| « HIRES HÁZAK ÉS HIRES LAKÓIK. | KEZDŐLAP | KASSA A MAGYAR HADTÖRTÉNELEMBEN. » |
85KASSA KÖZIGAZGATÁSA.
KASSA SZ. KIR. VÁROS TÉRKÉPE.
(Rajzolta Kogutovicz Manó).
Helyrajzi magyarázat:
1. M. kir. gazdasági tanintézet. - 2. Járványkórház. - 3. Lang-féle gőzfürésztelep. - 4. Városi faraktár. - 5. Katonai alreáliskola. - 6. Szekerészeti kaszárnya. - 7. Szekerészeti raktártelep. - 8. Katonai sátortábor. - 9. Állami ipariskola. - 10. M. kir. dohánygyár. - 11. Ferencz-József kaszárnya. - 12. Gyalogsági kaszárnya. - 13. Honvéd-huszár kaszárnya. - 14. Honvéd kaszárnya. - 15. Tüzér kaszárnya. - 16. Uj honvéd gyalogsági kaszárnya. - 17. Törzsépület és gyalogsági kaszárnya. - 18. Városi, u. n. fegyvertári épület. - 19. Régi bástyatorony. - 20. Nagy kaszárnya. - 21. Katonai bírósági és börtön épület. - 22. Közraktárak. - 23. M. kir. főreáliskola. - 24. Posta- és a távirdaigazgatóság. - 25. Nőképző intézet. - 26. Pénzügyi palota. - 27. Apáczatemplom és zárda. - 28. A Premontreiek temploma. - 29. Községi elemi iskola. - 30. Papnöveldei templom. - 31. Református templom. - 32. Légszeszgyár. - 33. Polgári lövölde. - 34. Görög kath. templom. - 35. Domonkos-templom és zárda. - 36. Régi színház-épület. - 37. Mária-szobor. - 38. Városháza. - 39. Jogakadémia. - 40. Községi elemi iskola. - 41. Bayer és Bauernebl sörőzője. - 42. Államif elsőbb fiu- és leányiskola. - 43. Püspökház. - 44. Székesegyház. - 45. Orbán-torony. - 46. Szt. Mihály kápolna. - 47. Vármegyeháza. - 48. Ágost hitv. templom és iskola. - 49. Kir. tábla (Maléter-ház). - 50. Műmalom. - 51. Városi fürdő. - 52. Fleischer és társa gépgyára. - 53. Lepesch-féle sörőző. - 54. Kisdedóvó épületek. - 55. Izr. imaház. - 56. Izr. elemi iskola. - 57. Katonai kórház. - 58. Községi elemi iskola. - 59. Frőbel gyermekkert. - 60.Törvényszéki épület. - 61. Schalkház nagy szálloda. - 62. Közkórház. - 63. Gőz- és kádfürdő. - 64. Polgári kórház. - 65. Erzsébet árvaház és templom. - 66. Katonai pékműhely-telep. - 67. Gőzmalom. - 68. Városi major és fedeztető állomás. - 69. Tüzér raktár-telep. - 70. Közvágóhíd. - 71. Állatvásár. - 72. Frank-féle gyártelep.
Közigazgatás története.
KASSA történetéből tudjuk, hogy mielőtt Róbert Károly 1342-ben a tárnokmester hatósága alá rendelte, mint Abaujvármegyében levő királyi birtok, a várispán (comes castri) hatósága alá tartozott.
1347-ben nyerte meg Kassa a biró- és papválasztás jogát, mint szabad királyi város. Ez évtől kedzve önállóan intézkedett polgárságának összes ügyeiben. Nagy Lajos szabdalomlevele értelmében egy évre választotta biráját, a ki a tizenkét tanácstaggal együtt életnek és halálnak ura.
Első statutum.
Az első statutumot, illetőleg a statutumok gyüjteményét 1404-ből birjuk, de a Kassa városi levéltár megőrzött több oklevelet, melyek némi felvilágosítást adhatnak a szabad királyi város közéletének addigi folyamatáról.
Tanács a XIV. században.
A városi tanács egyfelől buzgón működik a város vagyonának szaporításán, megszerzi Miszlóka, Tőkés, majd 1397-ben Tehány helységeket; másfelől féltékenyen védelmezi szabadalmait, azok megsértői ellen rendkivül szigoru megtorlással él, szembeszállva a királyi hatalommal is, mint azt már Róbert Károly alatt megcselekedte, agyonvervén Omodet, a ki birtokába akarta venni a várost. Gecsei Nagy Pált pedig - mint a királyi itéletlevél mondja - "magnum nobilem regni nostri", kerékbe törték. E kegyetlenség miatt Lajos király 100 márka ezüst megfizetésére itélte a városi tanácsot. A tanács volt a város hiteles helye is, előtte történtek az adásvételek, melyekről a tanács okiratot állított ki.
Kassa 1347-től fogva a Schwabenspiegel szerinti joggal élt, melyet Budától vett át.
Az 1404-iki statutum után ugy látszik, rendszeresen évről-évre alkottak a szükséghez képest statutumokat, de egész sorozatban csak a XVI-ik század közepe óta vannak meg ezek a városi levéltár birtokában.
1404-iki statutum.
Az 1404-iki német nyelvü statutum 47 szakaszra oszlik. Bevezetésében röviden elmondja, hogy a tiszteletre méltó, gondos és igen szerény Stoyan Jakab kassai birósága idején a tiszteletreméltó és igen szerény 86Hebenstreyt János (városi jegyző), Isten akaratából és lelke üdvösségétől ihletve, a tanácstagok felvilágosítása és kalauzolása végett bizonyos artikulusokat méltóztatott csinálni, hogy ki-ki tudja, mit cselekedjék lelkiismeretesen.
