendeletére Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes, Szomolnok és Gölniczbánya fedezték. A városok saját polgáraiktól vették fel a kölcsönöket a sereg szükségleteire. Maga Kassa a rendes évi adón kívül 26,686 forintot, 43 nehezék aranyat s 1500 frtot érő hadi szereket adott.
I. MÁTYÁS KIRÁLY.
Hadi kölcsön.
A kimerített városoknak Giskra 1444-ben kárpótlásul átadja a kassai és lőcsei pénzverő házak, valamint a harminczad jövödelmét is, továbbá a réz- és ezüstbányászatból Szomolnokon és Gölniczbányán nyerhető hasznot mindaddig, míg a kölcsön adott összegek meg nem térülnek.
Csehek erőszakoskodása.
Giskra segitsége Erzsébet, illetőleg a kiskorú László herczeg mellett, szemben az ország rendei által megválasztott Ulászlóval, sok kellemetlenséget okozott aztán Kassának. A csehek urakká lettek a vidéken, s míg Giskra Kassán tartotta főhadiszállását, seregének egyes osztályai a megerősített helyekről és templomudvarokból, mint a minő volt Szepsin és Mislyén, folyton fenyegették a polgárok biztonságát. Giskra emberei a huszita vallást is kezdték terjeszteni a városban és környékén, de nem nagy sikerrel.
A magukat befészkelt, az ország törvényeit semmibe sem vevő csehek ellen a közállapotok ziláltsága s a várnai csatát követő interregnum és 45párttusakodások miatt semmire sem mehettek; a rendek határozatainak, minthogy kellő fegyveres erő nem szerezhetett nekik érvényt, nem lett foganatjuk. Végre 1449-ben Hunyadi János tökélte el magát, hogy kiszorítja a felvidékről a cseheket. Szepsi erősségét elfoglalta s leromboltatta; de azért Giskra azután is Kassa birtokában maradt. A Giskrának kölcsönzött 33,000 forint megfizetését azonban később V. László elvállalta s annak fejében örök időre fölmentette a kassaiakat a harminczad fizetése alól.
Kassa Mátyás alatt.
A csehek zaklatásai közt sem szünetelt az ipari élet. Ujabb czéhek alakultak. Így ismerjük például a szíjjártók szabályzatát 1450-ből s a mészárosokét 1452-ből.
Valóságos megváltásként hatott 1458-ban az a hir, hogy Pesten Hunyadi Mátyást választották királynak. Az egész felvidék föllélegzett; most már volt remény, hogy megszabadulhat Giskra cseh zsoldosainak háborgatásától. Örömében a tanács husz aranynyal jutalmazta Keszy Balázs deák solymosi várnagyot, a ki a hirt meghozta és a korona kiváltásához is 5000 forinttal járult a város.
A nagy király mindjárt uralkodása elején huzamosabban időzött Kassán. Innen intézkedett Podiebrad Katalinnal való házasságára nézve is. Később is többször vadászott ezen a vidéken; a nép számos mondában őrzi ittjártának emlékét.
Dóm befejezése.
Kassa életének tevékenysége szakadatlan pezsgéssel folyt Mátyás király alatt, akinek nevét látható emlékjel is őrzi a dómon. Az ő uralkodása alatt fejezték be a székesegyházat s nem kis mértékben köszönhető neki, hogy befejezhették. Mátyás király ugyanis a székesegyház épitése költségeinek fedezésére elengedte a városnak azt az ujévi ajándékot, melyet köteles volt adni. Elengedte 1468-tól fogva öt évre, 1471-ben pedig további tiz évre, ezenkívül az épitkezésre még tetemes mennyiségű sót is adott. A város ezalatt erődvonalának kibővitéséről is gondoskodott; 1484-ben egy második falövet épittetett, melynek költségeire, valamint egyéb szolgálatok jutalmazására a király két évre elengedte az évenkint 1500 arany forintra rúgó királyi adót, ezenkívül a város megnyerte azt a jogot is, hogy a Hernád hidján vámot szedhessen.
A városi birtokok ujabbakkal gyarapodtak Mátyás király uralma alatt; nevezetesen 1459-ben Arany-Ida, 1466-ban Garadna, 1479-ben Szebenye, 1480-ban Kalsa községet szerzék meg.
MÁTYÁS KORABELI SZENTSÉGHÁZ. (Letzter S. felvétele.)
Birtokok szaporítása.
E szerint összesen következő birtokokat bírja Mátyás király kormányának utolsó éveiben a város: Garadna, Szurdok, Szebenye, Vécse, Miszlóka, Szentvérképe (a mai Kassa-Béla), Alsó- és Felső-Tőkés, Baska, Arany-Ida, Kis-Szina és Lengyelfalva Abaujban, Tehány, Szent-István, Szokoló, Kis-Falu, Tapolcsán, Nagy-Ladna, Kis-Ladna, Ruzsin, Berki, Radács, Peklén, Vörösvágás Sárosban és Kalsa Zemplénben.
46János Albert ostromolja Kassát.
A Mátyás király halála után megindult királyválasztási párttusa alatt Kassa II. Ulászlónak hódolt meg. Ulászló öcscse, a szintén trónkövetelő János Albert haddal támadt Magyarországra, s 1491-ben Kassa alá jövén, ostromolni kezdte a várost. Ágyui megrongálták a Sz. Erzsébet templomot. A templom lövetését a dómon maiglan létező felirat mondja el. Az ostrom azonban sikertelen maradt. A rákövetkező évben ismét ostrom alá fogta János Albert herczeg Kassát. De miután Zápolya István nádor a Tárczánál megverte a lengyel sereget, János Albert kénytelen volt békét kötni, a mi véget vetett az ellenségeskedésnek.
Ulászló király, hogy megjutalmazza Kassa polgárainak hűségét s továbbra is biztosítsa azt, 1491-ben tiz évre fölmentette nemcsak a várost, hanem összes birtokait a köteles királyi adók alól. De nyert a város más kedvezményt is három esztendő mulva.
KASSA A XVI. SZÁZADBAN. (Orsz. képtár.)
Kassa szívós kitartással és örökös panaszszal, midőn a borkereskedés, kivált Lengyelországgal, mind nagyobb arányokat öltött, akképen növelte árumegállító jogát, hogy az országgyülés a város sokszoros kérelmére 1494-ben a borral való kereskedelmet is az árumegállító jogok közé sorolta.
Kassa szabadalmainak megsértése.
II. Ulászló gyenge kormánya azonban a kiváltságok és jogok érvényesítésére, sőt csak megvédelmezésére is tehetetlennek bizonyult. A város szabadságát a Zápolyák, de még Lőcse városa is egyre igyekeztek nyirbálni. A főúr alkalmat adott birtokain az idegen kereskedőknek, hogy mintegy honosítván magukat, ott áruházat állítsanak; majd uj utakat vágatott s igy a lengyel kereskedő a vámszedő helyeket elkerülvén, érzékenyen csorbította Kassa harminczad-jövedelmét, melyet a város bérelt. Ha panaszt tett, a főúrral szemben alig-alig kapott igazságot.
Lőcse is megkisérlette Kassával szemben, hogy még Róbert Károlytól nyert elavult árumegállító jogát érvényesítse; ezt azonban Ulászló 1496-ban érvénytelennek mondta ki.
47Törvény Kassa ellen.
1504-ben maga Kassa ad okot reá, hogy az országgyülésen törvényt hozzanak túlkapása ellen. Kassa és Sopron ellen szól a XIX. t.-cz., mely szerint nincs joguk a nemességet arra kényszeríteni, hogy boraikkal kereskedvén, kénytelenek legyenek e városokban megállani s azokat ott vásárra vinni.
II. Lajos király szintén szaporította valamivel a város szabadalmait, nevezetesen még egy országos vásárt engedett neki Boldogasszony fogantatása napjára.
