A hungarikumok eredete

A műegyetemi könyvtár állományába a kezdetektől kerültek 1801 előtti művek vásárlás útján és a könyvadományok, könyvhagyatékok révén. A muzeális értékű műveknek nagy része már 1945 előtt a könyvtár birtokában volt. Mivel az 1950-es években lezajlott teljes körű átleltározásig ezek a művek nem szerepeltek különgyűjteményként, az akkori muzeális állomány nagyságát, nyelvi, tematikai összetételét nagyon nehéz lenne pontosan meghatározni.

A kötetek kézbevétele nyomán több következtetést lehet levonni a 2. világháború előtt a könyvtár tulajdonában levő muzeális anyagról. A kötetek jelentős részét korábban, feltehetőleg a 19. század végén vagy a 20. század elején átkötötték. Ezt bizonyítja, hogy a kötések elég egyszerű félbőr vagy papírkötések, láthatólag nagyjából azonos időben, azonos stílusban készültek. További bizonyíték, hogy a régi rongypapír könyvtestek előzékei meglehetősen töredező, savas, barna színű, igénytelen facsiszolat papírból készültek.

A muzeális anyagnak ezen részére jellemző az is, hogy korábbi possessori bejegyzések, pecsétek csak elvétve találhatók. Feltehetőleg az újrakötések, a kicserélt előzékek eltüntették a korábbi bejegyzések nyomát. Az inventáriumokban a beszerzés módját jelezték, de a forrást csak alkalmanként tüntették fel. Így összesen annyi állapítható meg, hogy például az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának duplum példányai részben ajándékként, részben vétel útján kerültek a Műegyetemre. Az Akadémia duplumaiból Horowitz könyvkereskedőtől vásárolt a könyvtár 1875 és 1891 között.

Amint már az állomány történetéről szóló fejezetben szerepelt, az egyházi és magángyűjtemények 1945 utáni államosítása kapcsán is gyarapodott a gyűjtemény. A Népkönyvtári Központ, majd később az Országos Könyvtári Központ közvetítésével jutott a könyvtár számos értékes muzeális könyvhöz.

A könyvtár összesített leltárkönyveiben 1954. december 13. és 1958. november 13. között 7 csoportos leltári számon vettek állományba műveket. Ezekben 50 muzeális mű található. Szállítóként az OSZK, illetve az OSZK Kiscell szerepel. A könyvtárak államosításával és a könyvek szétosztásával járó feladatokat az Országos Könyvtári Központ, a Népkönyvtári Központ végezte, majd annak megszűnése után az Országos Széchényi Könyvtár "Könyvelosztója" vette át. A nemzeti tulajdonba került anyag három forrásból tevődött össze: duplum- és fölöspéldányok, veszélyeztetett könyvek és az államosított könyvanyag. Az így összegyűlt könyvmennyiséget, amely összességében 4 és fél millió kötet volt, vidéki tájraktárakba és budapesti raktárakba gyűjtötték, majd megkezdődött az anyag szétosztása.

Ez a folyamat nyomon követhető az ebben az időszakban a könyvtár birtokába került régi, ritka könyvekben található pecsétekből (budapesti, szegedi, debreceni tájraktár, a Népkönyvtári Központ pecsétje). A könyvek államosított egyházi gyűjteményekből, magánszemélyek könyvtáraiból illetve más megszűnt intézmények gyűjteményeiből lettek a műegyetemi könyvtár illetve a Technológiai Intézet könyvtári állományának részei.

A Népkönyvtári Központ levelét olvasva nem meglepő, hogy a magyar vonatkozású muzeális értékű könyveknek aránylag jelentős része az 1954-1958 közötti időszakban került a könyvtárba.

Az muzeális állomány hungarikumai közül sok az Országos Széchényi Könyvtár "másodlata" volt korábban. Összesen 87 műben található meg az "Ex Bibl. Com. F. Széchényi" illetve az "M. N. Múz. Könyvtárából" pecsét. Ezek közül 36 műben a "Horvát Istváné" pecsét is megtalálható, 7 műben a "Bibl. Hung. Jankovichianae", 2 műben pedig az "Illésházianae Bibliothecae Dubnicaiensis" pecsétek láthatók.

