333JÁSZÓ.
HAZÁNK azon nemzetségei között, melyek eredetöket az Árpádok korába viszik vissza, nem utolsó helyet foglal el a fehér és kiváltságos premontrei kanonokrend népes családja.
Premontreiek.
Őse Magdeburg nagynevü érseke, szent Norbert volt, ki 1121-ben alapitotta Prémontrében, a régi Picardiának Reims és Laon közt elnyúló egyik vadregényes völgyében az első káptalant, honnan annak kanonokjai még az alapitó életében, 1130-ban, II. István királyunk uralkodása alatt hazánkba is áttelepedtek, még pedig elsőbben a nagyváradi hegyfokon épült ősrégi benczés-monostorba, mely csakhamar szűknek bizonyult. Ujabb és ujabb prépostságok alapíttattak, úgy hogy a XIII-ik század közepén a magyar premontrei prépostságok száma jóval túlhaladta az ötvenet.
Ezek közt a legelsők egyike volt az Abauj-Torna vármegye egyik kies völgyében még ma is virágzó, Keresztelő Szent Jánosról czimzett jászóvári prépostság.
Jászó városa.
Ha Kassáról Nagy-Idán és Szepsin át vasuton Jászó felé utazunk, gyönyörü tájkép terül el előttünk. Jászónak sugár tornya már messziről figyelmezteti az utast, hogy Cserehát gyöngyéhez közeledik. Jászó városát alig lakja 1400 lélek, kik néhány zsidó családot leszámitva, mind katholikusok és a rozsnyói egyházmegye főhatósága alá tartozó premontrei plébános lelkipásztorsága alatt állanak.
Népe tiszta magyar, melynek nyelve a palóczokéhoz hajlik; kiejtésükön azonban nyoma van a szomszéd németek és tótok hatásának. Mindkettőből sok szót vett kölcsön; de a mit kölcsön vett, meg is magyarosította. Természete nyilt, bőbeszédü, sokszor tudákos, okoskodó. Nem oly szorgalmas és kitartó, mint a német, nem is ily kevéssel beérő, mint a tót; de azért megnyugszik szűkös helyzetében, s ha hétköznap dolgozott, ünnepnap nem sajnálja a költségesebb szórakozást. Foglalkozása földmívelés, de még inkább a kisipar. A bányászatot régen átengedték a környék németjeinek.
A városban két iskola van, két férfi- s egy nőtanitó vezetése alatt. A ki szerét ejtheti, tovább képezteti fiait Rozsnyón, vagy Kassán.
Az iparoslegények dalköre, a tüzoltó-egyesület az ifjuságban a testületi szellemet sikerrel ápolják. Az úri osztály kaszinó-társaskört tart fenn.
A város külseje elég takaros; utczája ugyszólván csak egy van, de ez hosszu és széles, közepén egy hidakkal átszelt, jegenyékkel szegélyezett hegyi patak folydogál. E nagy utczán van a régi városháza, a plébánia s 334mögötte temető közepén az érdekes, ódon csúcsives templom; itt van a posta- és táviróhivatal, a 200 éves nagyvendéglő, a gyógyszertár, a tüzoltók szertára. Minden ház mögött hosszu gyümölcsös kert terül el, ezek végében állanak a csürök.
Tisztább, csinosabb a városnál az evvel egészen összeépült, tőle a Bódván tul nyugat felé huzódó Jászó-Váralja. Két sor házból álló, alig harmadfélszáz lelket számláló kis község ez, melynek sem temploma, sem iskolája, sem boltja. Lakói jobbára a prépostság alkalmazottjai.
Jászóvár.
E kis község végében, a vasúti vonalon túl, festői szép erdők zöldjéből domborodik ki
Jászóvár hatalmas épülete, a magyarországi két önálló premontrei prépostság egyikének ősi fészke. Történetéből Nátafalussy nyomán, álljon itt a következő vázlat:
0
Jászóvári prépostság története. Tatárjárás.
Alapitójának neve és keletkezésének éve ismeretlen. Csak annyi bizonyos, hogy a prépostság, már a XII. században fennállott s nem csak királyainkban, hanem az Aba-nemzetség több tagjában is lelkes pártfogókra talált. Utóbb Kálmán herczeg, II. Endre fia, halmozta el jótéteményeivel az által, hogy birtokait szaporította, kiváltságait megerősitette s kibővítette, régi faépülete helyébe kőmonostort épittetett. Mielőtt azonban Kálmán a rend megszilárdítását czélzó művét befejezhette volna, ránk zúdult a tatárjárás csapása. A prépostság vagyona, irattára a rabló csapatok s a lángok martaléka lett. Maguk a rendtagok csak a füstölgő romokkal szemközt meredező sziklafal barlangjába vonulva menthették meg életüket. Pedig IV. Béla király, a kolostor, s a vidék ótalmára mindent elkövetett. A védő sereget, mint Zsarnay, a jászói káptalan egykori hites jegyzője, a nép ajkán élt hagyományok után följegyezte, Sugó, Drinóczy, Szigethy, Hárskuthy, Borzavay, Cseörghő, Mogyorósy, Hidegkuthy és Hetey századosok alatt Tapolczay vezette a félelmes ellenségre, melynek fegyverei alatt mindnyájan elhullottak. A hegyet, melyről a tatárok közelgését dobszóval jelezték, a monda szerint Doboldérnek nevezte el a nép, s e néven ismeri mai nap 335is. A századosnak, ki a Tapolcza völgyét tartotta elfoglalva, volt egy Krisztina nevü leánya, ki a hegyről, hol sátruk állott, a máig kristálytiszta vizben bővelkedő forráshoz szokott lejárni vizért. A hegy Krisztináról Kriskahegy, a forrás pedig a "szép leány kutja" nevet nyerte, mind a kettőt ma is ugy hívják.
A JÁSZÓVÁRI PRÉPOSTSÁG ÉS TEMPLOMA.
(Saját felvételünk)
Az ország ujraalapitásának nagy munkájában Jászó is kikelt hamvaiból, mit leginkább a prépostság első ismert főpapjának, I. Albertnek köszönhetett.
Albert prépost.
Albert, kit még a tatárjárás előtt választottak meg, több mint husz éven át (1235-1257.) kormányozta a prépostságot.
Mindenekelőtt arra forditotta gondját, hogy legalább részben lakhatóvá tegye a monostort. Majd idegen gyarmatosokat telepít be Jászó benépesítésére, melyet szabadabb községi szervezettel, tágasabb körü kiváltságokkal ajándékoz meg. A jászóiaknak ettől fogva önkormányzatuk, független törvénykezésük volt. Maguk választották bírájukat, plébánosukat. A prépostságnak, mint földesúri hatóságnak, minden beavatkozása nélkül intézhették saját ügyeiket, csak az emberölés, vérontás és erőszakosság főbenjáró ügyeiben itélt a prépostság udvarbirája, de mindig csak a városi biró hozzájárulásával.
JÁSZÓ. - A PRÉPOSTSÁGI TEMPLOM BELSEJE.