Kassa szabad királyi város megerősítése, belső életének szervezete, közigazgatási, jogi, kereskedelmi és ipari élete a középkor utolsó éveiben teljesen kialakult volt. Kassa városa történeti szempontból tekintve, eljutott fejlődésének tetőpontjára, mert a mohácsi vészt követő szomorú korszak alatt csak hanyatlás várt rá. Helyén való tehát, hogy fejlődésének eme tetőpontján megismerkedjünk akkori közigazgatási berendezésével és a város helyrajzi jellegzetességeivel.
Közigazgatás a XVI. században.
A szabad királyi város első tisztviselője a biró (iudex) volt, a ki a tizenkét tanácstaggal (iurati cives, consules) itélt a lakosság összes ügyeiben; a felebbezett ügyeket a tárnokmester itélete alá bocsátották. A községi ügyek irányzására befolyt a 100 tagból (senatores) álló község (communitas), melynek vezére a tribunus plebis (fürmender) volt. Fekete községnek nevezték a tanácson és közgyülésen kívül álló polgárok összességét.
A birót, tanácsot és közgyülést évenkint újonnan választották háromkirályok napján.
A külvárosoknak szintén voltak külön választott biráik.
ZÁPOLYA JÁNOS. (Orsz. képtár.)
A községi, rendőri és gazdasági ügyek vitelére választottak úgynevezett grófokat, a kik a külső birtokokon való gazdálkodást vezették, továbbá adószedőket, fizető-, bor-, malom-, sör-, gabona-tiszteket, testamentumhallgatókat, más tiszteket, a kik a kórházra, városi mérőre, az árucsarnokra, a mértékekre ügyeltek.
A czéhek is beleilleszkedtek a városi közigazgatásba. A czéhmestereket is vizkeresztkor választották s ők is esküt tettek. Az eskü (1517) ily formán szólott: "Hogy a ti mivetekhez szerivel hozzá láttok, hogy mindennek az ő igaza meglegyen, az itten valónak, mint az idegennek és hogy ezt nem hagyjátok sem gyűlölségért, sem barátságért. Isten titeket úgy segéljen!"
48A külvárosi birák részére: "Hogy ti biró uramnak és az egész tanácsnak engedelmesek lesztek. És a mit reátok biztak, híven és szerivel hozzá láttok. Isten titeket úgy segéljen!"
Bástyák.
A szabad királyi várost, mint említettük, már a XIV. században fallal vették körül. A falakat, valamint a kapukat is bástyákkal megerősítették s ezeket azon czéh nevén nevezték, melyekre őrzésüket bízták. Az alsó kaputól nyugatra a szíjjártók, paizsgyártók, bodnárok, ötvösök, mészárosok bástyája s a csonka torony állottak, keletre a takácsok, kovácsok, kocsigyártók, szücsök, timárok, borbélyok, szabók, fazekasok, vargák, a rézművesek, csiszárok, asztalosok bástyája (1557); az alsó kapunak előerődje (propugnaculum) volt. Azonkivül a várost vízárok is környezte, mely a malomárokból szakadt ki. (1377.)
Utczák.
A belvárost észak-déli irányban ketté osztja a Fő-utcza (ring, theatrum civitatis), melynek keskeny - rendesen három ablakos - homlokzatu házai a hátsó mellékutczákig terjeszkedtek; elől a földszinten voltak a boltok vagy a műhely, az emeleten a lakószobák, hátul a kocsiszín, ólak, kamrák.
A ringgel s egyszersmind a falakkal párhuzamosan futó utczák követik ennek hajlását, így a Mészáros-utcza (platea carnificum 1394), a Fazekas-utcza (1547), Tót-utcza (1401), ma Kovács-utcza. A fő- és mellékutczákat szűk közök (Twergasse) kötik össze, mint a Lakatos-utcza (1555), a Tömlöcz-utcza (1547).
BOCSKAY ISTVÁN. (Orsz. képtár.)
A városháza a ring nyugti oldalán állott s közelében a városi mészárszékek (1477). A plébánia mai helyén volt s benne lehetett az iskola; a közös árucsarnok a színház helyén, a fürdő, a Forgách-utczában. A ringnek a Forgách-utczával képezett szögletén 1504-ben a "dy kalde herbrig" nevű szálló áll; a lőcsei ház, mely a XIV. századból eredt, 1569 óta a város tulajdona.
A külvárosi utczák közül a Tégla-utcza (1480) s a Béka-utcza (1529) északnyugatra esett; ez utóbbiban lehetett a békás fürdő (1385); ez irányban eshetett a Biró-utcza (1480) s Fokhagyma-utcza (1487); nyugatra a Forgách-utczai kapuval szemben feküdt a Szt.-Lénárd-utcza, benne Szt. Lénárd egyháza és kórháza (1473); északra az Új-utcza és a Csermely-utcza, ettől keletre a Szt. László-utcza, hasonnevű kápolnájával (1404); a 49várostól délre eshetett a Ludmány-utcza (1398.) s az Ispotály-utcza (1518), melyben (1366) a Szt. Lélekről nevezett kórház és templom állott. Ismeretlen fekvésü a Bodnár-utcza (1487) s a Kis-utcza (1518).
Kassa Ferdinand pártjára áll. Zápolya megcsúfolása. Kacziáner megveri Zápolyát.
Megvívták a szerencsétlen mohácsi csatát, két pártra szakadt az ország. Az egyik rész I. Ferdinánd osztrák herczeget választotta s koronázta királylyá, a másik Zápolya Jánost. Kassa Ferdinánd pártjára állott. Ebben a döntésben nem annyira bizonyos nemzetiségi érzés vagy opportunitási szempont szerepelt, mint a város alapos félelme Zápolya kormányától, a ki ellen már erős harczot kellett vívnia kereskedelme szabadságának védelméért. A vajda elleni gyülöletet külsőképen is nyilvánították; 1527 október 15-én a nép a Zápolyák czímerét szalmakötéllel egy kutyára kötötte, a kötelet meggyujtotta s a vonítva nyargalászó kutya után azt kiáltozta: "Ime, az eb-király!"
János király nagy haragra lobbant megcsúfoltatása miatt. Boszút akart állani Kassán s e végből 1528 tavaszán sereggel indult ellene. A szorongatott Kassa megvédelmezése végett Kacziáner, I. Ferdinánd tábornoka, eléje vonult Zápolyának. A hadak márczius 20-án Szina mellett találkoztak. A szerencse Kacziáner fegyvereinek kedvezett, Zápolya nagyobbára lengyelekből álló seregének tekintélyes része a mocsarakba fult, ő maga futva menekült. Kassa örömmel nyitotta meg kapuit a győztes sereg előtt s Kacziáner bevonult a városba.
BÁSTA GYÖRGY. (Orsz. képtár.)
I. Ferdinánd nem is késett a várost megdicsérni és hűségét magasztalni. Megerősítvén a lakosok minden szabadalmát, azt irja, hogy a kassaiak "minden városnál serényebben támogatták őt, mind az ő ellenségeinek elűzésében, mind az ország belső mozgalmainak elfojtásában".
Kassa Zápolya kezébe kerül.
A város azonban nyolcz év mulva, 1536. deczember 4-én árulás következtében mégis János király birtokába került. A mondott napon Serédy Gáspár felsőmagyarországi főkapitány, Kassa parancsnoka távol lévén a várostól, helytartója: Lónyay Gergely, két alvezérével Gechey Mártonnal és Esztény Györgygyel együtt titkon értesitette Zápolyának kisebb seregét, mely mindössze 1500 főből állott, tehát esetleges támadásnál komolyan szóba sem jöhetett volna. Lónyay Gergely kinyittatta az alsó (déli) kaput s a csapat loppal bevonult a főtérre s birtokába vette a várost. A meglepett polgárság hirtelen fölfegyverkezett, hogy visszaverje a hadi csínynyel győző 50csapatot, de ez már minden fontosabb helyet megszállott úgy, hogy a harcz hiába való vérontás lett volna. Melczer András biró szavára belátták ezt a polgárok és belenyugodtak a változhatatlanba.
Zápolya bosszuja.