Széchényi Ferenc (1754-1820) a nemzeti könyvtár megalapítója, 1802-ben adományozta a nemzetnek könyvgyűjteményét, melybe módszeresen igyekezett megszerezni a hungarikumokat. Itthon értelmiségiek csoportja segítette törekvését, határon túl külföldi könyvkereskedők dolgoztak megbízásából. Széchényi Ferenc könyvtáralapítása lerakta az alapjait a hungarikumok gyűjtésének és megőrzésének, az általa kijelölt gyűjtési területen fejlődhetett tovább az intézmény.[1] A Magyarországon megjelent, külföldön, magyar nyelven napvilágot látott, magyar szerző által írt, illetve Magyarországról szóló könyveket és kisnyomtatványokat (hungarikumok) tartalmazó gyűjteményt Nagycenken Tibolt Mihály kezelte, a külföldi vonatkozású könyvgyűjteményt Horpácson, majd Sopronban őrizték. Széchényi Ferenc tisztában volt azzal, hogy a nemzeti művelődésnek milyen jellegű intézményre van szüksége és intézményalapító, de fogalmazhatunk úgy is, művelődéspolitikusi tevékenységét e cél szolgálatába állította. Ezért szorgalmazta például gyűjteménye katalógusának közreadását mint a hungarológiai jellegű tudományos kutatásokat itthon és külföldön leginkább szolgáló segédletét.[2] Az Országos Széchényi Könyvtárból 22 hungarikum került a műegyetemi könyvtárba, amelyek eredetileg Széchényi Ferenc gyűjteményébe tartoztak. Ezek közül egy műben (Horváth János Physica particularis. Nagyszombat 1770) az előzéklapon feltehetőleg Széchényi Ferenc kézírásos bejegyzése olvasható: Adsis Inceptis Virgo Maria meis CFS 1771. A könyv kötéstáblájának belső oldalára van beragasztva a Széchényiek 1697. évi grófi címadományozással kapcsolatos címerbővítés utáni címere (kettőskereszt, galamb olajággal). A többi könyvben az "Ex Bibl. Com. F. Széchényi" feliratú pecsét található.

Horvát István (1784-1846) a reformkor kiemelkedő és nagyhatású történetírója volt, 1815-től haláláig a Széchényi Könyvtár őre, maga is nagy és jeles gyűjtő. A tudós bibliotékáját - mely a könyveken kívül kéziratokat, térképeket, metszeteket és érmeket tartalmazott - a magyar tudományosság nagy szerencséjére halála után az örökösöktől 60000 forintért sikerült megvenni. [3]

Az Országos Széchényi Könyvtár második alapítójaként tartja számon az utókor Jankovich Miklóst (1773-1846), aki alighanem minden idők legnagyobb magyar gyűjtője volt, ha kollekciója mennyiségét és szerteágazó részeit nézzük. [4]

A 16-17. századi főúri gyűjtemények közül az Illésházy-dinasztia könyvtára azért érdekes, mert a bibliotéka századokon keresztül a család birtokában maradt és a nemzetség utolsó sarja, gróf Illésházy István 1835-ben az Országos Széchényi Könyvtárnak ajándékozta az addigra már mintegy 8000 kötetes tékát.[5]

A Széchényi Könyvtár a három jeles gyűjteményből a duplum példányokat adta tovább, vagy adta el és így kerültek a természettudományi témájú művek a műegyetemi könyvtárba.

A Jankovich-gyűjteményből való többek között Benkő Ferenc: Magyar minerologia, az az a' kövek' 's értzek' tudománya (Kolozsvár, 1786), Rausch Ferenc: Compendium hydrotechnicum (Buda, 1797), John Gedde: Angliai méhes kert (Eger, 1768).

Az Illésházy-féle hagyatékból Noel Regnault francia jezsuita (Dialogi physici, Nagyszombat, 1745) műve és egy Iváncsics János által írt három kötetes mű került a könyvtár állományába.

Horvát István könyvgyűjteményéből csak néhány szerző: Kempelen Farkas, Pankl Máté, Jánosi Miklós, Jeney György, Sajnovics János, Blaskovits József, Szentiványi Márton.

A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának műegyetemi könyvtárban. A könyvekben az "M. Academia Könyvtára, G. Telekiek Alapítványa" illetve "M. Academia Könyvtára, Dupl. Venditum Bibl. Acad. Hung." pecsétek láthatók. A könyvek közül Tomka Szászky János Introductio in orbis hodierni geographiam... (Pozsony, 1748) címűben egy még korábbi érdekes kézírásos bejegyzés is megtalálható, amely az egyik rózsakeresztesre utal: "Lenglet du Fresnoi la Geographie des Enfans". Szintén az akadémia könyvtárából származik Baróti Szabó Dávid két munkája, Tessedik Sámuel egyik műve.