"Item es ist zu mercken. Als man geschriben hat von Cristi geburt thawsent firhundert und in dem fyrden jar, Dornoch zu den zeyten als der erwirdige forsichtig und wolbescheyden herre Jacob Stoyan is vorweser und richter gewesen de stat Cassaw. Hot der ersam und wolbescheden her Hanns Hebenstreyt angeseen durch den willen gottes und seyner zeln selikeyt etliche geschriben artickel geruht zu machen und auch hernoch gemacht mügen werden durch begyr seyner gewissen. Und do mit zu begegnen durch underweysung und fürdernisz aller rotherren, esz sey burgermaister oder richter oder rotlewth, wy sy den genant seyn und auch besunderlich zu besuchen den nutz und ere der gantzen gemein: Als den eyn ytzlicher noch seyner gewissen wol schuldig ist und wer zu thuen. Idoch in solcher demütigen underweysung wy sich sollen in yrer ordenung und in der vorseüng yres selbs und auch ander leut stant zu nütz und fürdernisz der selikeyt seyner zeln und zu lob dem almechtigen gott der eyn schepper ist aller ding."
Az első szakasz megállapítja a felelősséget, hogy egy köztisztséget viselő se vonhassa ki magát alóla s másra át ne háríthassa saját hibáját vagy mulasztását, a mi visszaélés lenne a közönséggel szemben.
"Der erst Artickel. Es ist eyn grosse oberswenklich ebentewr, das eyn ytzliche vornemende person, dy geruft ist von Got dem herren durch seyne glider der mentslichen natur ader forhenckniss des gestes der naturlichen fründe ader grosze leypliche gutter angeseen werden: das eyn man gehocht und uberhaben wirt ober andere leyt: in der vorwesunk ab das sach wer das sich der man förlip yn ubertretung und yn ubriger vergessenheit yn seynem stroflichen leben: in abtziung eynes gemeines guttes wyder seyn ere und gütte und seyner selen seligkeyt, das do altzu mercklich wer und offenlich derbenten dy andern mit vorweser des rotes den gemeynen schaden und gebrechen reych und arm, das an ym vorhengen würden; es geschbech von günst wegen ader von angeborner fryntschaft wegen ader von forcht wegen mit ym lyden und vorswigen den gebrechen: und yn nicht stroften, noch underweysten yn soyner vorgessenheit und lyssen dy sach leychtichlichen hyn sleyffen und teten nicht ernstlich dortzu, als sich den das gebürte, das wer mit got und mit dem rechten. Dy gebrechen wurden also verdult und nicht beruret durch des rotes ere willen und der gantzen gemeyne. Dornoch sich dy zeyt vorlyf und vorging der personen des obgenanten mannes. Ader der anderen mitweser und das dy vorwesung von yn teylhaftig entzogen wurden und anderen an den hals geworffen: dy selben sollen nicht dy vorgangen dyng oder sach auf eyn newes derwecken. Wen haben sy es vorgedult und vorswigen also: das sy es nicht gebust haben: und wolden das hernoch nü büssen, das ist wyder got und irer seln selikeyt. Unde würde grop vordechtniszh yn der gemeyn der lewth. Das es sich von neyde oder has vorging. Went worume sy weren gleich des rechten halben, also vil vorfallen, als dy obgeschriben person durch wes willen sy das vorswigen haben.
Super hocque dicitur: faciens et consentiens eadem poena sistunt puniendi."
A tanácsbeli szeretettel viseltessék társai iránt, mondja a 2-ik szakasz; s a tanácstagok egymáshoz való jó viszonyával foglalkozik a két következő pont is, meghagyván, hogy felejtsék el a hibáját egy tévedő vagy tudatlan tanácsosnak, ha megjavul, s megtiltja, hogy egymást hát mögött gyalázzák. Később is visszatér e viszonyra a szabályzat, kimondván a 8-ik pontban, hogy az újonnan választott tanácstag kérje meg a régieket, oktassák őt jó indulattal.
A szabályzat 5-ik pontjától kezdve a tanácskozás rendjéről szól. A tárgyak közt első sorban jönnek az egyházi ügyek, majd az özvegyek és árvák, a szegények és bélpoklosok (ausetzigen lewten) kerülnek sorra. Aztán a város közügyeit, végül a közönség ügyeit vegyék elő. Titoktartás kötelességük. Ha valamelyik tanácsos saját ügye kerül tárgyalásra, ő és barátai hagyják el a tanácstermet. Ha a tanácson kívül álló a tanácscsal viszályba keveredik, míg ügyét végleg el nem intézik, mindaddig ne érintkezzenek vele a tanácsosok.
87A szabályzat gondoskodása kiterjedt még a tanácstagoknak a társadalmi életben való viselkedésére is. A 21. pont ugyanis eltiltja nemcsak a tanácsteremben való beszélgetést, csendzavarást, illetlenkedést, lábdobogást, de még a tanácson kívül való illetlen magaviseletet is. Ha valamelyik hibát követett el, ne mentegetőzzék azzal, hogy más is úgy cselekedett, hanem igazolja magát, ha pedig nem tudná, akkor kérje tanácsos társainak elnézését.
A város érdekében is álló szolidaritásról több szakasz intézkedik; egyuttal a tanácstagok kiváltságos állásához és a középkori felfogáshoz mérten arra is kiterjeszkedik a statutum, hogy a tanácsosok többre tartsák magukat a közönséges embereknél s velük ne igen érintkezzenek. A 17. pont intézkedik, hogy sem a bíró, sem valamely tanácsnok ne irasson be a város könyvébe (Stadtbuch) bármit is, a miről az összesnek nincs tudomása.