Zápolya János kemény boszút állott czímerének meghurczolásáért és személye meggyalázásáért. Eltörölte a város minden szabadalmát s Czeczey Lénárd tállyai kapitányt tette a város parancsnokává. A városi tanács tagjait és ötvenöt előkelő polgárt elhurczoltatott s különböző alföldi városokba internáltatta őket. Javaikat elkobozta és híveinek adta oda. Az elhurczolt polgárok azonban nemsokára megnyerték személyes szabadságukat s visszatérhettek Kassára.
BETHLEN GÁBOR. (Orsz. képtár.)
Kassa magyarosodása.
Jóllehet Zápolya János uralma érzékeny sebet vert a város jólétén, nemzeti szempontból üdvösnek mondható azért, mert rendkivül rövid idő alatt erősen megmagyarosította a várost. Az eddig túlnyomóan német városban németül vezették a jegyzőkönyvet; ezentúl ennek meg kellett szünni. Az akkori szokáshoz híven ugyan latinul irták a jegyzőkönyveket, de a közélet magyarrá változott. Magyar nevet kaptak az utczák, dülők, szőllők.
51Hitujítás.
János uralma alatt a hitujítás is szabadabban terjedhetett. Kassa különben már a hitujítás első éveiben befogadta a protestáns tanokat. 1522-ben a lőcsei Henkel Jánost választották meg lelkészül, a kit Mária királyné a mohácsi vészt megelőző időben udvari papjául hívott meg. Henkel a királyi udvarban ismerkedett meg Luther tanaival s mikor 1526-ban visszatért Kassára, itt a város előkelőit, azután a nagyközönség egy részét is beavatta azokba. Az uj hit gyorsan terjedt el a városban úgy, hogy mikor 1531-ben az egri püspök Dévai Biró Mátyást, a magyar hívek predikátorát elfogatta, e miatt zendülés tört ki a városban. A magyarság közt ugyanakkor Kalvin tanai vertek hamar gyökeret.
Kassa Zápolya János halála után.
Hanem a kereskedésre kimondhatatlan csapás volt az, hogy Kassa minden útvonalát Ferdinánd hadai tartották megszállva s így a Lengyelországgal, sőt a többi felvidéki várossal is majdnem egészen megszakadt a közlekedés. Kassán nem segíthetett tehát az a viszony sem, mely a János király uralma alatt álló magyarokat szorosabban összecsatolta Lengyelországgal az által, hogy János a lengyel Izabellát vette nőül. Csak Jánosnak 1540-ben bekövetkezett halála után újult meg ismét a felvidéki városokkal való összeköttetés, a minek egyik jelensége volt az öt város szövetsége, az öt város hitvallása, a confessio pentapolitana, melyet az öt felvidéki sz. kir. város: Kassa, Eperjes, Bártfa, Kis-Szeben és Lőcse közösen nyujtottak be I. Ferdinándnak.
BETHLEN GÁBOR ÉS BRANDENBURGI KATALIN ALÁÍRÁSA. (Orsz. levéltár.)
Kassa átadása I. Ferdinándnak.
Izabella királyné 1552-ben Kassát átadta Serédy Gáspárnak, Ferdinánd főkapitányának. A német polgárok, a kiket Zápolya János minden joguktól megfosztott, most visszanyerték régi befolyásukat javaikkal együtt. Ezentúl megint ők vezették a város ügyeit s visszaszorították a magyarok befolyását, ámbár teljesen nem voltak többé képesek a magyar áramlatot útjából kiterelni. A versengés az érdekharcz miatt természetesen nem maradhatott el. Surlódások elkerülése czéljából a király még 1552-ben rendeletet adott ki, hogy a magyar polgárságot ugyanazok a jogok illessék meg, mint a németeket. Ugyanebben az esztendőben lett Kassa a felsőmagyarországi főkapitányok hivatalos székhelye. A főkapitány székháza a mostani premontrei kolostor helyén állott.
52Dóm lefoglalása.
Ferdinánd király abbeli rendelete, hogy a magyarok és németek egyenjoguak legyenek, nem vezetett az óhajtott eredményre, mert a német polgárság túlnyomó számban lutheránus volt és a Szt. Erzsébet egyházat is lefoglalta, a magyarokat pedig kálvinista vallásuk miatt zaklatni kezdé. Hozzá járult a meg-megújuló katholikus reakczió is, hogy a vallási küzdelem évtizedeken át foglalkoztassa a város polgárságát, haladásának kiszámíthatatlan kárára.
Népzendülés a domonkosok ellen.
1553-ban Lippay János főbirósága alatt a polgárok fegyveres kézzel a domonkosok zárdájába törtek s Kolosvári János perjelt és szerzetes társait halállal fenyegették, majd a városból szitkok közt, miközben sárral és kövekkel dobálták őket, kiűzték, a kolostor templomát összes egyházi kincseitől és ékességétől megfosztották, az oltárokat és képeket összetörték. Az elűzött szerzetesek azonban csakhamar visszatértek s az 1156-ik évi nagy tüzvészig háborítatlanul maradtak.
Nagy tűzvész.
1556-ban a városnak óriási szerencsétlenséget kellett elszenvednie. Aprilis 13-án est 9 órakor Seyczlich Mátyás városi jegyző háza kigyulladt s a tűzvész a város nagy részét elhamvasztotta. Leégett a Szt. Erzsébet templom, a Szt. Mihály kápolna, a domonkosok és ferenczesek egyháza, az iskola, a városháza, a bástyák egy része, a Forgách- és a Mészáros-utcza; alig maradt épen 128 ház.
Ferdinánd e csapás enyhítése czéljából nyolcz évre elengedte a királyi adó megfizetését.
Bástyák ujjáépítése.
A leégett bástyák az 1566-68. években épültek ujra. Költségükhöz Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kis-Szeben városok és Sáros vármegye rendei is hozzájárultak. A bástyák ujjáépítése annál inkább sürgős volt, mert a török seregek előhadát képező tatárok egész Kassáig portyáztak; de a városba nem hatolhattak be.
ESTERHÁZY MIKLÓS NÁDOR. (Orsz. képtár.)
Még úgyszólván füstölögtek a leégett templomok romjai, midőn az üszkök felett kicsapott a vallási háború lángja.
Huszár Gál üldöztetése és szabadulása.
A katholiczizmus még egy utolsó kisérletet tett, hogy a várost a hitujitásból kiragadja. Az 1560-ik évben Huszár Gál lesz a városi magyar hívek predikátora s a legnagyobb mértékben megnyeri a nép, sőt a magyar katonaság vonzalmát is. Eger akkori püspöke, a nagyhirü Veranchich Antal azonban Huszárt október havában Zay Ferenc főkapitány őrizete alá helyezte. Frölich Tamás, a plébános, Zay elől a Szepességbe menekült.
A város minden módot megragadott Huszár kiszabadítása végett s midőn karácsony másodnapján a predikátort titkon Egerbe akarták vinni, a lakosság, mely megtudta ezt, fellázadt, s a nagy zavarban Huszár a bedöntött kemenczén át kimenekült a házból, a hol fogva tartották.
Városi tanács a kalvinisták ellen.
A kormány belátván tehetetlenségét, a Luther tanát követő várost 53nem háborgatta tovább s mindinkább a kálvinisták és unitáriusok ellen fordult, a miben a város lutheránus tanácsa is kezére járt.
1567-ben két magyar polgár összetörte a Szt. Mihály-kápolna oltárát és e miatt szökni volt kénytelen. 1568-ban a szentháromságtagadó Egri Lukácscsal keltek itt vitára a tiszáninneni protestáns egyház papjai és a tanács a következő évben Egri követőjét, Barbély Urbánt száműzte a városból, valamint Csanádi Imre unitárius papot is. Ugyane sors ért egy Bainhacker nevü öreg embert, ki az anabaptisták elveit hirdette. Ilyen eljárás mellett sikerült megtartani a város lakosságának túlnyomó részét Luther hitvallásában. Ferdinánd utódja, Miksa király is elnéző volt a lutheránusok iránt.
Első népszámlálás.
