SZABADALMAZOTT bányaváros, nagyközség. Fekszik Alsó-Meczenzéftől északfelé az Őrhegy (Wachhübl) déli lejtőjén, medenczében, 388 m. magasságban a tenger szine felett. Összes területe 5633 h. 100 □°. Ebből szántó 868 h. 1389 □°, kert 45 h. 1240 □°, rét 433 h. 342 □°, legelő 506 h. 177 □°, erdő 3662 h. 1534 □°, terméketlen terület 116 h. 218 □°. Lakosságának nyelve, viselete, szokása azonos az alsó-meczenzéfivel.

A meczenzéfi nép multját homály födi. A monda szerint a régmultban egy Metzen nevezetü nő embereivel a Dörflben telepedett le. (Meczenzéf németül Metzenseifen. Seifen = patak, völgy, a melyben bányamívelés folyik.) E szájról-szájra adott hagyomány mellett bizonyíthatnának az oda közelfekvő Fekete-Bódva torkolatában feltalálható nagy kiterjedésü rézsalakhalmok és az is, hogy a Dörflnek elnevezett kis fensik területe csakugyan elpusztult telepitvény nyomára vall, valamint hogy Dölfl magyarul falucskát jelent. Nátafalussy szerint a XIII-ik század vége felé a jászóvári premonreiek alapitották volna Hegyalját (következetesen így neveztetik a XIV-ik század okirataiban a mai Stósz) és a két Meczenzéfet, "melyek lakossága kitartó szorgalma által már a következő században lényeges szolgálatot tett hazánknak a bányaipar terén".

Hogy a meczenzéfiek a XIII. században csakugyan már itt voltak, a mellett bizonyít V-ik István kiváltságlevele 1272-ből, mely a meczenzéfieknek adatott és melynek eredetije a szepességi káptalan, másolata pedig Felső-Meczenzéf irattárában őriztetik. Tekintettel pedig arra, hogy az összes itt létező bányák közül már a multban is a Luczia-telep volt az, a mely kiváló mívelésben részesült, - mert a telep kibuvása mellett gazdag fakó- és rézérczek voltak, - képzelhető, a mint a hagyomány mondja, hogy a Dörflből a meczenzéfiek az Őrhegy déli lejtőjére költöztek, miután a Luczia-telep e hegy keleti oldalában nem messze Felső-Meczenzéftől fekszik. Igy tehát a Luczia-telep adta meg Felső-Meczenzéfnek bányász jellegét. A bányaváros czimet kapta II. Mátyás király kiváltságlevelével, mely 1618. julius 12-éről van keltezve. (Ennek az eredetije is a szepesi káptalan levéltárában van.)

Alsó-Meczenzéfnek Felső-Meczenzéftől való elválása s a területnek szétosztása hatósági közbevetés és ítélet alapján 1631-ben következett be, bár a két község belügyeit már jóval előbb folytonos területi villongások között egymástól függetlenül intézte el. 1794. junius 4-én Alsó-Meczenzéf az Aranyosvölgyben lévő rétjeit átengedte Felső-Meczenzéfnek, míg Felső-Meczenzéf ennek fejében a határába bemért Mittlere Riegl és Kirchengezimmer nevü hegydülőt Alsó-Meczenzéfnek engedte át.