KASSA. - A PÉNZÜGYI PALOTA. (Saját felvételünk)
A tanácson kívül állókhoz (29. pont) ne ereszkedjenek le túlságosan a tanácsosok. A következő szakaszok arról intézkednek, hogy a tanácsosok ne keressék a maguk hasznát; idegenek előtt ne mondjanak egymásnak ellent; a ki a latin nyelvet nem érti, az ne törje fel a leveleket s ne engedje azokat elolvasni, csupán csak tanácsbelinek vagy jegyzőnek; a jegyző az okiratokat legalább egy tanácsnok jelenlétében pecsételje meg.
Igen érdekes és jellemző a szabályrendelet 40. és 41. pontja, mely azt írja elő, minő szertartásos eljárással fogadják a pápa és a király levelét. Ha a tanács a pápától kap levelet, nyilvánítsa úgy a tiszteletét, hogy felállván, térdet hajtson s a pecsétet csókkal illesse. Ellenben ha a királytól jön levél, álljanak föl, fejüket hajtsák meg s a pecsétet homlokukkal érintsék.
A büntető eljárásról kevés intézkedés van a statutumban. A 45-ik szakasz a felebbezési jogról szólva, kizárja a felebbezés jogából a gyilkosság, a lopás, árulás, pénzhamisitás, emberölés, gyujtogatás, házasságtörés és rablás elkövetőit. A 46-ik szakasz a willkört magyarázza.
"Item. Nota dicitur Willkör. Es ist wen sich eyn gemeyne sammleth und betracht eyn Nücz yn der selben czeyt: und was sy erkennen yn dy ere Gotis und zu fürdrüng dem gemeynen nücz do selbest do dy hendlng geschicht, wer das brech: das lege an der büsz, dy doruf gesaczt wer. Aber dy yn der samlung nicht inhemesch weren: dy sollen der wylkör nicht entgelten, wen men sol yn darin vor geoffenbaret oder geruffen haben: das sy nicht ungehorsam dornoch würden: und musten darusz leyden. Sunder dy weren schuldig, dy dy sach gemacht hetten: und nicht geoffenbart dem anderen."
Végül az eskü jelentőségét fejtegeti a statutum, melynek alkotása, módosítása a közgyülés joga volt.
Közgyülés. Tanácsasztalok.
A közgyülés 100 tagból állott. (Centum vires, senatores.) Vezére a tribunus plebis, fürmender. Ez választotta évenkint, három királyok napján a 88birót (iudex) és a tizenkét tanácstagot (iurates cives, consules). A 16. és 17. században már nem együttesen tanácskozott a közgyülés, hanem hat asztalra oszolva külön-külön. Az első asztal volt az öreg asztal. Ennél a legtekintélyesebb polgárok ültek s a fürmender vitte a szót.
Tisztviselők.
A tanácstagokon kívül a közgyülés választotta meg a többi városi tisztviselőket is, a külső birtokokat igazgató grófokat, az adószedőket, bor-, sör-, gabonatiszteket, fertályosokat, harminczadosokat stb., amint egy 1566. jan. 22-iki választási jegyzőkönyvben foglaltatik:
Electio Officiorum Civitatis Cassonnien facta est Anno Dni 1566. die 22. January:
Groffen. Zahlherren. Weinherren. Mulherrenn. Byrherren. Spitalherrn. Getraidherrn. Wogherrn. Cromhern. Virtelherrn. Zum Gevicht. Losungherren In der Obern forstat. In der Nidern forstat. Erbguetter. Kirchenvätter. Dreissiger Schindelherren.
Biróválasztás.
A biróválasztást egy szemtanu krónikás (Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus, Lipcse) következőképen adja elő:
"A várost bezárják s a fürmender a mindenféle nemzetiségből, azaz magyarokból, németekből, tótokból (kiket rendeknek hí) és minden vallásuakból, katholikusokból, lutheránusokból, kálvinitákból álló 100 tagu községgel fölmegy a városházára, a hol más bírót választanak, vagy pedig de novo konfirmálják a régit valamennyinek deliberácziójával és beleegyezésével. Ha ez megtörtént, proczesszióval a temetőbe mennek, melyet sűrán meghintenek szalmával. A régi biró a tanácsurakkal szintén a processzióval jön. Minden czéhz és mesterember a temető előtt áll szerszámaival, vagy rúdon, vagy más módon hordva azokat, hogy szerencsekivánatukkal együtt tiszteletük jeléül sietve a házához vigyék az uj bírónak, mihelyt csak a nevét megnevezni hallják. Ott vár egy ujdonatuj szekér is, magasan megrakva sima, hosszú tölgyfagerendákkal, hat ló elébe fogva; ezt is házához vontatják. Ezt a fát nem szabad abban az eztendőben elhasználnia, hanem, a mint beszélik, arra való lenne ez, hogyha az ellenség előtti áruláson kapnák s ez bebizonyosodnék, akkor a szekérrel együtt máglyát raknának belőle, hogy azon elevenen elégessék. Mihelyt a fürmender kikiáltja a nevét, a legidősebb két tanácsos egy arra a czélra készült széken fölviszi a gyülésbe. A városi trombitás, a nagydobos erre megszólaltatja hangszerét. A legfiatalabb négy tanácsos háromszor fölemeli a székkel a bírót és a község tagjai szintén háromszor hangosan kiáltják a vivátot. Azután mindnyájan ismét proczesszióval a templomokba mennek, a hol a Te deum laudamust és más énekeket meg zenét zengenek s rövid német és magyar bíró-prédikácziót mondanak. Ennek megtörténte után a városbíró úrnál tisztességes lakomát lakoznak, melyre meghívják az összes nemzetiségek egyházi és iskolai szolgáit s jó énekeket és hangszeres zenét is adnak elő."
Tanácsülések. Bűnfenyítő eljárás.