Ez időből ered az első népszámlálás is, amennyiben a város lakosságát, nemkülönben fegyvereit, a mi a hadviselésre nézve fontos volt, és a meglevő élelmi készleteket összeirták. A lakosság száma 1500-ra rugott, a külvárosok egy-két száz főre menő lakosságán kívül. A lakosság számát a hivatalok és hatóságok központosítása is emelte; 1568-ban a szepesi kamarát is ide helyezték át Lőcséről. A katonai parancsnokságok összpontosítása azonban több kárt és kellemetlenséget, mint hasznot hozott a városnak. Mindamellett békén szenvedték a nagyobbrészt zsoldosokból álló katonaság garázdálkodásait, a míg I. Rudolf türelmetlen kormánya az összes protestáns felekezeteket üldözni nem kezdte. Ez az erdélyi fejedelmek karjai közé hajtotta a várost.
Dóm visszafoglalása. Bocskay Kassán.
1604. január 7-én történt, hogy Barbiano visszafoglalta a Szt. Erzsébet egyházat, és átadta az egri káptalannak, illetőleg annak képviselőjének. A város erre elhatározta, hogy elpártol a magyar királytól s megnyitja kapuit Bocskay István erdélyi fejedelemnek, a ki a magyar elégületlen protestánsok védelmére Magyarországba jött seregével. Bocskay maga jött Kassára s 1604 deczember 11-én a polgárság örömriadala mellett vonult be a városba. Básta György császári tábornok, Kassa parancsnoka, nem tarthatván magát a két tűz között, visszavonult Eperjesre. Bocskay kassai diadala nagy hatással volt az egész felvidékre. 1605-ben Thurzó Szaniszló és Kristóf is Kassára jöttek s meghódoltak Bocskaynak.
I. RÁKÓCZY GYÖRGY FEJEDELEM. (Orsz. képtár.)
Bocskay István a következő évben is Kassán maradt s itt kétszer tartott országgyűlést; nevezetesen 1606 április 16-án és deczember 13-án. A szultán Bocskaynak vörös habos selyemzászlót, gyöngygyel kirakott és megaranyozott királyi pálczát, damaszkpengéjű kardot s gyöngygyel kivarrott övet küldött Kassára. Követe, Husszain bég maga kötötte a kardot a fejedelem derekára.
54Bocskay halála.
De Bocskay nem uralkodhatott sokáig békességben. 1696 deczember 22-én, alig egy héttel az országgyülés után, állítólag Kátay Mihály nevü bizalmasa által megmérgeztetvén, meghalt. A közvélemény legalább Kátayt tartotta gyilkosának, bármiként védekezett is ez a vád ellen. Kátayt 1607 január 13-án Kassa főterén kinzásokkal kivégezték.
Ortelius szerint jóval a deczemberi gyülés előtt mérgezte volna meg Kátay Bocskayt, még pedig lassu méreggel. Ez az elbeszélés, melyet Fessler is átvett (VII. 617.) következőkben adja elő az esetet:
Midőn a bécsi békealku pontjai még kétes eredményűek valának, Kátay Mihály, Bocskay kanczellárja, október 15-én fejedelmét vacsorára hivta magához s őt ezen vendégeskedés közben lassu méreggel megéteté, mire Bocskay rosszul lőn s a bevett mérges ételnek egy részét kihányván, súlyos betegségbe esett. Bocskay Kátayt ezen tetteért mindjárt a saját házában levő magános kamrába záratta s vasba verette. Hogy Bocskaynak méreggel okozott betegségén elég korán segíthessenek, a híres lengyelországi Eleázár zsidó orvost hívták el, ki azonbn a gyógyítás reményéről házi orvosaival együtt lemondott.
Bocskay, betegségének súlyos állapota ellenére, összehíván a pártján levő főurakat, kik tanácskozás végett deczember 13-án Kassára gyűltek össze, ezek elé terjeszté a bécsi béke iránt való nézetét, addig is, míg ezeket a legközelebbi országgyülésnek fölterjesztheti. Ez volt Bocskaynak az államügyekben való utolsó intézkedése, mire látván közeledni halálát, deczember 17-én három tanú, u. m. Alvinczy Péter udvari lelkésze, Örvendi Deák Pál kincstárnoka s Pécsy Simon titkára előtt végrendeletét megtevé. Bocskay István nem sokáig élt végrendelete megtétele után, mert még ez év deczember 22-én reggel öt órakor elhunyt.
Bocskay halála után Kátay fenyegetőzve kivánta szabadon bocsátását s levelet írt barátaihoz Prágába, hogy eszközölnének ki egy olyan rendeletet, mely a fogságból való kibocsátását megparancsolja. E levél azonban Nyáry Pál főudvarmesternek kezébe került; minek következtében január 13-án (1607) reggeli öt órakor Kátay Mihályt hat hajduval a tömlöczből kihozatván, a főtéren felállított pelengér előtt földre fektették s darabokra konczolták. Testének darabjait széthányták s nevét a pellengérre szegezték. Nyolcz órakor jövének cselédjei s urok testének maradványait lepedőbe szedvén, jajgató özvegyének eltakarítás végett átadták. Tüdejének s májának elhullott drabjaival még délután a gyerkőczök pajkosságból egymást hajigálták.
Még Bocskay uralkodása alatt, 1606-ban a már említett Alvinczy Péter lett a kassai magyar egyház papja, a ki bár a kalvinizmushoz hajlott, de fölismervén a helyzetet, nem engedte kiélesedni az ellentéteket a két protestáns egyház között.
Kassa Rudolfnak hódol.
Bocskay halála után, 1607-ben Kassa meghódolt Rudolf királynak. Ekkor lép föl erősen a kath. visszahatás, mely először csak a katholikusok egyenjoguságát sürgette Kassán.
Kassa Bethlen Gábor birtokában. Katholikus papok megölése.
A katholikus klérus ugyanis az 1613-ki pozsonyi országgyülésen követelte, hogy Kassán, a hol szerinte Luther és Kálvin követői vallásukat szabadon gyakorolhatják, adassék meg e jog a katholikus hitet követőknek is; a mivel szemben a városi tanács váltig azt hajtogatta, hogy Kassa összes lakossága az "egy igaz biblica religión van", tehát nem adható meg ugyanaz a jog a katholikusoknak is. Szorongattatván e miatt a város, Kassa Bethlen Gábor pártjára állt, a kinek vezére, Rákóczy György, 1619. szept. 6-án a várost birtokába vette. Az ellenálló Dóczy Andrást, II. Ferdinánd hívét, elfogták és Fogarasra vitték. Ugyanezen a napon Hoffmann Pál, kamarai tanácsos, Kőrösy Márk esztergomi kanonok, Pongrácz István és Grodeczy Menyhért jezsuiták áldozatul estek a felizgatott nép dühének.
Bethlen Gábor 1619 szeptember 11-én érkezett a város alá s nagy pompával megtartván bevonulását, a város kapitányává Rákóczy Györgyöt nevezte ki.
Országgyülés Kassán. Szent István koronája Kassán.
Szeptember 21-én országgyülést tartott Bethlen Gábor Kassán, mely tárgyalás alá vevén a protestánsok jogainak sérelmeit, minthogy azok orvoslására 55nem nyujtottak reményt, elhatározta a háborút. Bethlen, a kit a rendek királynak kiáltottak ki, 1621-ben rövid időre Kassára vitette a pozsonyi várból elhozott Szent István koronáját.
Bethlen Gábor esküvője.
Bethlen Gábor Kassán tartotta esküvőjét brandenburgi Katalinnal, János Zsigmond brandenburgi választófejedelem nővérével. A menyegző 1626. márczius 2-án ment végbe.
A fejdelem márczius 1-én fogadá aráját a városon kívül, 2000 főnyi kisérettel. Egy pompás sátorban történt első találkozásuk, mely után fényes bevonulást tartottak a városba; másnap volt az esküvő, a külföldi fejedelmi vendégek jelenlétében, a kik az esküvő után gazdag ebédre, este pedig fényes táncvigalomra gyűltek össze, köztük a német-római császár és magyar király követe is, Sennyey István kanczellár és váczi püspök. A külföldi fejedelmek követein kívül jelen volt a magyar főnemesség legnagyobb része.