(Saját felvételünk)
Az esküt, mint a pörös eljárás egyik bizonyító eszközét, Szent Mihály templomában tették le az érdeklett felek. Az érette járó díj, ha az ügy, melyre vonatkozott, a jászóiak magánjogába vágott, az egyház plébánosát illette; ellenkező esetben a prépostságnak és a város bírájának jutott. Áruikért a prépostság vásárpénzt nem szedhetett, szabadon halásztak, 336tulajdonul birt szőlleik, szántóföldjeik mentek voltak az összes hűbéri tartozásoktól, csak a plébánosuknak adtak tizedet, ezt sem szállitották be neki. Mint bányamívelő iparosok nyerték azt a jogot, hogy a város határain belül szabadon mívelhették a bányákat.
Földbér fejében a belső telkek után minden egész házhely s minden egyes malom három nehezék (körülbelül 3 korona) ezüsttel adózott a prépostságnak, míg a mesteremberek, ha idegen házban vettek lakást, csak 12 dénárt fizettek; azonfelül Keresztelő Szt. János ünnepén az egész város egy ürüvel, egy csöbör serrel s minden ház egy süteménynyel, Sz. Mihály és karácsony napján pedig minden kézműves illő ajándékkal tartozott kedveskedni a monostornak.
Albertot áldásos működésében korán megakadályozta a hatalmas Aba nemzetségből származott Izsák, ki fegyveres népével a védtelen Jászóra tört, s több napon át dúlta, fosztogatta a prépostság jószágait és a lakosok egy részét fogságba hurczolta, sőt magát a prépostot is foglyul ejtette. Az okozott kár háromszáz ezüst márkára rugott, melynek pótlásául a monostor kevéssel utóbb, a ma már ismeretlen fekvésü Méhlyuk községet kapta.
IV. Béla adományai.
Albert kiszabadulván fogságából, tovább folytatta az ujjászervezés fárasztó munkáját. Mívelés alá fogta a prépostság érczben gazdag hegyeit, birtokjogot szerzett a Szabolcs vármegyében fekvő Kolon halastóra és a hozzátartozó földekre, melyek egy magvaszakadt Péter nevü nemes halála után ismét a koronára szálltak vissza, s melyeket most (1253.) V. István, ifjabb magyar király, Albert kérelmére a prépostságnak adományozott. 1255-ben rendtársaival együtt a tornai várban időző IV. Béla elé járult, arra kérvén őt, hogy ujítsa meg a prépostságnak a tatárdúlás alatt megsemmisült alapitólevelét és szentesitse azon kiváltságokat, melyekkel a koronás alapítók és Kálmán herczeg a monostort megajándékozták. A király örömmel teljesité, sőt még a novaji és saulföldi birtokkal gazdagította a monostor fekvő javait. A prépostság népeinek országos adóját és a királyi gyüjtelékeket, valamint Jászó, Debrőd, Rudnok és Olcsvár községek tizedét, helyesebben mondva, e tized huszadát is, mely rendszerint a közkincstár jövödelmének egyik forrása volt, szintén a monostorra ruházta át. Jobbágyait mindenkorra felszabadítván a várgrófok és a megyék gyámsága alól, az egymást felváltó prépostok közvetlen birói hatósága alá helyezte. A konventet az ország hiteles helyei közé iktatta. A monostor kegy- és véduraságát magának s utódainak tartotta fenn, míg a jászói plébánia adományozásának jogát a prépostoknak engedte át.
JÁSZÓ. - KRACKER-FÉLE OLTÁRKÉP A PRÉPOSTSÁGI TEMPLOMBÓL.
(Saját felvételünk)
Albert prépost 1257-ben befejezte áldásos életét. Károly prépost 1700-ban díszes márványoszloppal és hat sorból álló verses felirattal örökítette meg emlékét.
Albert utódainak kormányzását csupa birtokügyi pereskedés tölti be. Alig hogy egy helyen visszaküzdhették az elidegenitett vagy megtámadott birtokot, máris ujabb betörési hirek zavarták meg a monostor nyugalmát, főleg nagyobb országos zavarok idején.
III. Endre kiváltságlevele.
Csak a XIII. század vége felé javultak az áldatlan állapotok. III. Endre 1290. decz. 21-én kelt kiváltságlevelében a prépostságot, némi kárpótlásul 337elveszett birtokrészeiért, korlátlan bányanyitási jogosítványnyal ruházta fel mindazon érczre, az ezüstöt kivéve, mely még megmaradt hegyeiben található. Azonfelül a monostort újonnan a korona közvetlen védelme alá helyezte, jobbágyait a várgrófok birói hatalma s a tisztviselők erőszakos megszállása ellen biztosította és a jászói királyi vámbevételeket az épületek jó karban való tartására a monostornak adományozta.
Négy évvel utóbb a premontrei kanonokrend magyarországi prépostjai a rendkerület törzshelyén, a nagyváradelőhegyi monostorban egyetemes káptalant tartottak. Kétségkivül igen fontos köz- és rendi ügyek tették e gyülést kivánatossá, melyről különben csak annyit tudunk, hogy ott a látogatói főhatóság ügyét szabályozták, s ennek értelmében a jászói prépostság a váradelőhegyinek felügyelete alól kivétetvén, ezzel együtt a morvaországi zabrdoviczi apátság fennhatósága alá került.
VIII. Bonifácz pápa 1295. év deczember havában Lodomér esztergomi érsekhez küldött bullájában Jászót is ujra azon egyházak közé sorolja, melyek a rendes püspöki hatóság alól kiváltságolva, közvetlenül a primási széknek rendeltettek alá.
Az Anjouk alatt.
Az Árpádház férfiágának kihaltával bekövetkezett trónkövetelési harczok idejében a jászói káptalan az Anjouk pártjára állott; de e pártállásának nem igen látta hasznát. I. Károly a Csákpárt felett 1312 jun. 15-én kivívott rozgonyi diadal után a monostorral szemközt álló szirt ormán emelt ugyan egy erőditményt, melyből a király nem csupán elleneit akarta féken tartani, hanem egyuttal a koronához különben is közvetlen viszonyban álló prépostságot is védelme alá kivánta helyezni a Csákpárt pusztitásai és öldöklései ellen, másfelől azonban éppen ő volt az, ki 1332-ben a szabad bányavárossá lett Szomolnok részére két mérföldnyi területet szakittatott ki a prépostsági birtok-testéből s így ezt legfőbb életerében, a bányászatban támadta meg. Az elvesztett birtokért csak Nagy Lajos kárpótolta némileg a rendet, mikor III. Endre szabadalmát 1358-ban a prépostság összes jószágaira s a fémek minden nemére, tehát az aranyra és ezüstre is kiterjesztette.
JÁSZÓ. - KRACKER-FÉLE OLTÁRKÉPEK A PRÉPOSTSÁGI TEMPLOMBÓL.