A tanács az ügyek száma szerint egy héten többször ült össze, kora hajnalban, 4 vagy 5 órakor kezdvén a tanácskozást. Szombati napon az ugynevezett dies petitorián a közigazgatási ügyeket tárgyalta, a többi, a dies judicialekon itélkezett a bünösök felett, akiket rendszerint a tanuvallomások alapján itélt el, de tortúra által kicsikart vallomások alapján is. A büntetések elriasztó szigoruságuak. Igy a rablógyilkost (1556) lófarkon hurczolták meg s végül a bitófa alatt kerékbe törték. A gyermekgyilkos nőt (1575.) tövissel kirakott gödörbe fektették s félig elevenen eltemetvén, izzó vasrudat vertek át szivén. A parázna asszonyoknak maguknak kellett megvarrniok a zsákot, melyben a Hernád vizébe fojtották őket.
Ilyen elrettentő példaképen jegyezték föl Máté ötvösmester nejének, Heléna asszonynak esetét, a kit 1573-ban itéltek el. Az asszony férjének legényével s több idegen férfiúval is szerelmi viszonyt szőtt. Bűnét beismervén, a tanács halálra itélte őt. Az ítélet értelme szerint az elitéltnek szintén sajátkezüleg kellett megvarrnia a zsákot s miután a hóhér fel s alá meghurczolta a tömeg előtt, vétke kikiáltatott s a zsákba köttetvén, 89október 4-én a Hernád vizébe fojtatott, "hogy úgy városunk, mint pedig Isten törvényeinek elég tétessék". De a férjnek is bűnhődnie kellett, amiért nem volt elég erős a nő botrányos életmódját idejekorán megakadályozni. Fejvesztés terhe alatt száműzték a városból tíz mértföldnyire, a csábító legénynyel egyetemben.
1562-ben és 1570-ben a betöréses lopás elkövetőjét akasztással büntették; más esetben megvesszőzték és 10 évre számüzték a városból. A visszaeső tolvajt lefejezték. Egy lótolvajt felakasztottak (1558). Egy tolvaj és házasságtörő nőt megkorbácsoltak s a városból kiűzték; egy másikat halálra itéltek, de tekintettel kiskoru gyermekeire, száműzték.
Egy zsebmetszőt tetten értek a mivel megesküdött, hogy többé sohasem teszi, csak száműzetésre itélték. Egy másiknak büntetlen előéletéért megbocsátottak. Egy tolvajt megvesszőztek és jobb fülét levágták (1570). A szőllőtolvajnak fülét levágták, más esetben felakasztották. (1579.)
A rágalmazásért az ítélet úgy szólt ugyan, hogy az illetőnek nyelve vágattassék ki (1561, 1572), azonban az ítéletet megváltoztatták arra, hogy a porkoláb az illetőt a piaczon kikiáltsa.
A becsületsértőt becsukták, vagy súlyos pénzbüntetésben marasztalták; azonfelül még némely esetben utczaseprésre is itélték, vagy pedig a városból száműzték.
A súlyos testi sértés és verekedés büntetése: súlyos pénzbirság, vagy száműzetés. Egy kerékgyártó mester emiatt czéhbeli jogát elvesztette, két társa 14 napi fogságot kapott.
Egy verekedés halállal végződött, s az életben maradt családja a halotténak nagyobb összeg pénzt fizetett (1575.).
BOCATIUS RÉGI KASSAI BÍRÓ CZÍMERE. (Eredetije a lőcsei városi levéltárban)
A gyilkosnak fejét vették.
Egy többszörös rablógyilkost, a ki templomokat is feltört, a város négy végére vezették és ott tüzes fogókkal csipdesték s végül kerékbetörték. Más esetben a rablógyilkost lófarkon hurczolták a vesztőhelyre, s ott kerékbe törték; mást tüzes fogókkal csipkedtek s lefejeztek.
A gyermekkitevésért száműzetés járt.
A bigamiát elkövető férfit (1562.) a városból kikorbácsolták, hasonlóképen egy gyujtogató nőt is (1558). Az istenkáromlót száműzték.
Egy fiút ki apjára kezet emelt, keze és nyelve elvesztésére itéltek, de kegyelemből csupán hat évre száműzték.
Egy kémet lófarkon a vesztőhelyre hurczoltak s ott karóba húzták.
A visszaesést szigorúan büntették; egy tolvajnőt uj tolvajságon kapván (1572), ismét megvesszőzték s orrát levágták.
1562-ben a Forgách-utczán Satler Jakab házában tűz üt ki, s tizennyolcz ház elég. Satler vagyonát az okozott kár megtéritésére lefoglalták.
1570-ben Szabó Péter kassai polgár magát Drugeth Gáspár jobbágyává avatta. Ezért a tanács polgárjogának (ius civile) örökre való elvesztésére itéli.
90Hasonló büntetéseket a már említett Simplicius is feljegyez. Elbeszélése szerint a kegyetlen büntetések közt a kövezés is szerepelt. Egy ily módon kivégzett elitéltet volt alkalma látni Kassán. Az elitéltnek hanyatt kellett feküdnie a földön, a hóhér kezét-lábát a földbe vert czövekekhez kötözte, a hóhér négy legénye pedig egy nagy követ dobott mellére háromszor egymásután, mire kisebb követeket hajigálva rája, összezúzták a fejét.