A külföldi követek közől többen ajándékokat hoztak uralkodójuk megbízásából. A szultán követe két hátas lovat és tizenhárom öszvért pompásan fölkantározva és drága török árúczikkeket; II. Ferdinánd császár és király 10.000 tallér értékű, gyémánttal kirakott aranylánczot, az ifjabbik király - II. Ferdinánd fia - a már megkoronázott III. Ferdinánd 6000 tallér értékű klenódiumot; Miksa bajor választó egy arany mosdómedenczét és egy szökőkutat; a kölni választó pedig egy ezüst sast küldött. A spanyol király 10.000 arany értékű ajándékkal kedveskedett. A mennyegzői ünnepségek folyton folytak egy álló hétig. Tüzi játék, tánczmulatság, lóverseny és más szórakozás mulattatta a vendégeket; étel és ital bőségesen került az asztalra, de a magyaros konyha termékei nem igen izlettek a németeknek, kik a legszivesebb, pazar vendégszeretet daczára sem érezték magukat egészen otthonosan, mert minden külső pompa mellett sem volt kényelmükről gondoskodva. A braunschweigi herczegné s a kiséret összes tagjai kénytelenek voltak szalmán hálni; a terem, melyben tánczoltak, olajlámpákkal volt világítva, melyek kiállhatatlan bűzt terjesztettek.
Ez alkalommal az élelmi czikkek ára magasra szökött. A visszaélések meggátlása végett a városi tanács a fejedelem beleegyezésével következőleg szabta meg a piaczi árakat, mint az 1626-iki tanácsi jegyzőkönyv följegyezte: Egy tyúknak érnie kell 3, egy kövér libának 6, egy malacznak 8, egy font szalonnának 4, egy font húsnak 2, borjuhusnak 3, ürühúsnak 1 1/2 , sajtnak 3, vajnak 7, gyertyának 5, hat tojásnak 1 1/2 , kenyérnek három személyre 1, egy font halnak 5, egy szekér szénának 60, egy szekér szalmának 25, egy szekér fának 28, a legjobb bor itczéjének 8, egy mérő buzának 24, zabnak 15, árpának 16, rozsnak 12 dénárt. (Egy magyar forintra 100 dénárt számítottak.) A mint látjuk, a húsnemű aránytalanul olcsó volt a drágaság közepette.
Kassa ismét meghódol a királynak.
Bethlen Gábor 1629-ben bekövetkezett halála után Kassa ismét meghódolt a Habsburg-királyoknak. 1629 deczember 18-án a tanács Alaghy Menyhért országbiró kezébe letette a hűségesküt.
I. Rákóczy György és Eszterházy nádor.
1631. januárban Eszterházy nádor meghivására a felsőmagyarországi rendek gyülést tartottak Kassán, hogy az erdélyi fejedelemmé választott Rákóczy György ügyében tanácskozzanak. A nádor ugyanis a leghatározottabban ellenezte Rákóczy György fejedelemségét s haddal akarta őt megtámadni, mi végből pénzt és katonát kért Bécsből
0, de a kormány több tagja s kivált Pázmány békés uton kivánta elintézni a dolgot. A rendek szintén ugy határoztak, hogy mind Rákóczyval mind a hajdukkal békés úton kisértsék meg a kiegyenlítést. Rákóczy követei Kassán tárgyaltak a nádorral, de ez mindenképen huzta-vonta a tárgyalást, hogy megegyezésre ne juthassanak. Csak akkor lett engedékenyebb, midőn Rákóczy György Pázmány közbenjárására engedélyt kapott, hogy követeit egyenesen Bécsbe küldje a tárgyalások folytatására. Eszterházy nem akarta kibocsátani kezéből az alkudozás vezetését, miért is most már vonakodás nélkül indította utnak megbizottját Nagy-Váradra, Rákóczyhoz. A béke létrejött s a szerződést,
56előleges megállapodás szerint, Kassán, 1631. aprilis 3-án irták alá. A békeszerződés a régi állapotokat állitotta helyre.
A következő évtizedben megint vallási torzsalkodások foglalták el a polgárság életét.
Vallási viszályok.
A Bethlen uralma alatt megnövekedett kalvinista magyarság mind hevesebben követelte, hogy engedje meg a tanács vallásuk szabad gyakorlását. E kérdés tartotta most uralma alatt az egész város közvéleményét, a mint ezt az 1637 április 21-én kimondott tanácsi határozat is tanusítja, mely a vallási vitatkozásokat szigorúan megtiltja, intézkedvén: "Az disputatorokrul, kik az religió dolgát városunkban annyira forgatják, hogy csak két vagy három ember valahol összegyűl, varga, csizmadia és akármi emberek is, kikre úgy, mint reánk is, az religió dolga nem bízatott, mindjárást csak az religió dolgát forgatják, egymást káromolják anynyira, hogy nemcsak magok vesznek gyakorta össze, de városunknak is nem kevés kárt tesznek vele, az kit kevés ember tud meggondolni."
Kassa I. Rákóczy György birtokában.
Bizony a bölcs tanács, mely e tilalmat elrendelte, maga sem tudta meggondolni annak végét s vakbuzgalmában egyik tagját, a református hiten levő Várady Pétert, a ki pedig nemes ember volt, 1642-ben bebörtönözte. A nemesi szabadság megsértése miatt nemcsak a vármegye, hanem a nádor, sőt maga a király is beleszólt az ügybe s a szorongatott város örömmel üdvözölte I. Rákóczy Györgyöt ki seregével 1644-ben a város falai alatt megjelent. Némi alkudozás után megnyitották előtte a város kapuit s Rákóczy húsvét napján megtartotta az első református isteni tiszteletet.
KISDY BENEDEK. (Orsz. képtár.)
Kassa megyei székhely.
Mialatt I. Rákóczy György Kassa birtokában volt, Abauj vármegye Gönczről ide tette át a megye székhelyét.
Kassa III. Ferdinándnak hódol.
I. Rákóczy György 1648-ban meghalván, a tanács, mely úgy sem jó szemmel nézte, hogy a kalvinisták pártját fogja, nyomban elhatározta, hogy meghódol a törvényes királynak, III. Ferdinándnak: "statim et de facto redeálunk az koronához."
Felekezetek egyenjogusítása.
Azonban ha azt hitték a kassai tanácsbeliek, hogy most már leszorithatják az elfoglalt térről a katholikusokat és kálvinistákat, nagyon csalódtak. Nem állhattak ellen az idő haladásának; most már az országgyűlés 57vette kezébe a hitfelekezetek ügyét s a vesztfáliai béke határozatainak befolyása alatt törvénybe iktatták a kassai tanács minden erőlködése ellenére, hogy: "Kassa város a katholikusoknak és a helvét hitvallásu evangelikusoknak templomokra, iskolákra és paplakokra elegendő alkalmas helyiséget jelöljön ki." A telkek kijelölése Pálffy Pál nádor közbenjöttével meg is történt s a reformátusok fölépítették a Mészáros- és az Apácza-utcza sarkán első templomukat, mely ma az Orsolya-apáczáké.
Egri káptalan Kassán. Jezsuiták. Kisdy Benedek. Egyetem.
1650-ben az egri káptalan is beköltözött Kassára Jászóról, a hová a török elől menekült, miután ez Eger várát megvette. Közös egyházul a visszatért ferenczesekkel együtt a ferenczrendiek templomát kapta. Az egri káptalan után a jezsuiták telepedtek meg a városban. III. Ferdinánd 1654-ben a felsőmagyarországi főkapitányok székházát ajándékozta nekik, a hol berendezték a maguk házát s egyuttal kollegiumukat. Ez iskolára Kisdy Benedek, egri püspök, 1657. február 26-án Jászón kelt alapító levelében 40,000 tallér alapitványt tett azzal a kikötéssel, hogy a főiskola bölcseleti, jogi és hittudományi karral láttassék el s az oktatást a jezsuiták vezessék. Kisdy alapitványát I. Lipót király 1660-ban erősitette meg s a főiskolát egyetemi rangra emelte.