(Saját felvételünk)
A birtokügyi zavarok azonban tovább folytak. A bányavárosok és Szepsi polgárai napról napra egyre több és több foglalást tesznek a prépostság területén annyira, hogy már a monostor tőszomszédságában állítják fel a határjeleket. E külső bonyodalmakhoz még belső viszályok is járulnak. A rend tagjai ugyanis, féltékenyen ragaszkodva a számukra egyházilag engedélyezett szabad választási joghoz, semmikép sem tudtak belenyugodni Nagy Lajos abbeli eljárásába, melylyel 1350-ben egy idegen papot, az osztrák eredetü II. Miklóst tette meg prépostjukká. A káptalan, nem törődve Lajos király tekintélyével, három helyen is óvást emelt e törvénytelen eljárás ellen: az egri káptalan, László csázmai prépost és királyi alkanczellár, végre Abauj- és Sáros vármegyék együttes közgyülésén, hédervári Kont Miklós nádor előtt. Midőn pedig e tiltakozások sem vezettek eredményre, a rend összes előljárói 1364-ben Jászón összegyülvén, a karhatalommal rájok erőszakolt prépostot méltóságától megfosztottnak nyilvánították és helyébe a konvent perjelét tették meg préposttá, ki azonban a király hathatós közbelépésére 338kénytelen volt helyét az elűzött s ismét visszatért Miklósnak átengedni.
A népszerütlen prépost egyébként számos érdemet szerzett a monostor javainak rendezése és védelme körül. Első teendője volt a királytól oltalmat kérni a szomszéd birtokosok, különösen a szepsiek ellen; majd a novaji és nyéstai puszták benépesítésére forditotta gondját.
Nagy Lajos 1352-ben nemcsak megengedte, hogy a mondott pusztákra földmívelőket telepíthessen, hanem egyuttal el is rendelte, hogy az ország földesurai azon jobbágyaikat, kik odaköltözni kivánkoznak, szabadon bocsássák.
Birtokháborítási perek.
Miklós utódai közül különösen III. János prépost érdemel említést, ki mindjárt kormánya kezdetén fölélesztette az elődei által abbanhagyott birtokháboritási pereket. Főleg a szepsiek ellen viselt pöre nevezetes, melybe maga a pápa, IX. Bonifácz is beleszólt, midőn 1389. május 15-én kelt apostoli iratával a szepesi káptalan prépostját biróul rendelte ki, felhatalmazván őt, hogy ha békés uton nem érhetné el a kívánt eredményt, a rendelkezésre álló egyházi büntetések alkalmazásával szoritsa elégtételadásra az ellenszegülőket.
Vásártartási jog.
Mária királynő 1394-ben a prépost kérelmére országos vásártartási jogot engedett Jászó városának a Keresztelő Sz. János ünnepét megelőző s követő napokra, ugyanazon kedvezmények mellett, melyeket e tekintetben a szabad királyi városok élveztek. De mindamellett Zsigmond ellenében 1403. augusztus 5-én a Zárában magyar királylyá koronázott Nápolyi László trónkövetelő pártjára állott, kinek bukása után, a kihirdetett közbocsánat ellenére, méltóságától megfosztatott.
Mily csapások érhették e zürzavaros években a jászói prépostságot, eléggé sejteti az az oklevél, melyben Endre jászói konventi tag, társai, nevezetesen a ház perjele és őre nevében is, a leleszi konvent előtt, a királyi felséget a prépostság javainak elkobzásától s eladományozásától, s más mindenkit, első sorban Nürnbergi Márkot, továbbá a pányi rozgonyi, tornai, somodi és krasznahorkai nemeseket, nemkülönben a szepsi, szomolnoki és gölniczi jövevényeket azoknak elfoglalásától, használatától ünnepélyesen eltiltja. (1407.) Hasonló tiltakozással lépett föl a megelőző évben a konvent nevében Jászai Könyves János levéltári jegyző is a szepesi káptalan előtt.
JÁSZÓ. - KRACKER-FÉLE OLTÁRKÉP A PRÉPOSTSÁGI TEMPLOMBÓL.
(Saját felvételünk)
Birtokperek befejezése.
1411. elején Zsigmond király saját udvari káplánjának, Miklósnak adományozta a préposti méltóságot. A hosszas küzdelmekbe belefáradt rendtagok ellenmondás nélkül fogadták a szabályellenesen kinevezett prépostot. III. Miklós kormánya (1411-1419.) alatt a birtokháborítási perek csakhamar szerencsés véget értek; a környék uj birtokosai is megszüntek zaklatni a monostor jószágait. Csak a szepsiek nem engedtek, kiknek tartozása, közbecslés szerint, negyvenezer uj értékü forintra szaporodott fel.
Zendülés Péter prépost ellen.
Az 1419-ben meghalt Miklós utódának, Péternek kormánya (1421-1428.) heves mozgalmak között vette kezdetét. Először a jászóiak lázadtak föl ellene, kikkel földesúri hatalmát éreztetni akarta, majd ezek megfékezése után a szepsiekkel gyült meg a baja, kik a Tornavárából hazatérő prépostot, perjelet és még egy rendi tagot, mikor ezek egy kis pihenőre a szepsi plébánoshoz betértek, megtámadták. A perjel nyakán már sebet 339ejtettek s éppen a prépostra készültek rohanni, midőn két kanonok véletlenül odaérkezett s kérésükkel lecsillapították a fékevesztett tömeget.
Szerencsésebb volt Péter némely gazdasági intézkedéseiben. Jászón és Novajban vizimalmokat, a monostoron felül elnyúló gyönyörü völgyben halastavat épitett. Az egy idő óta elhanyagolt bányákban nagyobb szorgalommal dolgoztatott, a Doboldér-hegyet pedig jó és nemes faju szőllőtőkékkel ültetteté be. Ujabb gyarmatosításokkal is népesíté a monostor birtokait. Zsigmond király támogatta ebben, s mindazoknak, kik a prépostság alsónovaji, nyéstai, monaji, kendi, kércsi és alsó-pocsaji jószágain letelepedtek, három évi adómentességet adott. Szép jele Péter prépost lelki emelkedettségének, hogy lázongó jászói alattvalóiról sem feledkezett meg és számukra uj országos vásártartási jogot eszközölt ki.
Vár építése.
Pétert IV. János követé, őt pedig Szaniszló. Ennek nevéhez füződik a monostor várrá alakitása. Az épitkezés 1436-ban vette kezdetét. A városbelieket boszantotta az erős bástyák építése, s hogy legalább késleltessék azt, ismételten megtagadták a rájuk rótt munka teljesitését. De Zsigmond király kérlelhetetlen szigora megtörte őket s a védmű elkészült. Ez idő óta a monostort Jászóvárnak (Castrum de Jászó) nevezik az okiratok; ez a hivatalos neve a rend visszaállítása óta is prépostját a kinevezés mindig Jászóvár főpapjának mondja.
Harczok.
Szaniszló prépost Albert király halála után I. Ulászlóhoz csatlakozott. De ezzel ujabb bajokat hozott a rendre. Kassa Habsburg-párti polgárai nagy sereggel Jászó ellen indultak, s magukhoz vonván a jászói jobbágyok egy részét s a meczenzéfi lakosokat, ostrom alá vették a monostort. A vívás több napig sikertelenül tartott; az ostromlók e miatt boszujokban a prépostság birtokaira vetették magukat s azokat kifosztották. A prépost haladéktalanul útra kelt Buda felé, hogy a bűnösök példás megfenyítését kérje a királytól. Ulászló erre sereget küldött a kassaiak ellen, a jászóiak, meczenzéfiek pedig szabdságukkal, javaikkal siratták meg vakmerőségüket.