Egy férfit, a ki ittasságában kardjával hadonázva, ugy megsérté áldott állapotban levő nejét, hogy az idő előtt szült és meghalt, elevenen való eltemetésre itéltek. Minthogy azonban a haldokló asszony teljesen megbocsátott neki, sőt imádkozott érette: kegyelemből fejvesztésre változtatták az ítéletet; de előbb neje koporsójához lánczolva, el kellett kisérnie a halottat a temetőbe. Ezután átadták a hóhérnak, a ki lefejezte. Az elitélt iránt igen nagy volt a részvét, mert nem csak maga vallotta bünbánóan, de felesége is halottas ágyán, hogy beszámíthatatlan állapotban s véletlenül követte el tettét s feleségét hiven szerette. Sőt talán meg is kegyelmeztek volna életének, ha a napa nem akarja minden áron vérét látni. Ez addig járt a tanács nyakára, a míg kimondta a halálos ítéletet, hogy példát szolgáltasson.
Öt város szövetsége.
A tanács keményen megtorolta azoknak vakmerőségét, a kik szigoru itéletei, vagy egyéb eljárása miatt gáncsolni merték. Egy polgár fölött, a ki nyilvánosan becsmérelte a tanácsot, és ki tiltakozott az ellen, hogy az érdekelt tanácsa a saját ügyében itélkezzék, a négy szomszéd szabad királyi városból (Eperjes, Bártfa, Kis-Szeben, Lőcse) meghívott négy tanácsos mondott ítéletet, mely úgy szólott, hogy vágják ki a vádlottnak nyelvét s akaszszák a pelengérre. Megjegyezzük itt, hogy Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa és Kis-Szeben már a 16. században szövetséget alkottak, hogy az őket közösen érdeklő ügyeket kiküldötteik által intézik el.
Minthogy azonban az illető vitéz katona volt, a ki többször harczolt a török ellen, megelégedtek enyhébb büntetéssel, Nevezetesen három vásári napon a városháza mellett széken kellett állania, s az összegyült néptömeg előtt, valahányszor azt egy poroszló összecsődítette, hangosan ki kellett jelentenie, hogy igazságtalanságot követett el a tanács ellen, nyilvánosan bocsánatot kér s megköszöni a kegyes ítéletet. De ez még semmi ahhoz, a mi azután következett. A hóhér mellette állott egy edénynyel, melyben megnevezhetetlen valami volt. Az elitélt kénytelen volt azt mondani, hogy úgy ugatott mint a kutya, azért az általa kiadott szennyet kész felfalni. Erre a hóhér azt felelte: Minthogy úgy ugattál, mint egy kutya, tehát gonosz, czéda szád nem érdemel mást, mint hogy ezzel a rondasággal tömjem be. Erre az edény tartalmát szájához kenvén, úgy arcul ütötte őt, hogy lefordult a székről, mire visszavitték a börtönbe, a míg harmadszor is át nem esett a szégyenletes torturán. Ekkor aztán ismét visszanyerte polgári jogait és a becsületét.
Hóhér.
A mint látjuk, a hóhér fontos közege volt a törvénykezéssel kapcsolatos közigazgatásnak. Minthogy nem minden város tarthatott erre való alkalmas egyént, a kassai hóhért gyakran kikölcsönzik a szomszéd városok és birtokosok. A kisebb büntetések fenyitése a vesszőzés volt, melyet a város piaczán a pellengér alatt szintén hóhér hajtott végre.
A tanács különben gyakorta volt engedékeny s kivált "sokak kérelmére" nem ritkán ugy itélt, hogy a bünös a városból örök időre távozzék; tehát a mai rendszerrel ellenkezőleg járt el, a mikor az ilyeneket éppen illetőségi helyükre tolonczozzák.
A feltételes itéletnek is számos példájára bukkanunk. A föllebbezés a főbenjáró bünöket kivéve, melyekben nem volt föllebbezésnek helye, a tárnokmesterhez ment, ki mellé még rendesen két polgárt küldött Kassa városa.
A túlságos szigor a 17-ik században némileg megenyhül, de kivált a 18. század eleje óta. A gyilkost lefejezték. A kassai polgárt a bakó megkötözetlenül vagy bilincsek nélkül kisérte a vesztőhelyre. Az ítélet végrehajtásánál 91a két legifjabb tanácsnok volt jelen, a kik a város pallosát magukkal viszik, a nyakazás végrehajtása végett odanyujtják a bakónak, a ki hüvelyéből kivonja, a végrehajtás után a készen tartott hüvelybe visszatolja s a tanácsnokok visszaviszik a városházára. A bünöst rendesen megáldoztatták. A kisebb vétségek büntetése a deresre húzás; ennek skőlyosabb neme a három pálczára itélés. Egy istenkáromlót arra itélnek, hogy a három pálcza egy éven át minden pénteken kijárjon neki, amibe idő előtt bele is halt.
A legaprólékosabb gonddal gyámkodik a város nemcsak a közügyek menete, hanem a lakosok ama magánténykedése fölött is, a melyek csak némileg is érintik a közrendet.
Köztisztasági intézkedés.
A köztisztaság és közegészség ügyére vonatkozó egyik-másik intézkedése még üdvösnek is mondható, mint például az a rendelkezés, mely az 1620. évi statutum 2. pontjában ekképen hangzik:
"Végezte a n. község, mivel hogy szemünkkel láttyuk, hogy az útczákon itt a városban minden rútságot és undokságot az házokbúl kitöltenek és hordanak, mely miá embernek mennyi nyavalyája történik, a meleg nyár elérkezvén, az ködes dér miá, akarki is megitélheti. Azért az n. tanács kiáltassa meg és severe injungállya, hogy ezután senki az uczákban afféle dögletes rusnyaságot udvarárúl más jámbor háza eleibe avagy házának hátuljához ne hordgya, se ne hordassa, sem pedig háza eleiben szemetet ki ne vitesse, hanem kiki a városon kívül vitesse."