Az oktatás-ügy érdekében Kisdyn kívül ugyanebben az időben a kegyes Balassa Zsuzsánna tett nagyobb alapitványt. Kisdy Benedek 1659-ben papnevelő intézetet állított föl Kassán, Balassa Zsuzsánna pedig ide helyezte át a nemes ifjak számára általa alapított konviktust, mely ma is megvan.
Reakczió. Spankau.
Ezek az intézkedések voltak legerősebb támaszai az ellenreformácziónak, mely feltartóztathatatlanul, rohamosan működött Kassán, támogatva a királyi hatóság által. 1671-ben a katholikusok megint visszanyerik a dómot. A következő esztendőben Szegedy Lénárd, egri püspök, elfoglalja a reformátusok templomát. A reformátusok panaszba törnek ki s ez elég, hogy még keményebben járjon el velük szemben a bécsi kormány, mely az elrettentés eszközeivel kezdi nyomni Felső-Magyarországot, mióta az 1670-iki Zrinyi-Frangepán-féle összeesküvésnek, melynek szálai Kassára is elnyultak, nyomára jött. A kormány minden szabadságot elfojtani igyekezett. Spankau tábornok főparancsnokot szigoru utasítással látta el, a ki még a gyülekezéseket is megtiltotta, melyeket a város autonomiája mindenkor biztosított.
KASSA. - AZ ORSOLYA-APÁCZÁK TEMPLOMA. (Orsz. képtár.)
Rémuralom.
A nagy szigoruság ellenhatást szült, a városiak már várták az alkalmat, hogy a kuruczok karjaiba vethessék magukat. Neszét vette ennek a kormány s még nagyobb szigorusággal felelt. Súlyos napok következtek Kassára. Spankau terrorizmusát még nagyobb mértékben gyakorolta Strassoldo, azután Kobb Farkas Frigyes, a ki 1677-ben vette át a város parancsnokságát, a polgárokat lefegyvereztette, hat előkelő polgárt válogatott kinzás után kivégeztetett. Kegyetlenségeitől megdöbbent maga a bécsi kormány is és két havi rémuralma után eltávolitotta a parancsnokságtól.
58Thököly. Jezsuiták kiűzése.
Szabadítóként üdvözölte az ekként megzaklatott és megkínzott polgárság Thököly Imrét, a ki 1682-ben ostrom alá fogta Kassát. Augusztus 15-én a polgárság feladta a várost. Most azonban a katholikusokon állt boszút Thököly. A jezsuitákat és szerzeteseket kiüzte a városból s a Szt-Erzsébet egyházat megint a protestánsoknak adta.
Zilált viszonyok.
A folytonos vallási háborúskodás, a közszabadságok elnyomása, mely minden mozgást meggátolt, minden biztonságot veszélyeztetett, nagy nyomoruságba döntötte a várost. Egy 1684-iki tanácsi végzés következőképen jellemzi az akkori helyzetet:
"Minthogy ezen mi városunk a sok nyomorúság és kárvallás miatt (melyet most előszámlálni lehetetlenségnek tartunk), annyira jutott, hogy még csak az gyalogoknak is és az aprólékos szolgarendeknek sem fizethetünk az proventusoknak diminutiója miatt, hát az egyházi rendeknek s más tiszteknek honnan teljen ki fizetések? az sok gazdálkodást teljességgel már nem győzzük. Erre nézve kéntelenség alatt az város korcsmáját egyedül csak a nemes város szükségére kellett fordítanunk, úgy hogy a jövő husvétig senkinek a concivisek közül, annyival inkább idegeneknek ne legyen szabad árulni semminemü bort, úgy mindazonáltal, a mely becsületes concivis ember borát el akarja adni, az bortisztek illendő áron megvegyék és az árát is megadják minden fogyatkozás nélkül. Az bortisztek felett rendeltetett főinspektornak biró uram és fürmender uram mindenütt elégséges korcsmákat erigáltassanak és egy hordó bortól csak denár 50 fizessenek az fáradtságáért; igaz lélek szerint mindenekről adjanak számot és az magok hasznára semmit ne fordítsanak nemes tanács és nemes község hire nélkül. Az ki pedig ezek ellen impingál, javaitól és tisztétől egyszersmind sine respectu personarum priváltatik. Az proventust minden két hétben felszolgáltassák fizető tiszt kezében. Továbbá az is szalváltatott pro bono publico civitatis et augmento proventuum, semminemű pálinka ne árultassék s be se bocsáttassék sub poena confiscationis. Mely liquor nélkül minthogy paticariusok nem lehetnek az orvosságoknak misceálására nézve, azoknak megengedtetik ugyan, de közönségesen convincálván becsületes fizetőtiszt uraimékkal nemes város közjavára nézve annuatim bizonyos censust fizessenek tőle."
Caprara Kassán. Petneházy meghódolása.
1685-ben Thököly Imre török fogságba esvén, Caprara császári tábornagy élt az alkalommal s Kassa ellen vonult. A kassai táborban hódolt meg a királynak Caprara előtt Petneházy hétezer emberével s miután ezek letették az esküt, rávették a kassaiakat is a meghódolásra. A kassaiak hajlandók voltak erre s október 25-én feladták a várost Caprarának.
Dóm végleg a katholikusoké. Református templom.
Kassa ismét a királyi kormány uralma alá kerülvén, 1687. január 2-án a Szt. Erzsébet egyházat megint elvették a protestánsoktól, s ezúttal véglegesen visszaadták a katholikusoknak. Visszatértek a jezsuiták is kollegiumukba. Fenessy György egri püspök azonban nem elégedett meg ezzel, mert 1687. márcz. 17-én karhatalommal elvette a reformátusok templomát is, melyet egy évtizeddel később az Orsolya-apáczáknak adtak oda. A reformátusok csak 1696-ban építhették föl templomukat, az alsó külvárosban. Ez a templom akkor csak fából volt.
Caraffa.
A Caraffa-féle 1687-iki eperjesi vértörvényszéknek rövid de borzalmas életében Kassának is volt szerepe. Az eperjesi vértörvényszék, melynek koronatanuja állitólag Caraffának egy elvetemedett kéjhölgye volt, a kit Tábori Örzse néven ismertek, kivégeztette Feja Dávid egykori kassai birót és a véletlenül Eperjesen időző Lányi Samu kassai mészárost fiával együtt, a kiket azzal gyanusítottak, hogy egy, Thököly s a munkácsi várban körülzárt neje, Zrinyi Ilona érdekében szervezett összeesküvésben részt vettek. I. Lipót értesülvén a vérbiróság kegyetlen törvénytelenségeiről, azt eltörölte és vizsgáló bizottságot küldött ki a vértörvényszék dolgainak inkvirálására.
Orsolya apáczák és domonkosok.
A bizottság Kassára rendeltetett s innen intézte a vizsgálatot.
1697-ben az Orsolya-apáczákat telepítették Kassára, 1699-ben pedig 59visszatértek a domonkosok is kolostorukba s a város ezuttal visszabocsátotta minden vagyonukat, könyvtárukkal együtt.
II. Rákóczy Ferencz Kassán.
I. Lipót kormánya alatt szakadatlanul folyt a visszakatholizálás; a birói székben és a városi tanácsban nem volt szabad protestánsnak helyet foglalnia. A protestáns lakosok e miatt elkeseredvén, szivesen üdvözölték II. Rákóczy Ferenczet, a kinek hadai, Forgách Simon vezérlete alatt, 1703-ban ostrom alá vették Kassát. A császáriak szivósan védelmezték e jelentős pozicziójukat és csak körülbelül egy évi ostrom után, 1704 október 20-án adták föl a várost Forgách Simonnak.
Vallásszabadság.