JÁSZÓ. - KRACKER-FÉLE OLTÁRKÉP A PRÉPOSTSÁGI TEMPLOMBÓL.
(Saját felvételünk)
Giskra elűzi a rendtagokat.
Szaniszló prépostot Biró Lukács váltotta fel a kormányon. Harminczegy évi kormánya alatt alig volt nyugodt napja. A még egyre tartó trónküzdelmek s a várnai csata után mutatkozó anarchikus törekvések ujra felszabaditották az ellenséges elemeket. A prépostság javait egymás után foglalták el a szomszédos főurak, jobbágyait fogságba hurczolták. Giskra rablóhadai ki is űzték a káptalant a monostorból prépostjával együtt. Később Magyar Balázs visszafoglalta s ujra felépitette a rombadőlt várat és monostort, de ennek fejében a prépostság javait több éven át lefoglalta. A rendi tagok csak 1464-ben, Gisktra meghódolása után térhettek vissza fészkükbe. Mátyás királytól 1465-ben, hogy feldúlt javaikat rendezhessék, a hontmegyei koronajövedelmeket kapták egy vére.
Biró Lukács utóda, Bertalan prépost (1472-1479.) panaszára IV. Sixtus pápa a makacs szepsieket egyházi átokkal sujtotta. Ez sem használt. A prépostság sérelemi csak V. János prépost alatt nyertek orvoslást, ki félretevén minden kiméletet, a pörlekedésnek azzal vetett véget, hogy 1482-ben visszavette azokat a szőllőhegyeket és szántóföldeket, melyektől a szepsiek a kikötött évi járadékot megfizetni vonakodtak, s azok birtokába a rendet törvényesen bevezette. A száz év óta elmaradt haszonbér megtérítése azonban örökre elmaradt.
340II. Ulászló adománylevele.
János rövid kormányzása után a rendtagok választása Márton prépostra esett, kit Jászóvár legjelesebb főpapjainak sorában emlit a történelem. Első és legfőbb teendője volt uj életre kelteni az előde alatt hanyatlásnak indult házi fegyelmet s visszaszerezni az időközben hűtlenül elidegenitett birtokrészeket. Azután a jövödelem emelésére forditotta gondjait, II. Ulászlótól pedig 1494. május 24. a prépostság összes birtokait és kiváltságait megerősitő uj adománylevelet eszközölt ki.
Nyomába két főuri család ivadéka, somlyai Báthory Domokos, majd csáholymonostori Csáholy Gáspár lépett. Az előbbi a debrődi tölgyerdő sűrűjében kápolnát emelt azon forrás felett, melyet, mint a hagyomány tartja, eltikkadt katonái számára Szt. László király fakasztott.
Kegyúri jog átruházása Kassára.
II. Ulászló a kegyúri jogot Szathmáry György pécsi püspöknek, ennek halála után Kassa városának engedte át azon kötelezettség mellett, hogy az általok kinevezendő prépostok a rendi ruha fölvételével a testületi élet kötelékébe lépjenek, az istentiszteleti s hiteles helyi teendők végzésére rendi tagokat kellő számmal tartsanak és a prépostság javainak hűséges gondját viseljék.
A monostor lakói fájdalommal ugyan, de ellenmondás nélkül fogadták a sérelmes intézkedést, mely mindazáltal csak hét év mulva nyerhetett foganatot. Bakócz Tamás esztergomi biboros érsek ugyanis, 1508. junius hó 17-ik napján, a rend egyik kiváló tagját, Pál jászai plébánost és a szépművészetek mesterét ültette önhatalmulag az üresedésbe jött préposti székbe. Pál halála után 1515-ben Bakóczi biboros már nem ellenezte többé, hogy Szathmáry György és Kassa tényleg is gyakorlatba vegyék a rájok ruházott királyi kegyúri jogot, melyet II. Gyula pápa is jóváhagyott 1511. február 6. kelt bullájával. A püspök és a város azonban jogukat oly mérséklettel gyakorolták, hogy három üresedés alkalmával azt erősitették meg prépostul, kit a konvent tagjai törvényesen megválasztottak.
Ilyen volt I. György prépost (1515-1521.) kinek takarékossága szerezte meg a rend számára a jászóujfalusi birtokot, melyet Tornallyay János, az erdélyi vajda fő hadi tisztje, háromszáz arany lefizetése mellett engedett át.
Kegyúri jog visszavétele.
A mohácsi gyászos nap után a szomszéd nagybirtokosok még inkább fosztogatták a monostor javait. A kassai tanács a helyett, hogy kötelességéhez képest védte volna, maga is zsákmánynak tekintette a prépostságot, miért is I. Ferdinánd Kassától 1539-ben visszavette a kegyúri jogot.
Jászóvár világi papoké lesz.
E szomoru idők prépostjai közül Ollyas György válik ki. (1550-1552.) Alig vette át a társulat kormányát, a premontréi általános káptalan máris a nagyváradhegyfoki, leleszi, nyirpályi, adonyi és darnai monostorok atyaapátjává nevezte ki a még fiatal főpapot, abban a reményben, hogy úgy képesebb lesz a rend ügyeit hanyatlásukban feltartóztatni. Ollyas azonban az akkori viszonyok közt nem volt képes kitüzött feladatának megfelelni. A rendtagok is egymásután dőltek ki mellőle. 1550-ben már csak egy tagja volt az egykor oly népes jászóvári konventnek, s a törvényhozás kénytelen volt intézkedni, hogy szerzetesek hiányában az egri káptalan teljesitse a hiteles helyi teendőket. Később már maga Ollyas is kényszerült odahagyni a prépostságot, hogy a túlsúlyra vergődött protestáns párt támadásai ellen biztosíthassa életét. Egy évre rá visszatért ugyan monostorába, az 1552. év őszén még sereget küld az egri vár oltalmára, de 1553-ban már a Ferdinánd által kinevezett Draskovics György nagyváradi kanonokot találjuk a prépostság birtokában.
Draskovics György után, egészen a rendnek 1697-ben történt első visszaállításáig, Jászóvárott már csak a világi papságból kinevezett prépost kormányzott.
Egri káptalan Jászón.
Az egri káptalan, melyet püspökével együtt a török kiszorított székhelyéből, 1613-ban Jászón telepedett meg. De itt sem élhetett sokáig békében, mert hat év mulva, mikor Kassa Bethlen Gábor kezére jutott, Szécsy György megrohanta Jászót, a kanonokokat részint megölte, részint börtönbe hurczolta. Ez alkalommal jutott, több más levéltárral együtt, a jászói és világiak kezére; Thurzó Imre pedig hatalmat kapott Bethlentől, hogy a prépostság javait tetszése szerint oszsza szét. Az akkori prépost, 341Petheő Ferencz nagy szegénységbe jutott, de utódja Lippay György egri püspök, a későbbi prímás némileg ismét rendezte a prépostság anyagi ügyeit.