A XVII. században alig-alig szünetelő háborús mozgalmak, mint tudjuk, általában sok kalandort és szökevény gonosztevőt űztek a városokba, a hol a lazább elemekkel találkozván, gyakran okoztak zenebonát. A városnak nagyon kellett ügyelnie, hogy elejét vegye már a kisebb rendbontásoknak is, mert a folytonos pártvillongások közt az ilyen zavarokat felhasználhatta az egyik vagy másik fél arra, hogy a várost birtokába ejtse.
Az 1616-iki szabályrendelet megtiltja, hogy a deákok éjjel sétálgassanak a városban s olyanokkal, a kik nem illenek hozzájuk, részegeskedjenek és tánczoljanak; az 1639-iki szabályzat pedig azok ellen szól, a kik a délesti isteni tiszteletek alatt a csapszékekben sípolnak, hegedűlnek, tánczolnak, "melyekből rút förtelmes dolgok következhetnek.".
KASSA. - A RÉGI VÁROSI TÖMLÖCZ. (Saját felvételünk)
Rendeletek felekezetek ellen.
Az isteni szolgálat szentségének védelménél azonban megnyilatkozik több esetben az a felekezeti gyülölség is, mely, mint Kassa történetéből tudjuk, erősen lángolt két századon át a városban. A változó politikai helyzetekhez képest hol a protestáns hol a katholikus került felül s éreztette hatalmát a másik felekezettel, a törvénybe igtatott egyenjoguság ellenére.
A katholikusok ellen irányul az 1633-ik évi szabályrendelet 8. pontja, mely ismételten megtiltja a szöges lámpával, az úgynevezett csillaggal való farsangolást: "Mivel penig mi édes Idvezítőnknek születését nevetséges játékra és részegségre fordítják, mostantúl fogva ennek utána soha ne legyen. Az ki cselekszi, Istentűl várja haragját fejére, mert afféle comédia azokat illeti, a kik mégis az pápai setétségben vadnak."
92A szabályrendeletek már azelőtt is foglalkoztak a népszokások és mulatságok efféle korlátozásával; e puritán szigoruságtól sugalt határozatokkal később is találkozunk, a mikor a közgyűlés egyáltalában hadat izen minden farsangi bozóczkodásnak. Az 1636-iki szabályrendelet 18. pontjában ugyanis elrendeli:
Farsang-ellenes rendelet.
"Emlékezik a ns. k. arra, hogy az az elmult új esztendő napján minemű czéhes uraim igen elmentenek volna az dologban az sok mód nélkül való öltözetekkel és oktalan ábrázatokkal, mely dologh az n. községnek semmiképpen nem tetszik. Annak okáért teljességgel azt végezte a n. k. hogy ennek utána efféle tragoedia ne legyen és hiába való játék. És ha Isten azt adja érnünk, Biró uram ő kegyelme az czéheseknek jó idején tudtokra adja, hogy a nélkül ellegyenek."
Káromkodás.
A káromkodás ellen is kellett tilalomról gondoskodni, mert az "Isten ellen való kárhozatos szitok annyira elharapózott a városban, hogy még az tanácsbeli uramék közül is némelyike igen szokásul vötte." Megrójja is őket e miatt a város, hogy nekik kellene példát adniok s ime ők élnek ezzel a rossz szokással, "hanem ennek utána lészen az n. községnek arra való vigyázása."
Tűzoltás. Anyakönyvek. Tiszti fizetések.
A közjó és közrend érdekében kiadott szabályzatok közül megemlitjük, hogy Kassa városa ismételten, 1568-ban és 1627-ben alkotott szabályrendeletet a tűzoltásra nézve, 1579-ben az anyakönyvek vezetése iránt intézkedett, meghagyván az egyházfinak, hogy úgy a házasságokról mint a keresztelésekről könyvet vezessen.
A tanács tagjai, valamint a városbiró kezdetben tiszteletből szolgáltak, csupán a XVII. század közepe óta kapnak fizetést. A jegyzőt, plébánost és az iskolamestert azonban mindig fizette a város. A jegyző, azaz nótárius fizetéséről 1432-ből van adatunk; ekkor évi fizetése 75 frt és egy öltözet ruha volt. 1487-ben 94 frt és 86 denár volt a fizetése; 1577-ben hetenkint két forint. A fizetések idővel fokozatosan emelkednek. A városi magisztrátus és a segéd-személyzet fizetése 1762-ben 8675 frt 40 krra rugott, a szolgák fizetése 1422 frt 28 krra; személyi kiadásokra tehát 10,097 frt 68 krt forditott a város.
KASSA. - A KÖZVÁGÓHID. (Saját felvételünk)
Városi bevételek.
A város régi bevételeiről is találunk hiteles adatokat levéltárában.
1487-ben a város összes bevétele 3198 frt 83 denár: összes kiadása 2417 frt 81 danár volt. A bevételek főbb tételei: Stadtkeller 1296 frt 6 denát; Mangel 105 frt; városi mészárszékek 209 frt. A kiadások legmagasabb tétele az évenkint fizetni szokott taxa regia 892 frt.
Levéltár.
A levéltárra a XVII. századtól fogva nagy gondot fordított a község. Első érdemet Cromer Leonhardus jegyző szerzett a levéltár gyarapításában (a XVI. század második felében), a ki sok régi oklevelet lemásolt s megmentett az utókornak. A XVIII. század második felében Schwarzenbach Antal Ferencz szenátor és helyettes főbiró rendezte a levéltárat, a ki körülbelül 30,000 aktát lajstromozott. Érdemének elismeréseül megőrizték arczképét a levéltárban.