II. Rákóczy Ferencz azután megorvosolta a protestánsok sérelmét, érvényt szerzett a vallásszabadságnak és a hitfelekezetek jogegyenlőségének. 1705. május 28-án a városi község ugyan a katholikus vallásu Györy Ferenczet választotta biróvá, de a tanácsba egyenlő számmal választotta be a különböző felekezetüeket; nevezetesen négy katholikust, négy ág. evengelikust és négy reformátust. Ugyancsak 1705-ben november 20-án a szécsényi országgyűlés határozatából átadták az evangelikusoknak a tót templomnak nevezett Szt. Mihály kápolnát, a következő év január 9-én pedig visszaadták a reformátusoknak templomukat.
Kassa ujabb megerősítése. Rabatin ostroma.
A várost azon idő alatt, hogy a kuruczok birták, franczia mérnökök tervei szerint ujolag megerősítették s így könnyen kibirhatta az 1706-iki ostromlást. 1706. szeptember 29-én ugyanis a császáriak Rabutin vezérlete alatt ostrom alá fogták a várost s október 1-én lövetni kezdték. Kilencz napon át 400-nál több bombát vetettek bele; a Forgách-utcza romhalmazzá lőn. A tizedik napon azonban hirtelen elvonult a császári sereg.
Rákóczy Ferencz - (Orsz. képtár.)
Rendek gyűlése.
1706 deczemberben a szövetséges rendek gyülést tartottak Kassán. Rákóczy Ferenczet, ki Kassán Eszterházy Antal házába szállt, nagy lelkesedéssel fogadták. A gyülésen, melyen Rákóczy maga elnökölt, a háboru folytatásának czéljából a városra is 8000 dikát vetettek ki. Minden ezer lakosra 240 ezüst forint, s egy-egy dikára ezenkivül 1 véka gabona, 1 véka zab s nyolcz font hús esett. A következő évben ismét 6000 dikát vetettek ki Kassára. II. Rákóczy Ferencz az 1707. év elejéig maradt Kassán. A város főkapitányául Radics Andrást nevezte ki.
Rákóczy öt főkapitányságra osztotta Magyarországot; egyik kapitányság székhelye tizenhárom felsőmagyarországi megye területére Kassa lett; a főkapitány Forgách, ennek halála után Berthóthy Ferencz.
1707-ben Rákóczy Ferencz parancsából Szentiványi László gróf kitiltotta a városból a jezsuitákat, a kik két hét alatt elhagyták a kollegiumot és a várost, bár néhányan világi papi ruhában, mint tanitók ott maradtak.
60Pestis.
Az 1710-ben a felvidéken dühöngő pestis itt is szedte áldozatait. Junius, julius és augusztus hónapokban naponkint husznál több ember halt meg pestisben. Ez ölte meg Radics András parancsnokot is.
Kassa meghódol a császárnak.
1711-ben ujra ostrom alá vették a császáriak Kassát. 1711. április 27-én azután a város meghódolt a császári hadseregnek, miután II. Rákóczy Ferencz sorsa ekkor már eldőlt. Károlyi Sándor és Pálffy rábeszélték az öreg Eszterházyt, Kassa akkori parancsnokát, hogy az erősségnek a szatmári béke ünnepélyes kihirdetése előtt három nappal történő feladását is nagy előzékenységül tekintené a békülő kormány. (Ráth-Thaly: Rákóczy Ferencz Emlékiratai.) A kurucz szabadságharcz egy szomoru epizódját látja a kassai lakosság falai közt: Pongrácz Jánost, Rákóczy ezredesét elfogván a császáriak, fölnégyelték s fejét a kereskedők tornyára tűzték.
Ellenreformáczió.
A császáriak urává levén a városnak, 1711 október 18-án ismét elvették a reformátusok templomát s odaadták az apáczáknak, a kik 1697 óta birták. November 11-én hasonló sorsban részesültek az evangelikusok, a kiktől szintén visszavették templomukat. A vallási harcz ezzel befejeztetett, a protestánsok hátrányára. A következő évben a pozsonyi kamara rendeletére az uj községi választásnál kénytelenek voltak a birói székbe és a tanácsba csupa katholikusokat választani.
Közszabadság hanyatlása. Németesítés. Német iparosok bevándorlása.
A harczokkal telt viharos századot a béke korszaka váltja fel. Napfény a füstölgő romokon. Kassa kereskedelme és ipara már tönkre van téve. Még harmincznyolcz czéh űzi mesterségét; de ez csak árnyéka a régi iparnak. Vége van a kereskedelem, a közélet szabadságának. Autonómiája úgy szólván a semmiségre zsugorodik össze. Rendeletekkel kormányozzák Kassát épp úgy, mint az ország többi városát. A mellett, hogy szigoru parancsokkal még a czéheket is kényszerítik, hogy külsőleg katholikussá legyenek, így czéhmesterül csak katholikust választhassanak, az úrnapi körmeneten minden egyes tagjuk megjelenni tartozzék, a mi sok protestáns iparost kivándorlásra ösztönzött, erőszakos intézkedésekkel vissza is németesítik a város polgárságát. Hogy a magyarok ellenállását megtörjék és számukat ellensúlyozzák, az örökös tartományokból számos iparost és kereskedőt csábítottak be Kassára, a hol azoknak könnyü szerrel polgárjogot adatott a kormány.
A város házainak száma 1720-ban csak 272 volt; a kereskedelem és iparágak után a polgárság jövedelme 7272 forint. A bevetett terület 2996 pozsonyi mérő, a szőllő 149 kapa.
Város fejlesztése. Védművek lerombolása.
Tagadhatatlan, hogy a kormány a város fejlődése érdekében tett áldozatokat. 1713-ban III. Károly a város kikövezését rendeli el s 6000 frt-tal járul hozzá. A város alatt levő citadellát, melyet I. Lipót alatt 1671-ben emeltek, leromboltatja. Ez évben épül a főutczán, a mai alsó sétatér helyén, egy egész zászlóaljat befogadó kaszárnya; 1726-ban az úgynevezett nagykaszárnya; 1720-ban teszik le a pestis és egyéb csapások megszünésének emlékére állított Mária-szobor alapkövét, melyet 1722-ben szentelnek fel; 1732-ben pedig a gimnázium, illetőleg az akadémia építésébe fognak. 1767-ben a domonkosok kolostorát építik fel ujra. 1779-ben a vármegye székházat építtet, a városházát pedig Langer János kamarai építész terve szerint átépítik.
II. József Kassán. I. Ferencz gyermekei Kassán.
1783-ban II. József rendeletére, ki maga is meglátogatta a várost, a forgácsutczai kaput ujra megnyitják, míg 1802-ben a Malom-utcza irányában törnek kaput s 1803-ban a város alsó kapujánál állott citadella utolsó maradványait is elhordják s a városba egyenes vonalu utat építenek. Mikor 61Napoleon Bécset elfoglalta, az uralkodó család több tagja Kassán talált menedéket. Itt időzött huzamosabb ideig V. Ferdinánd király, akkor még trónörökös, a míg csak a francziák ki nem vonultak a monarkhiából.
Püspökség alapítása.
A mult században már tervezték, hogy Kassán görög-katholikus püspökséget állítanak fel; de ez nem létesült. E helyett 1804-ben az egri püspökségből kiszakított területből megalkotják a kassai latin szert. kath. püspökséget.
Uj ev. ref. és evangelikus templom.
A vallások egyenjoguságának II. József császár óta nem levén többé akadálya, az összes felekezetek szabadabban mozoghatnak s a reformátusok 1811-ben a Fazekas-utczában, az ágostai evangelikusok pedig 1816-ban a Malom-utczában építik föl uj templomukat.
RÉZTÁBLA A MÁRIA-SZOBORRÓL. (Dögvész.) (Saját felvételünk.)
Magyarság ébredése. Kazinczy és társai.
Bár a polgárság elnémetesedett s az 1780-ban épült szinházi épületben évtizedekig német szinészek jtászanak, a nemzet ébredése Kassára is gyorsan elhat. 1788-ban itt indul meg Kazinczy Ferencz, Bacsányi János és Baróti Szabó Dávid szerkesztése alatt Magyar Múzeum, 1790-ben a Kazinczy szerkesztette Orpheus. A főrangu világnak is kedvelt városa lesz e század elején Kassa s egymásután építik fel palotáikat, melyek közől legnevezetesebbek a gr. Dessewffy- és Forgách-féle házak s a tömege által ható gr. Andrássy-féle palota.