1648-tól kezdve Kisdy Benedek a jászóvári prépost, kinek fenkölt szellemét hirdeti a kassai akadémia, melynek alapitó levelét 1657. február 26-án Jászóvárott irta alá. 1685-ben rövid időre Thököly kezébe került Jászó. Nagyban javult helyzete Fenessy György egri püspök kormánya alatt (1687-1699). Ő volt a világi papság rendjéből az utolsó jászóvári prépost. A kuruczoktól feldúlt Jászóvárát s templomát fölépitette. Emlékét az utána beköltözött perneczi premontreiek a főoltár elé fölállitott emléktáblával tisztelték meg.
Premontreiek visszaállitása. I. Lipót adománylevele. Pernecziek.
I. Lipót ismét visszaállitotta a magyarországi premontrei kanonokrendet, hálából azért, hogy a török háboru költségeihez Schöllingen Ferencz osztrák-perneczi apát több mint 230,000 forinttal járult.
A rend évkönyveiben örökre emlékezetes királyi oklevél az 1697. év junius hó 19-én kelt. A király hivatkozással a jogtalanul elidegenitett egyházi javakról intézkedő 1560-iki legfelső rendeletre, ugy az 1567-iki és 1647-iki országgyülések ide vonatkozó végzéseire, a jászóvári és leleszi prépostságokat Schöllingen Ferencznek, illetőleg társulatának adományozza. Nemsokára Csorna, Horpács és Türje kelnek ki hamvaikból. I. József, folytatva azt, a mit atyja kezdett, 1705-ben Nagyváradhegyfokot is uj életre hívta s Perneczhez csatolta. E szerint a találkozó két század határán, ha a Mayners Kázmér strahowi premontrei kanonoknak adományozott Jánoshidát kiveszszük, valamennyi hazánkban maig létező premontrei rendű prépostság a pernecziek kezében egyesült.
Magyar premontreiek függetlenitése.
De az egyesülés napjai rövidek valának. E szerzemények Pernecznek sokba kerültek; kimeríték, sőt tetemes adósságokkal terhelék pénztárát. A dolgok ily aggasztó állásában az időközben elhunyt apát öcscse és utóda, Schöllingen Ambrus az osztrák-cseh rendkerület elé terjesztette az ügyet és késznek nyilatkozott magyarországi javadalmait, méltányos váltságdij mellett, bármely rendi prépostságra átruházni. Több rendbeli tárgyalások s kisérletek után Vaneke Bernát gradicsi apát Csornát. Türjét és Horpácsot, Kratochvill Károly morvaországi apát pedig 1710-ben 175,000 frtért magához váltotta Leleszt, Nagyvárad-Hegyfokot és Jászót. E szerződés melyet József király 1710. okt. 26-án jóváhagyott, a következő julius 27-én lépett életbe.
BENEDEK FERENCZ.
Sauberer.
A leleszi, váradelőhegyi prépostságok Luka főpapjától való függésükben megmaradtak egészen II. József alatt bekövetkezett eltöröltetésükig; ellenben Jászó Mária Terézia alatt kivívta függetlenségét. Az érdem e tekintetben Sauberer György znajmi születésü lukai kanonok, az 1745. május 15-én a lukai káptalan által megválasztott jászóvári prépost nevéhez füződik.
1770. nov. 19-én nyilt meg az uj konvent és Sauberer tovább folytatta működését. Egymásután emelte a templomokat, a gazdasági épületek egész sorát; majd egyházastól lebontatván magát a várszerüleg épült monostort, helyébe a máig fennnálló díszes templomot, melléje az arányosan tagozott impozáns négyszögü lakóépületet s könyvtárt emelte.
Mindezen költekezések mellett a prépostság Sauberer vezetése alatt anyagilag is annyira fölvirágzott, hogy a jezsuiták eltörlése következtében árván maradt rozsnyói királyi nagygimnáziumnak a rend költségére való ellátását is elvállalhatta. Érdemeit elismerte maga Mária Terézia is, ki őt 1774-ben udvari tanácsosává tette, két év mulva pedig, mikor Sauberer áldozópapságának félszázados jubileumát ünnepelte, sajátkezü levelével és egy sajátkezüleg himzett egyházi ruhával tüntette ki.
342Sauberer Leleszt is függetleníteni akarta a lukaiak gyámsága alól s bizonyára elérte volna czélját, ha munkájában 1779. nov. 30-án meg nem akasztja a halál.
Rend feloszlatása.
Utódja Chák Gellért volt, aki alatt egyre sürübben tüntek föl azok a jelek, melyek előre hirdették a rendnek 1787. márczius 16-án bekövetkezett eltörlését.
A rendi tagok szétmentek, a levéltár Budára vándorolt, a könyvtár, az egyházi kincsek gyüjteménye örökre elkallódott; idegenek ütötték fel tanyájukat a díszes épületben, kik a hosszu folyosókon eleséget száritottak, a termekben baromfiakat tartottak. Minden pusztulásnak indult, midőn 1792. augusztus 19-én az egész épület a falu és város egy részével együtt leégett.
I. Ferencz visszaállitja a rendet. Jászó 1848-ig.
Hamvaiból csak akkor kel ki, midőn I. Ferencz 1802. márczius 12-én kelt elhatározásával a jászóvári prépostságot, hozzákapcsolván a leleszi s nagyváradelőhegyi prépostságokat, régi jogaiba és kiváltságaiba visszaállitotta.
Ez időtől kezdve a rend működési köre is kitágult, mert a bekebelezett 12 plébániának lelkipásztorokkal való ellátásán s a hiteles helyi teendőkön kívül magára vállalta négy, u. m. a lőcsei, nagyváradi, rozsnyói és ungvári gimnáziumok vezetését és fenntartását. Az ungvári helyett később a kassai gimnáziumot vállalta magára, ugyanitt és Nagyváradon a nemesi konviktust, egyuttal a kir. akadémiák bölcseleti karát látta el előljárókkal, illetőleg tanárokkal. Általában véve az 1802-1848. évek közé eső idő a jászóváriak működésének legszebb időszaka.
JÁSZÓ. - ZSIGMOND KORABELI NEMESI LEVÉL CZIMERRAJZA.
(Jászói levéltár)
Jászó 1848. után.
Az 1848-iki események következményei súlyosan nehezedtek a rendre is. A szabdságharcz idején tanusitott hazafias magaviseletéért az abszolút kormány bizalmatlanságát vonták magukra. Ehhez járult még, hogy az adó, a Tisza-szabályozás, birtok-elkülönítés, fölszerelés költségei egyszerre terhelték a rendet. De e nehéz napok gondjait is megbirták a jászóiak oly prépost vezetése alatt, milyen Répászky József volt.
Kaczvinszky Viktor.