Az 1640-iki és 1658-iki szabályzatok is intézkednek a levéltárra nézve, 93elrendelvén, hogy a privilegiumok, levélbeli documentumok a városházán avagy kuriáján levő mindenféle regestrumok és egyebeknek inventárium szerint való regisztrációja, végül a törvények "avagy arbiter által való compositiójuk, végzések" összegyüjtessenek. A documentumokra nézve szükségesnek tartja a község, hogy "mindenféle levelek megnézetessenek, perlustráltassanak, fürmender, biró és notárius uraimék jelenlétében megtisztíttatván, vétettessenek szép registromokban, és ha mi az előbbeni nótáriusoknál vagy gróffok ládájában és akár hol volnának, azok is felvitettetvén az tanácsházra, helyben állíttassanak és esztendőnkint az regestrum szerint megláttathassanak, hogy idegen emberek kezéhez ne juthassanak". Intézkedik a szabályzat a város adósságaira, az árvák vagyonára vonatkozó iratok őrzéséről s felszólítja mindazokat, a kiknél a városra vonatkozó okiratok volnának, adják át a tanácsnak, hogy a registrátor azokat a levéltárba tegye. Az országos törvények megőrzésére is nagy súlyt fektet a város. A törvények hiteles másolatai a 16. század közepe óta megvannak a városi levéltárban.
A XVII. század végén a város kormányzatának személyzetéről egy 1682-iki tisztviselői választási jegyzék ad felvilágosítást, mely így hangzik:
"Anno 1682. die 26. Januarii. Renovatio amplissimi senatus (SUB JUDICATU GENEROSI DOMONI Andreae Wida), liberae ac regiae civitatis Cassoviensis more solito facta. Series amplissimi senatus (12). - Series electae communitatis, eöregh asztal, 2-ik, 3-ik, 4-ik, 5-ik, 6-ik asztal. Az öreg vagyis első asztalban volt a "fürmender". (Tribunus plebis). - Renovatio officialium die 7 mensis Februarii more solito facta: Gróff tisztek (2). Fizető tisztek (2). Bor tisztek (4). Ser tisztek (4). Épitő tisztek (4). Ispitály tisztek (3). Búza tisztek (3). Adószedő t. (3). Plebánia t. (2). Patika t. (2). Sendely és deszka t. (2). Tégla t. (1.) Strázsamesterek és szállásosztók (4). Oberster vachmayszter, a ki az szállások végett minden causákat eligazitson. Czaygvartok (2). Vásárbirák (2). Egyházfiak (2). Főnotárius. Vicenotárius. Regestrator. Fiscalis. Ordinarius procurator. Nemes város medicusa. Tárgymesterek (4). Dézsmások (2). Alsó- és felső adószedő tisztek (2). Első fertályosok (2). 2-ik f. (2). 3-ik f. (2). 4-ik f. (2). Lovasok kapitányi (2). Első fertályos kapitányok (2). 2-ik f. k. (2). 3-ik f. k. (2). 4-ik f. k. (2). Lovasok zászlótartója. Gyalogosok zászlótartója. Renovatio arczhimagistrorum singularum chebarum in Anno 1682. coram generosso judice et amplissimo senatu more solito facti. Mészáros czéhmesterek. Szőcs. Szabó. Ötvös. Varga. Szigyártó. Gerber. Magyar lakatos. Puskacsináló. Kovács. Asztalos. Kerékgyártó. Rézfazekas. Késcsináló. Bodnár. Hámgyártó. Nyereggyártó. Erszénygyártó. Köteles. Csiszár. Fazekas. Süveges. Takács. Gombkötő. Borbély. Zsemlyesütő. Kőműves. Fegyvercsináló. Csizmadia. Csapó. Tőcsináló Mézeskalácssütő. Tölcsércsináló. Renovatio judicum suburbanorum. Ispitály és Kisutczai birák. Szent-Lénárt-utczai b. Biró- és Foghagyma-u. b., Tégla-u. b. Csermelyei- új-utczai b."
A város autonomiája azonban I. Lipót alatt erősen hanyatlott. A király a szepesi kamara útján intézkedik a biróválasztás iránt s rendeletekkel igazitja a közigazgatást, számos ősi szokás elhagyására kényszerítvén a várost. Ekkor kezd Kassa közigazgatása is a többi magyarországi városok közigazgatásához simulni, de épen azért, mert a különleges körülményeket a kormány nem vette kellő tekintetbe, pangásnak, majd hanyatlásnak kellett beállnia.
II. József.
A közigazgatás szervezete egészen II. Józsefig nem változott meg; csak a törvénykezési eljárás módosult Mária Terézia alatt, aki a büntetéseket enyhitette; a kinvallatást egészen eltörölte.
Német nyelv.
II. József rendelete értelmében már 1784-ben a német nyelv lett az ügykezelés nyelve a városnál. Hiába irtak föl ellene; József császár hajthatatlanul ragaszkodott rendeletéhez. Sőt 1785-ben még törvényhatósági önállóságát is elveszté Kassa. József császár kerületekre osztván be Magyarországot, mint tudjuk, Kassát is az egyik kerület székhelyévé tette, ámde a többi várossal együtt autonomiájától meg is fosztá s a kerületi ispán hatásköre alá rendelé.
94Kassa közigazgatása következőképen alakult akkor. A birói hivatal élethossziglan tart. A hanyag birót a királyi biztos lemondathatja. A királyi biztos szabja meg, hányszor és mikor válaszszák meg a városi tanácsot. A törvénykezés jogát megtarthatta a város, de bünügyekben nem; ezekben állami törvényszék itélt. A városi törvényszéknek a nemes ember is alárendeltetett. A halálbüntetés eltöröltetett.
József császár, mint ismeretes, kevéssel halála előtt összes rendszabályait visszavonta. Ekképen 1790-ben Kassa is visszanyerte régi jogait; a jegyzőkönyv nyelve ismét a latin lett, tanácsát ujra szabadon választhatá, törvényszékét ismét felállíthatá. Érvényben maradt azonban Mária Terézia rendelete, mely a kinvallatást megszüntette; csupán a deres maradt meg. A városház előtt állították föl, s a botozásra itéltet derekánál fogvást vaspánttal rácsatolva, nyilvánosan hajtották rajta végre az ítéletet. Ezt az embertelen büntetést 1820-ban szüntették meg.
