Ősnyomtatványok

A könyvtár muzeális állományában 4 ősnyomtatvány található, két Regiomontanus, Campanus műveinek gyűjteménye és Schedel világkrónikája.

Johannes Regiomontanus , eredeti nevén Johannes Müller (Königsberg, 1436. június 6. - Róma, 1476. július 6.) matematikus, csillagász, asztrológus egy ideig Mátyás király udvarában a görög kéziratokat rendezte. Mátyás közvetlen környezete bővelkedett a rendkívül művelt, tehetséges, sőt felvilágosult tudósokban, de igazán természettudományos érdeklődésűt csak kivételképpen találunk.[...] az első jelentős kivétel: először Esztergomban, majd Pozsonyban működött a XV. század messze leghíresebb csillagásza, a königsbergi Johannes Müller, akit származási helyéről többnyire Regiomontanus néven emlegetnek (sőt az első fennmaradt csíziókban Királyhegyi Jánosnak nevezi a fordító. Komáromi Csipkés György is ezen a néven idézi) 1467-1471-ig tartózkodott Magyarországon. Regiomontanus több megjelent, illetve kéziratban maradt munkáját ajánlotta Mátyás királynak.[6] A Vitéz János által alapított rövid életű pozsonyi egyetem tanára volt. Esztergomi tartózkodása ideje alatt írta Tabulae directionum profectionumque in nativitatibus multum utiles c. munkáját, amely először Velencében, 1585-ben jelent meg nyomtatásban. Táblázatokban mutatta be az égitestek pályafutását, keringését és elhajlását; ezenkívül naptárt ad az 1475-től 1515-ig terjedő időszakra; R. ezen munkát Vitéz János érsek felszólítására Esztergomban dolgozta ki, mint ezt a karakói Vitéz-codexben latinul olvashatjuk, mely szerint "A táblák e könyvét R. magister úr szerkesztette az esztergomi várban az Úr 1467. évében, mely munkában neki Marton mester segédkezett vala". Ez a magyar csillagászati naptár tehát nemcsak tudományos tekintélyben, de megjelenésében is megelőzte az augsburgi 1491., lübecki 1519. és rostocki 1523. naptárakat és két századon keresztül a művelt Európa csillagászai ezt használták kézikönyvül. [7] (A szövegben említett "Marton mester" Ilkus Márton, Mátyás budai plébánosa, lengyel matematikus, csillagász és asztrológus)

A műnek 1490-es kiadását őrzi a könyvtár, amely Erhard Ratdolt augsburgi nyomdájában látott napvilágot.

A másik Regiomontanus ősnyomtatvány, amely a könyvtár birtokában van, a Calendarium (Velence, Erhard Ratdolt, 1485) megelőzte az 1491-es legrégibbnek tartott ún. augsburgi kalendáriumot. A Regiomontanus-féle örök naptár latin nyelvű volt, és olyan értékes, hogy 12 magyar dukátot is megadtak érte.[8]

A könyvtár kiemelt értékként tartja számon Hartmann Schedel (Nürnberg, 1440. február 13. - Nürnberg, 1514. november 28.) Liber chronicarum c. műve, mely 1809 fametszetet, városképeket - köztük a híres Buda-ábrázolást - tartalmaz. 1493 nyarán került első ízben kiadásra Nürnbergben az akkori világot ábrázoló mű, a Krónikák könyve. Kiadási helyéről gyakran Nürnbergi Krónikának is nevezik. Többszáz fametszetet, rengeteg városképet és két térképet tartalmaz. Az illusztrátorok Michael Wolgemat (Dürer mestere) és Wilhelm Pleydendorf voltak. A művet a nürnbergi polihisztor-orvos Hartmann Schedel adta ki, ezért többnyire az ő neve alatt emlegetik. Az 1493-as nyári, latin kiadást még ez év decemberében a német változat követte ékes nürnbergi tájszólásban. A latin nyelvű krónikából Magyarországon 23-at, míg a német változatból 22-őt őriznek.[9] A könyvtár példánya ez utóbbi, német nyelvű kiadás.

Johannes Campanus de Navarra , (1220-1296) matematikus, IV. Orbán pápa udvari káplánja később párizsi kanonok volt. De quadratura circuli címen írt egy értekezést, lefordította Euklidés elemeit s önálló levezetésekkel és jegyzetekkel látta el őket. Campanus érdeme, hogy nagy lelkesedéssel terjesztette a mennyiségtani ismereteket. Campanus műveinek Eucharius Silber által kiadott változatát őrzi a könyvtár (Opera. Róma, 1495).