Jobb jövő reményei közt kezdte meg 1867. okt. 20-án, éppen születése 50-ik évfordulóján, több mint negyedszázados kormányát Kaczvinszky Viktor, ki a rendi tagok egyetemi képeztetését Bécsben, Insbruckban, Budapesten, végre Kolozsvárott is szervezte. Bőkezűségének emlékei a kassai és nagyváradi gimnáziumok gazdag könyvtárai, muzeumai. A kegyurasága alá 343tartozó községek tanitóit, iskoláit segitette; Jászón pedig a már meglevő iskolához még egy másikat állitott fel uj tanerővel. Mint gazda sokat tett a rend birtokainak rendezésére s bár kormánya alatt, főleg a 70-es években sürün jártak az inséges esztendők, ő azért mégis tudott annyit előteremteni, hogy a kassai királyi konviktust, melyet a német kormány beszüntetett, öt rendi tag alkalmazásával ujra átvehette, a Nagyvárad melletti Félix-fürdőnek kiépitését több mint 100,000 forintnyi költséggel megindíthatta, a leleszi vártemplomot pedig 15,000 forinton megujittathatta. Az 1883-ik évi rendi zsinat Bécsben, bár betegsége miatt ott sem volt, őt választotta meg az összes hazai és külföldi premontreiek második főpapjának, ő felsége pedig már 1882-ben a Ferencz József-rend középkeresztjével tüntette ki.
Benedek Ferencz.
Ily férfiu nyomába lépett 1893. aug. 8-án Jászóvár jelenlegi főpapja, Benedek Ferencz, a Ferencz József-rend lovagja, Kassa város díszpolgára, kit a rendi tagok, rövid, üdvös kormánya után is, már a "legalkotmányosabb prépost" díszes czímével ruháztak föl s kitől a rend szellemi s anyagi fölvirágzását a legjogosabb reménynyel várják.
Templom és monostor.
A jelenlegi monostort és templomot, mint említettük, Sauberer prépost épittette. Husz évig tartott a munka, melyben Salzjeber Antal, mint épitőmester, Grass Antal, mint szobrász, Hennefogt János, mint márványozó, Kracker János Lukács, mint festő működtek közre.
A hatalmas épület délre néző, arányosan tagozott derékszögü négyszög, melyet a középen álló templom két egyenlő négyzetre oszt: a praelatura és konvent épületére. E két, elül elválasztottnak látszó épületet a templom mögött a földszinten a hatalmas konventi ebédlő, e felett a magasan kiemelkedő régi könyvtár, mindkét helyen hosszu, széles és magas folyosó köti egybe.
Az épületnek konventi részét a rendi tagok és a növendékek lakóosztályai, a tüzvész után ideszorult könyvtár helyiségei, egyes hivatalok s a fürdő foglalják el, míg a praelaturai oldalt a prépost diszes termei, az udvarát képező rendi tagok lakásai, az országos és házi levéltár, a kis képtár, a csinos házi kápolna, a vendégszobák sora, a nyári ebédlő, a sekrestye s a konyhahelyiségek töltik be.
Festmények.
A templom, különösen a párját ritkító szépségü két sugár tornya, magasan emelkedik ki az épület tömegéből. Mind a tornyok, mind a templom eredetileg réz-, közben-közben aranynyal befuttatott lemezekkel voltak fedve; a hajó ormán óriási magyar korona, az épület négyszögletén kimagasló úgynevezett bástyákon ugyanannyi aranyozott golyó ragyogott. Az épület mai, az 1792-iki tüzvész után hevenyészett födélzetével, melynek megujitása különben a közel jövő teendője, meg sem közelíti a Sauberer idejebeli épület külső szépségét. A templom belsejét azonban sem a lezajlott száz esztendő, sem maga a tüzvész pusztítása nem érintette: ugy áll ma is, mint Sauberer idejében. Magasra szökellő pilléreivel, karcsu oszlopaival, hófehér szobraival, összehajló íveivel, öblösödő kupolájával, oltárainak fényével, fenséges hangu orgonájával, egész berendezésével egyike az ország legszebb templomainak. Legbecsesebb mégis festészeti diszítése. Kracker János Lukács, a mult század jeles művészének munkája. Öt freskókép, hét nagyobb s két kisebb oltárkép hirdeti itt Kracker művészetét. Ezek közül legnagyobb (6 méter) s legmesteribb alkotás a főoltárkép: Jézus megkereszteltetése. Nem kevésbbé hatásosak a mellékoltárok képei: Mária mennybemenetele, Szt. Anna, Szt. Norbert, Szt. András megjelenése Nepomuki Szt. Jánosnak, Szt. Borbála fővétele, különösen Szt. Ágoston.
E remek oltárképeknél is szebbek freskói. A főoltár feletti boltíven Keresztelő Szt. János születését látjuk. Tovább a hajó felé, de még a szentély tetőzetén páros képben a szent család futása s a bethlehemi gyermekek öldöklése látható.
Legnagyobb, valósággal óriási kép a középhajóra boruló kupolafreskó. A pusztában rengeteg nép jelenlétében prédikáló János üdvözli a távolból közeledő Megváltót. A következő freskó Szent János fővételét ábrázolja, míg a kórus fölötti kép Szent Czecziliát tünteti föl. E csoportokat ábrázoló freskókon kívül vannak még olyanok is, melyek csak egy-egy alakból állanak: 344ilyen a szentély fölött az ó- és ujszövetséget, majd a kupolának a pillérekbe áthajló nagy szögelletében az evangelistákat, a kórus felett pedig a Szent Jánost megjövendölő prófétákat allegorizáló alakok.
Kracker ecsetje alól került ki még a praelatura s a konvent kapuja fölött, az épület keleti és nyugati oromfalán egy-egy, ma már szinte a fölismerhetetlenségig elfakult freskó-kép; továbbá a régi könyvtár hatalmas freskója, melyet a száz év előtti tűzvész rongált meg. Mindezeket a jelenlegi prépost hozzáértő művészszel restauráltatja.
A prépostság régi műkincsei a rend feloszlásakor elkallódtak. A mostani kis képgyüjtemény, a mintegy 40,000 kötetet számláló könyvtár, az egyházi szerek és ruhák mind ujabb szerzemények.
Zsigmond korabeli czímerlevelek.
A jászóvári konvent gazdag levéltárában a legérdekesebb heraldikai emlékek közé tartozik három Zsigmond-kori czímerlevél, melyekről Csoma József következő ismertetést irja a "Magyarország Vármegyéi és Városai" számára:
"Hazánkban, miként azt heraldikai publikáczióink nyomán tapasztaljuk, nem ritkák a Zsigmond királytól adományozott czímerlevelek; de bármennyit fedezünk is fel e korból, ezek ugy műtörténeti, mint diplomatikai, ugy heraldikai, mint genealogiai tekintetben kiváló fontosságu és érdekü emlékek maradnak.
E három czímer ki van ugyan már adva a Siebmacher-féle nagy czímerkönyv Magyarországra vonatkozó részében, de hasonmásban csak ezuttal lesznek először közzétéve.
Mindhármon meglátszik már az idők nyoma. Szakadozottak, kopottak, némelyikén alig látszanak az egykor szép miniatür festmény egyes részletei s csak erős vizsgálat után rekonstruálhatjuk az elmosódott sisakokat és paizsalakokat.
Legrégibb közöttük az, melyet Zsigmond király 1418-ban Konstanzban, Ambrus napján adományozott harsági Farkas Mártonnak, delnei Kakas Jánosnak, Mocholay Jánosnak, Uzfalvy Pálnak és Komlóssy Mártonnak.
