TORNA városa, a legujabb időkig létező Tornavármegyének egykori székhelye a Bódva és a Torna völgye találkozásánál fekszik. Lakosainak száma 1468, a kik közt az 1891-iki népszámlálás 56 németet és 14 tótot talált; a többi mind magyar és túlnyomó részben katholikus. Jelenleg a tornai járás, szolgabiróság és járásbiróság székhelye. Végállomása a kassa-tornai vasútnak, melyet azonban tovább építenek. A Bódva völgyében Gömör vármegye felé, s a Sajó völgyén közvetlenül fog csatlakozni a miskolcz-füleki, ekképen a budapesti fővonalhoz. Van posta- és táviróállomása.

Torna ma is élénk vásárhely, de élénkségéből sokat veszített azóta, hogy 1881-ben a megyei hatóságot az Abaujvármegyében való bekeblezés következtében feloszlatták. Házainak száma 216. Ezek közt megemlitésre méltó a régi vármegyeháza és a régi Keglevich-féle kastély, mely ma Dreher Antalé. A kastélyt csinos park veszi körül; benne egy öt hold terjedelmü tó van, mely soha sem fagy be. A társas élet ébren tartására szolgál a társaskör, vadásztársulat, nőegyesület, könyvtáregyesület. Van itt kath. népiskola, egy holdnyi faiskolával. Pénzintézete a Tornai takarékpénztár.

A város északi részén, a várhegy nyúlványát képező dombon áll a régi, 360de teljesen átalakitott r. kath. templom, mely a XVI. században a protestánsok birtokába jutott és a katholikusok innen nem messze épitették föl ma is fennálló kis templomukat. Midőn a város a Keglevicheké lett, I. Lipót alatt a földesúr kitiltotta a protestánsokat a városból, a kik Szádelőn és Ájon telepedtek meg; a lakosságnak visszakatholizált nagyobb része pedig megint birtokába vette a templomot. A hagyomány szerint a népmondában maig is élő Herkó Páter nevü szendrői barát, hol rábeszéléssel, hol erőszakkal legnagyobb hévvel működött a visszatéritésen. A templom értékes falfestményeit az idők folyamán nagyon megrongálták. Legujabban a templomot restaurálták s a festményeket kijavitották; de eredeti szépségüket nem adhatta vissza a javitó festő.

A várostól északkeletre emelkedik a vár kuphegye, megkoronázva a még részben ép várrommal. A széles völgylapályba kiugró kúp festői hatásu.

Mikor épült a vár, nem tudni. Tekus sárosi comes, Both és Baach testvéreivel a tatárjárás után birják, Tekus unokája I. János már "de Thurna" irja magát. Ennek családja azonban az 5-ik generációban szintén Tornay Jánossal 1406-ban kihalván, Berencsi István kapta meg, a ki szintén Tornay nevet vett föl. Ez a család is kihalt. 1440-ben pelsőczi Bebek Imre lett urává, a kinek a Rigómezőn 1448. okt. 19-én történt eleste után a husziták foglalták el. Midőn Hunyady János Giskra hadainak megfékezése végett a felvidékre vonult, ezt a várat is megostromolta.

Az ellenkirályok alatt a vár tulajdonosai Bebek Ferencz és Imre, Ferdinánd pártjára állottak; később azonban Imre elszakadt bátyjától és Izabella híve lőn. 1556-ban Bebek Ferencz és György, a gömöri főispán, hatalmaskodásuk miatt számüzetvén, Ferdinánd vezérei, Ditrich és Puchaim elfoglalták Torna várát, melynek kapitányává Magócsy Gáspárt tették. Ámde a császári sereg vereséget szenvedvén, Magócsy is kénytelen volt kivonulni Tornáról, melyet Bebek György visszafoglalt. Bár áttért Ferdinand pártjára, sokáig nem maradhatott a vár békés birtokában. Hasszán füleki pasa elfogta és Konstantinápolyba vitette. Itt Zápolya Zsigmond hivéül szegődött s ezért szabadon bocsátották. Schwendi alvezére, Magócsy Gáspár azonban ujra elfoglalta Tornát, Schwendi maga pedig Bebekné hősies védelme daczára, mielőtt Bebek György segitséget hozhatott volna, Szádvárt, Bebek György sziklafészkét. Ezzel életerét vágta el az oligarchának, a kivel még 1567-ben kihalt a Bebek-család. A király birtokába visszaszármazott várat 1652-ben a törökök foglalták el, majd 1675-ben rövid időre, úgyszintén 1679-ben a kuruczok lettek urai, a kiktől 1680-ban Lesslie, I. Lipót vezére foglalta vissza. 1683-ban Thököly ostromolta meg, de már 1585-ben meghódolt, Schultz császári tábornoknak, a ki leromboltatta védműveit. Erős falai megrongált állapotukban is keményen daczolnak az időjárás porlasztó hatalmával.