Magyar nyelvü közigazgatás.
Kassa közigazgatási nyelve 1840-ben az 1840: VI. törvényczikk megalkotása után azonnal magyarrá változott. A tisztviselők, a kiket az 1790 óta megindult és Kassán szakadatlanul élénken szított nemzeti mozgalom hatása nem hagyott érintetlenül, teljes készséggel és nehézség nélkül váltak meg a latin hivatalos nyelvtől.
1848.
1848-ban Kassa közigazgatása, elvesztvén most már minden kiváltságos jellegét az 1848: XXIII. t.-cz. értelmében teljesen akként alakult át, mint annak az ország összes törvényhatósági joggal felruházott városaiban történnie kellett.
Az uj tisztviselők választása május 20-án volt; a szavazati joggal biró polgárok száma 803, a városi képviselőkké meg nem választható tisztviselőké 65. Az uj rend szerint való választás rendben és nyugodtan ment végbe.
SCHWARZENBACH SZENÁTOR.
(A kassai városi levéltárban levő egykoru olajfestmény után)
1850-1860.
A szabadságharcz elnyomása után az abszolút uralom ismét megfosztotta a várost minden szabad intézményétől. Kassát a kassai katonai közigazgatási kerületbe olvasztották, melynek székhelye Kassa lett. A kassai katonai közigazgatási kerület három polgári kerületre oszlott, u. m. kassai, lőcsei és ungvári kerületre. Kassát közvetlenül a kerületi főbiztos hatásköre alá rendelték. Ennek és a katonai kerületi parancsnoknak ajánlatár a a hadsereg parancsnoka nevezte ki a polgármestert. Nemsokára azonban feloszlatták a három polgári kerületet s élére az egész katonai kerületnek, mely tiz régi vármegyére terjedt ki, főispánt állítottak, a ki kerületi főispáni czimet viselt; a város, mint kerületi főváros közvetlenül a helytartóság hatásköre alá jutott. A városi törvényszéket feloszlatták. A képviselő testület helyébe a polgármester mellé élethossziglan 24 tanácsost választottak; de ki volt mondva, hogy ha valamelyik meghal közőlük, már nem választhatnak ujat a polgárok, hanem helyét kinevezés utján a helytartó tanács tölti be.
Mint egy egykoru naplóiró följegyzi, a kinevezett polgármester Kloczkó János beigtatása teljesen csöndben ment végbe; a tisztviselők minden ünnepélyesség nélkül mutatkoztak be; a polgárság távol maradt.
95A városi rendőrséget szintén feloszlatták s 1851-ben császári rendőrséget küldtek Kassára.
Az uj adórendszer is életbe lépvén, Kassa állami adója 14,000 forintról egyszerre 80,000 forintra szökött fel.
Az 1859-iki aprilis 24-iki császári pátenssel kibocsátott uj községi törvény, melynek alapján egy bizottság a helytartótanács meghivására uj községi szabályrendeleteket készített, már nem verhetett gyökeret. Az 1860-iki uj korszak visszajuttatá Kassának autonomiáját s ujra ünnepelhette választott polgármesterét és tisztikarát.
Közigazgatás 1872-től.
Kassa kormányzatának rendszere, más régi magyar városokhoz hasonlóan, teljesen átalakult 1872-ben. A régi közigazgatási intézmények csekély kivétellel megszüntek az 1870-ben megalkotott XLII. törvényczikk következtében, mely a törvényhatóságok rendezéséről intézkedik s mely 1872-ben lépett életbe. A régi szabad királyi városok azután is megtartották neveiket; de a kisebbek elestek a külön törvényhatóságtól, s jelenleg önálló törvényhatósági joggal (Fiume városon kívül) csak huszonöt város bir Magyarországon, ezek közt Kassa.
Utolsó főbíró.
Az említett, valamint az 1871: XXXI. törvény következtében megszünt törvényhatósági intézmények voltak: a kassai városi törvényszék, a külvárosi biróság, a mezei kapitányság stb. A külvárosi biróság helyébe, később az 1877: XX. t.-cz. alapján kisebb polgári perekre a községi biróság lépett. Régebben volt főbirája (judex) és polgármestere a városnak. Az első főbirót, Albertet 1347-ben említik a följegyzések. A polgármester (consul) a főbiróval, közösen vett részt a város kormányzatában; a főbiró a törvénykezést, a polgármester a közigazgatást vezette; a törvényhatóság feje azonban mindig a főbíró volt egészen 1872-ig. Az utolsó főbiró Czitó Dániel volt.
KASSA. - A FERENCZ-JÓZSEF KASZÁRNYA ÉS A DOHÁNYGYÁR. (Saját felvételünk)
Az 1870: XLII. törvényczikk értelmében a városi tisztikar szervezete is változáson ment keresztül. Az uj választásnál a régi tisztviselők közől tizenheten maradtak ki; nagyrészt azok, akik a megszüntetett városi törvényszéknél voltak alkalmazva.
Szervezeti szabályrendelet.
A törvényhatóság működését, a tisztviselők hatáskörét, mint más törvényhatósági városokban, az általa belügyminiszteri jóváhagyással alkotott szervezeti szabályrendelet szabja meg. Kassa városa azonban úgy népességére, mint köz- és gazdasági életére nézve rövid idő alatt oly gyorsan fejlődött, hogy az 1872-ben készült szabályzat nem elégíthette ki már a város igényeit, azért ismételten át kellett azt dolgozni, s ma már a negyedik jóváhagyott szabályzat van életben.