A czímer: dőlt kék paizsban, zöld alapon, kerekfonott szürke sövényből növekvő medve, nyakán aranykoronával, száján keresztül előlről nyíllal átlőve, karmaiban száras, leveles, veres rózsát tart. Sisakdísz a paizsalak. Takarók zöld-sárga.
JÁSZÓ. - ZSIGMOND KORABELI NEMESI LEVÉL CZÍMERRAJZA.
(Jászói levéltár)
E czímer, noha legrégibb és így legközelebb áll a heraldika fénykorához, heraldikai tekintetben leghibásabb. Hibás az egyes czímerrészletek aránytalansága, a csőrsisak idomtalan nagysága a paizsalakkal és sisakdíszszel szemben, hibás a takarók szineinek megválasztása a czímer szineivel szemben, de viszont e szép hajlásu takarók, a czímer hátterének diszítésével mintegy egygyé olvadva, kecses virágornamentikává alakulnak.
A másik czímerlevél szintén 1418-ban kelt. Zsigmond király Konstanzból hazatérő utjában Passauban Szt. Erzsébet napján adományozta azt Olsvay Jánosnak, Geraldfalvy Pálnak és Engi Máténak. A czímer balra dőlt, veres paizsban arany sakkfigura, kettős lófejjel (Roch). Sisakdísz: balra fordult, növekvő, hosszu bajuszu és szakállu ősz férfialak, fején turbán, hat (veres-fehér) strucztollal, lelógó hosszu fehér fátyollal, bő veres kaftánban, jobbjában aranymarkolatu, szélespengéjü, görbe kardot tart. Takarók: veres-arany.
Ezen czímer már csak azért is érdekes, mert egyetlen a magyar heraldikában, melynek paizsalakja, mint az az elmosódott festésben még némileg kivehető, sakkfigura. A Siebmacher-féle czímerkönyvben a paizsalak nem volt feltüntetve, de azóta ujólag nagyitóüveggel megvizsgálván az eredeti festményt, az elmosódott körvonalakban még kivehető a három lépcsős alapzat, a kettős sörényes lófej, s két oldalt egy-egy kinyujtott láb.
Ezen kettős lófejű sakkfigura - műnyelven Roch - a középkorban a XVI. században divatba jött s a ma is használt bástyát vagy tornyot helyettesítette. Ős alakja a Jánus-fej 345lévén, kettős lófejjel, néha kettős szamárfejjel. (Eselocher czímer), a heraldikai liliomnak talpazatra helyezett két felső levelével vagy kettős kosszarvval is ábrázolták. A ritkább czímeralakok közé tartozik külföldön is.
Czímerünk sisakdísze épen maradt reánk, keleti férfiut ábrázol, egészben úgy mint részleteiben mesteri kivitelü, valódi miniatűr műremek s úgy kosztümtani, mint fegyvertani szempontból érdekes. Mesterének vonásaira ismerünk a lászlókarcsai Török, Chapy s Nagymihályi czímerekben.
A harmadik czímerlevél Pármában kelt 1432-ben. Egy abaujvármegyei régi kihalt család sarja, Mérai Miklós nyerte azt adományban a maga, testvére s rokonai részére. A czímer balradőlt, kék paizsban balra fordult, veressel fegyverezett gólya, csőrében nyaka körül tekeredett barna kigyót tart. Sisakdísz: balrafordult, repülésre kész, veressel fegyverzett gólya. A takarók szine kék. Rajzát a családokról szóló fejezet kezdőképe gyanánt adjuk.
E czímert is megrongálta az idő, a sisak, a takarók nagyrészben elmosódtak, de ily állapotában is feltünik heraldikailag kifogástalan kompozicziója s kiváló technikája, mely olasz mesterének magas művészetét mutatja."
Jászóvár környéke.
A monostort terjedelmes gyönyörü kert övezi. Ezen túl északra van a major a cselédlakokkal, istállókkal és egyéb gazdasági épületekkel, kissé távolabb egy malom, még tovább, mintegy negyedórányira, a legjövedelmezőbb ipartelepe, a pocskaji vasolvasztó, a gőzfürész, tovább, de már a felső-meczenzéfi határban, a vasérczben gazdag Lucia-bánya.
A monostortól nyugat felé, a kert tőszomszédságában van az istálló, odább az ugynevezett kis-tó, míg kissé délnek tartva, eljutunk a jászaiak legszebb üdülőhelyére, a kies Tapolcza-völgybe, szép nagy tavával, melynek mindkét partján jól gondozott sétautak vezetnek lombos erdők árnyékában. Órahosszat sétálhat itt az ember a kanyargós ösvényeken, melyek majd erdőben, majd a rét virágai közt, majd a pisztrángos patak mentén kigyóznak. A völgy végén hatalmas lombsátor alatt, szikla torkolatából ömlik a nagy-forrás tiszta vize, mely mindjárt ott a kútfőnél tóvá szélesedik, míg tovább, a hegy meredek oldalából időszaki források nyilnak meg, melyek vizesésként zúgnak alá. A völgy déli oldalában kigyózó út mentén van a kispapok csinos tekepályája, tovább a prépostság borospinczéje, még tovább, erdők sürüjében, fiatal fenyő árnyékában, a fallal, vasrácscsal bekerített prépostsági temető.
A sírkertből tovább vezet az út a prépostsággal szemben emelkedő 354 méter magas Sziklahegyre, a tornai mészfensik északkeleti nyúlványára, hol a Róbert Károly által emelt várnak még néhány jelentéktelen falmaradványa látható. Innen elragadó látvány nyilik a távolba. Délre a kis Debrőd tornya csillog, innen balfelé a prépostság pusztája Hetény, távolabb Szepsi s a Cserehát siksága; keletnek Rudnok a fürdőjével, északra erdős hegyek tövében Jászó-Mindszent, nyugatra felhőbe nyuló bérczek, míg lábunknál a város és a prépostság remek panorámája.
Jászói barlang.
Ennek a sziklahegynek oldalában, jó magasan tátong a jászói barlang, melyet 1846-ban Richter prépost tett járhatóvá; ugyanő eszközöltette a barlang mérnöki fölvételét is ifj. Prybila által.
Azelőtt valószinüleg csak igen gyéren látogathatták a barlangot; mindamellett nem lehet kétséges, hogy a háborus idők viszontagságainak közepette, a tatárjárás alatt, valamint a török háboruk és a Bocskay- meg Rákóczy-féle harczok idejében a lakosságnak menedékhelyül szolgált a barlang, melynek szájánál még erőditési nyomok is láthatók. Belsejében 1878-ban br. Nyáry Jenő és Thallóczy Lajos próba-ásatást rendeztek s ez alkalommal több neolith-korbeli sima vagy egyszerü diszítésü, de azért izléses, szép bronzkori s öblös, izléstelen vaskorbeli edénytöredékeket leltek. De találtak még ívezeti díszszel kiczifrázott jól kiégetett agyagból készült olyforma edénytöredékeket is, a minők Aggteleken fordulnak elő s melyeket ősmagyar időbeli gyártmányoknak tartanak.
A barlang több, messze elágazó, de javarészben még ki nem kutatott ágból áll.