RÉZTÁBLA A MÁRIA-SZOBORRÓL. (Éhhalál.) (Saját felvételünk.)
A főrangu világ általában élénk részt vesz a magyar kultúra előmozdításában. Dessewffy József gróf támogatása mellett indult meg 1825-ben, a titkára, Dulházy Mihály által szerkesztett "Felsőmagyarországi Minerva" s a szinészetet szintén melegen karolják föl egyrészt a főranguak, másrészt Abaujvárosmegye rendei.
RÉZTÁBLA A MÁRIA-SZOBORRÓL. (Háboru.) (Saját felvételünk.)
Kolera.
1831-ben nagy csapás látogatta meg a felvidékkel együtt Kassa városát. Ez a kolera volt. Kassán julius 11-től szeptember 8-ig, a mikor megszünt, 1165-en betegedtek meg s ezek közől 678 halt meg. Nagyobb veszedelem volt a felvidéki parasztság zendülése, mely az urak ellen fordult, a kikről azt hiresztelték, hogy ők mérgezték meg a kutakat, el akarván veszíteni a szegény jobbágyságot. A zendülés gyujtó szikrája éppen Kassán pattant ki. Lehoczky Ferencz, kassai orvos ugyanis az akkoriban elhiresedett bismuthum-porokat, melyekkel a kolerát vélték gyógyítani, beadta 62óvószerül egészséges gyermekeknek is, a kik közől többen meghaltak kolerában. Az orvost a köznép megtámadta az utczán s gyilkossággal vádolta. A városba járó árus emberek szétvitték a hirt a vidékre s főleg Zemplén vármegye vált szomorú szinhelyévé az urak és a zsidók ellen indított parasztlázadásnak, melyet csak katonai erővel nyomhattak el.
Csapások.
1834. oktober 15-én reggel nyolczadfél órakor erős földrengés rémítette meg Kassa városát, melynek emlékezetére a városi tanács a dóm egyik falába emléktáblát helyezett el. 1845-ban a Hernád áradása okozott sok bajt; a szent Erzsébet egyház padozatát megrongálta, de a beszakadt kövezet sok érdekes sírkő fölfedezésére adott alkalmat.
István nádor Kassán.
1847-ben István nádor magyarországi körutazásában Kassára érvén, itt rendkivüli díszszel és lelkesedéssel fogadták; látogatását számos ünnepségekkel ülték meg az egész felvidék képviselőinek jelenlétében.
1848.
A következő évben már harczi riadó verte föl az egy évszázadon át békét élvezett várost. Az 1848-iki szabadság-mozgalom hullámai érintették Kassát is, mely föltétlen lelkesedéssel csatlakozott a mozgalomhoz. Tevékeny és fontos szerepet játszott a nemsokára bekövetkezett szabadságharczban. Itt alakult a 9-ik zászlóalj, mely sapkájáról, úgy mint a 3-ik zászlóalj, a "piros sipkás" nevet kapta s történetét hős tetteivel örökítette meg Magyarország krónikájában.
Kassai ütközetek.
Az északi hadműveletek Kassánál indultak meg. 1848. deczember 11-én történik a kassai ütközet. Schlick táborszernagy volt az osztrák hadtest parancsnoka, vele szemben Pulszky Sándor alezredesnek többnyire gyakorlatlan honvédekből vagy nemzetőrökből álló serege nem tarthatá magát s a kassai hegyen vívott ütközetből megszaladt. A futamodók üldözésére Concorreggio Horácz vezérlete alatt küldött egy lovas osztályt Schlick. Concorreggio Bárcza mellett érte utól a futókat. A magyar sereg utócsapatát képező lengyel légio hirtelen visszafordult s jól irányzott lövéseivel többeket leterített, magát Concorreggiot is, mire az ellenség az üldözéssel felhagyott.
1849. január 4-én a magyar sereg a hadügyminiszter, Mészáros Lázár vezérlete alatt Kassa visszafoglalására indult, de vigyázatlan ágyuzásával a mit sem sejtő ellenséges seregnek jelenlétét elárulván, ez mihamar készenlétbe helyezkedett s magyar sereget gyors visszavonulásra kényszeríté.
Oroszok Kassán.
Az ellenséges hadak a győzelem esélyei szerint váltakoznak ezután a városban, míg junius hó 24-én az oroszok vonulnak be Kassára.
A szabadságharcz lezajlása után, midőn az abszolút kormány az ősi rendszer felforgatásával uj beosztást létesített az országban, a kassai kerület székhelye lett a város.
I. Ferencz József Kassán. Uj korszak.
Mint kerületi székhelyet látogatta meg az uralkodó, I. Ferencz József magyarországi körutazásaiban, két ízben, nevezetesen 1852-ben és 1857-ben. Ez a második út már hajnalpirja volt annak az uj korszaknak, mely a fejedelem és a nemzet teljes kibékülésével uj fényt árasztott Szent István koronájára. Ez az uj korszak Kassán is jelentékeny nyomot hagyott s tevékeny életnek szolgált alapul. Egyre-másra keletkeznek kulturális és jótékony köz- és magán-intézetei, egyre-másra terjed, épül, csinosodik a város. 1854-ben a Csermely-völgyben katonai nevelő intézetet épitenek, 1858-ban pedig katonai kórházat. A kereskedelem és ipar uj lökést kap a vasút megnyitása által. 1859-ben a város a tiszai vasuttársaságnak 18,000 □ölnyi területet adott a nagy rétből s már 1860 julius 5-én berobogott a kész pályaudvarba az első személyszállító vonat.
Pezsgőbb és pezsgőbb lesz a város élete 1867, alkotmányunk visszavívása 63után. 1869-ben, a magy. honvédség szervezésekor a III. honvéd-kerület parancsnokságának székhelyéül Kassát választják. 1870-ben bevezetik a gázvilágítást. 1873-ban megnyílik a községi polgári iskola; 1875-ben pedig a földmivelési kormány gazdasági tanintézetet állít, mely a felvidéken első ilynemű intézet. 1882-ben a város uj reáliskolát építtet s az intézet oda költözködik régi helyiségéből. 1885-ben kezdték meg az utczák aszfaltozását a Fő-utcza járdájával s ezt egymásután kiterjesztik a belváros többi utczáira is. 1890-ben épült a gőzfürdő, az ágostaiak uj iskolaháza, a közvágóhid s esztendőnkint több és több nagy modern lakóház. 1891-ben megalakult a közúti vasúttársaság, a melynek gőzerőre berendezett vasútja Kassa főforgalmi vonalát kapcsolja össze az államvasúti pályaházzal, mely immár nem egy zsákutczában végződő vasút állomása, hanem góczpontja a szepesi, galicziai, abauji és zempléni forgalomnak; nagyobb arányban ugyanazoknak a forgalmi ereknek, melyeknek Kassa középkori jelentőségét és gazdagságát köszönheté. 1892-ben a királyi táblák szétosztása folytán Kassa is az egyik királyi itélő tábla székhelye lett.
A város ipartelepei szintén nagy arányban szaporodtak az utóbbi években. A hadsereg területi elhelyezésének szervezésekor pedig Kassa a VI. hadtest parancsnokságának székhelyévé levén, a területi elhelyezés követelte kaszárnya-építkezések által nem csak külsőleg növekedett meg, de a megszaporított állandó helyőrség gazdaságilag is előnyére vált s egyik nem legkisebb tényezője fejlődésének, mely nagy léptekkel halad egy szebb, gazdagabb jövő felé, melyre Kassát már fekvése kiszemelte.
CZIMEREK EGY XVI. SZÁZADBELI KASSAI SIRKŐRŐL. (Podleszny A. felvétele.) Zárókép.
0. Szilágyi Sándor I.: Rákóczy György II. 184-186., 197., 201.