Az elég tágas bejáraton egy kezdetben emelkedő talaju csarnokba jutunk, melynek boltozata kürtő formában van áttörve; mintegy ötven méterrel odább szűkül a barlang és csak egy keskeny hasadékon át jut az ember a falépcsőhöz, mely a barlang mélyebb belsejébe vezet. Körülbelül 16 méternyi leszállás után keskeny sikátorba jutunk, mely annyira 346alacsony, hogy néhol csak meghajolva juthatni át rajta. E helyen állati csontok, nevezetesen a barlangi medve csontjai találhatók. Ezen a kanyargó sikátoron lefelé s több kikutatlan barlangág szádja előtt elhaladva, meglehetősen tágas csarnokba érünk, melyet leomlott hatalmas sziklák két részre osztanak. Az első, nagyobb üreg mintegy 12 méter magas kupolaszerü boltozattal bir, melyről több sajátságos alaku, szalonnaoldalakra emlékeztető s igy is nevezett szikladarab csüng alá. A csarnok fenekén két mélység tátong; ezek egyike járhatatlan, a másikba azonban 20 méternyire le lehet szállni s itt egy körülbelül 50 méter hosszu ágba juthatni. A leszállás egyébiránt igen fáradságos és nem veszélytelen. A csarnok fenekén levő két kutnak a tetőzeten egy-egy fölfelé irányult kürtő felel meg. A hátsó üreg jóval kisebb, fenekéről csipkés és csucsos szikladarabok meredeznek fölfelé. Az eddig bejárt üregekben még sehol sincs cseppkő, falaikat számos név és egyéb felirás boritja; az üregek fenekét denevérguano lepi el.
Egy 40 méter hosszu, keskeny folyosón a 12 méterrel mélyebben fekvő Kis-templomba jutunk, melyet már cseppkő-alakzatok diszítenek. Oldalfalai mentén számos stalaktitoszlop emelkedik a hófehérségü hullámos tetőzetig, egy helyen dús redőzetet utánzó cseppkő-alakzat nyulik ki a falból, az u. n. Trónmennyezet; egy kerek, ablakszerü nyiláson át a barlang egy másik üregébe tekinthetünk, melyben az Orgona van, egy orgonasipokra emlékeztető cseppkő-oszlopokból álló képlet.
A barlangnak egy meredeken emelkedő, mintegy 3 méter magas üregéhez a bejáratot két hatalmas cseppkő-oszlop mutatja, melyek közül a bal felül álló a Krisztus sírja, a másik 4 méternyi átméretü pedig a Mária szobra. Ezeket elhagyva és az u. n. Sekrestye előtt is elhaladva a Nagy-templomba jutunk; ennek talaja majdnem vizszintes, de a cseppkőalakzatok szépsége tekintetében korántsem ér föl a Kis-templommal. A Nagy-templomból egy sikátor vezet a barlang legszebb részébe, az u. n. Szivkamrába, mely nevét onnan vette, hogy egy tudós látogató az e barlangrésznek tetejétől a fenekéig érő oszlopcsoportozatokat a szivkamrák trabekuláris izmaihoz hasonlitotta.
Visszatérve a Nagy-templomba, ebből egy 50 méter hosszu, keskeny folyosóba juthatunk, melyben jobbadán csak kúszva haladhatunk a kutig, hol az eddigelé ismert barlang végét érjük el. De éppen ezen a tájon tátong még elénk számos nyilás, megannyi bejárat egy-egy még ki nem kutatott ágba. Ezek a nyilások a visszavezető út föltalálását nagyon megnehezítik.
Abból a folyosóból, mely az előbb emlitett csernokból a Kis-templomba vezet, balra egy másik sikátor ágazik ki; ebből egy 6 méter magas lábtón lemászva, a barlangnak egy igen kietlen részébe jutunk. A tetőről lecsüngő sziklatömbök, mintha minden pillanatban nyakunkba szakadnának, a talajt pedig a már leomlott sziklák törmelékéből álló helyek boritják.
A sziklatömegek közt még mélyebben fekvő barlangrészekbe juthatni, míg végre nagy fáradság árán elérjük az u. n. Szőllőhegyet, melynek stalaktitjai fürtalaku cseppkövekből állanak.
E leirt nagy barlanggal majdnem egy magasságban van még egy kisebb, tojásdad átmetszetü és kettős bejáratu, tovább délre még egy egészen kis barlang.
Prépostság személyzete és gazdasága.
Végezetül ide igtatunk a prépostság gazdaságáról s személyzeti viszonyairól néhány általános adatot.
Az egyesített hármas prépostságnak négy vármegyében, u. m. Abauj-Tornában, Biharban, Gömörben és Zemplénben levő összes birtoka 39,847 katasztrális holdra terjed. Ebből Abauj-Tornamegyére 16,119 k. hold esik, melyből 298 hold bérletben van, 35 hold belsőség, 11,701 hold erdő s csak 4085 hold a mezőgazdaság területe.
A gazdasági kerületek egy-egy képzett tiszt vezetése alatt, forgó rendszerben műveltetnek s a követelményeknek megfelelő fölszereléssel rendelkeznek.
A prépostság jövedelmi forrásai közt jelentékeny szerepet játszanak az egyes iparágak is. A téglagyár Jászón jó minőségü téglákat, cserépzsindelyt és alagcsöveket éget.
A vasipar áll egy kohóból, mely nyers vasat termel, havi 900 métermázsa mennyiségben; továbbá több, a Bódva mentén álló hámorból, melyekben 347a meczenzéfi bérlők messze földön hires kapákat gyártanak. Legtöbb jövödelmet hajt a Felső-Meczenzéf határában fekvő dúsgazdag vasbánya, melynek kiaknázását a salgó-tarjáni vasmü-részvénytársaság vette kezébe. A termelt vasérczet a társaság a Gömörmegyében levő likéri kohó telepein dolgozza fel.
A kitünően kezelt erdőgazdaság jövedelmének fokozása czéljából fenntart a rend egy gőzfürészt is, hol a tölgyrönkfát padlódeszkákká és parketté dolgozzák fel.
A kitünően kezelt erdőgazdaság jövedelmének fokozása czéljából fenntart a rend egy gőzfürészt is, hol a tölgyrönkfát padlódeszkákká és parketté dolgozzák fel.
A rend összes személyzetének jelenlegi létszáma 108; ezek közül 1 prépost-praelatus, 80 áldozópap, 27 növendék. A rend vezetése alatt áll egy hittani intézet, egy tanárképző, három főgimnázium, egy konviktus, tizenkét plébánia, huszonhárom templom és kápolna, két országos levéltár, tizenhat kegyúrasági hitközség.
A JÁSZÓI PRÉPOSTSÁG POCSKAJI VASHÁMORA.
(Saját felvételünk)
Zárókép
0. A Keresztelő szent Jánosról nevezett jászóvári egyház prépostjai. Rozsnyó 1883. - A szent István első vértanuról czimzett nagyvárad-hegyfoki prépostság története, Kassa 1872. - Schematismus canonicorum regularium sacris ac candidi ordinis Praemonstratensis regiae praepositurae S. Joannis Baptistae de Castro Jászó, Cassoviae, 1891.