A Népkönyvtári Központ "közvetítésében" kerültek a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárába az alábbi egyházi gyűjteményekből könyvek:

A kőszegi bencés rendház könyvtárából származik 2 mű, bennük a pecsét: Residentiae Ginsiensis OSB: Grossinger János: Universa historia physica... 2 kötete (Pozsony- Komárom, 1793), Cornides Daniel: Bibliotheca Hungarica (Pest, 1792)

A Váci Kegyes Tanítórendi Ház Könyvtárából 9 mű, köztük 2 magyar nyelvű könyv, Dugonics András: A' tudákosságnak könyve (Pozsony - Pest, 1798) és Kovács János: A' magyar kronikának rövideden le-rajzolt sómmája (Pozsony, 1742-1749).

A Csornai Premontrei Székház Könyvtárából 3 mű, pl. a Magyar almanak 1794-1795. esztendőre szóló almanach, amelyet Decsy Sámuel állított össze (Bécs, 1794-1795).

Bél Mátyás: Compendium Hungariae geographicum... (Pozsony, 1767) című műve a Szt. Ferenc Rend Könyvtárából, Nagykanizsáról került a Népkönyvtári Központon keresztül az állományba.

Szintén az 1950-es években, a Népkönyvtári Központtól kapta meg a könyvtár a korábban a pannonhalmi könyvtár által birtokolt Institutiones arithmeticae... c. (Buda, 1798) művet. Az előzéken a beírás: Anno 1805 S. Martini de S. Monte Pannoniae O. S. Bened.

A Debreceni Református Főiskola Duplum Könyvtárából való Mártonffi Antal: Initia astronomica speculae Batthyanianae Albensis in Transilvania (Gyulafehérvár, 1798) c. műve.

Keglevics József munkája (Positiones philosophicae ex illustrioribus veterum recentiorumq. Philosophorum placitis desumtae, Buda, 1745) előzékén beragasztott ex librisen az alábbi szöveg olvasható: "Ex libris Bibliothecae Comitatus Simighiensis".

A gyűjteményben lévő könyvek közül sok magánszemélyek könyvtáraiból való, amint ezt a kézírásos bejegyzések tanúsítják. Ők általában ismeretlen magánemberek voltak, vagy korukban ismertek, akiknek a neve ma már feledésbe merült. Kölcsey Ferenc könyvtárából való Makó Pál egyik műve (Compendiaria matheseos institutio.... Bécs, 1771). A magyar nyelvű művek egyike a híres "ördöglovas", gróf Sándor Móric könyvtárából került ki (Molnár János: A' természetiekről Nevvton tanítványainak nyomdoka szerént. Pozsony, 1777). A beírás: Gr. Sándor Móricz Könyvtárából 1866. szept. 1.

Az állományban három olyan mű található, amelyben "Gerő és Kostyál könyv-, zeneműkereskedése és ódondászata, Múzeum körút 5." feliratú pecsét található. Ezek: Fejér György: A' kisdedek' vallásbeli oktatása című könyve (Pozsony - Pest, 1790), Pápai Páriz Ferenc: Pax corporis, Az-az az emberi test nyavalyáinak okairól, fészkeiről, 's azoknak orvoslásának módgyáról való tracta (Kolozsvár, 1774) c. munkája és egy nyelvtankönyv (Magyar grammatica, vagy-is haza nyelvnek gyükeres meg-tanulására való intézet ugyan a' magyar nemzeti oskolák számára Buda, 1781)

Bod Péter: Szent Irás' értelmére vezérlő magyar leksikon című műve (Kolozsvár, 1746) címlapján olvasható az itt következő érdekes tulajdonosi bejegyzés. "Szoboszlai András ki iz (ez) könyvet bírom Bizonyságul nevem azért ideírom ha Tevelljedik (eltéved) Szerelmes Barátom Szolgáltasd kezemhez igaz jószágom. Adta N(emes) és N(emzetes) Szotyori Gábor Eő kegyelme iten jártába 1790dik esztendendőbe."

Heltai Gáspár Magyar krónikájában (Győr, 1789) a beírás: "Inkey Ádám vettem Pesten 1859. dec. 15-én Horovis antiq.-nál 1-2. kötet 3 f(orint) 50 mindkét kötet." Inkey Ádám Zala megye országgyűlési képviselője volt.

Pázmány Péter Hodoegus. Igazsagra vezerloe kalauzában (Pozsony, 1637) olvasható bejegyzés: "Groff Erdődy László Ádám Nittray Püspök 1707". Erdődy László Ádám nyitrai püspök, dömösi prépost volt.

A Káldi György-féle Szent Bibliában (Bécs, 1626) hátul a hamvazószerdától nagypéntekig tartó időszak napi igeszakaszainak felsorolása található kézírással.

A BME Könyvtár és Tájékoztatási Központ és az OMIKK összevonása előtt az OMIKK muzeális könyvei között 4 hungarikum található, amely nem volt meg a BME KTK állományában. Ezek közül az egyik (Krakovitzer: Getraide-Mühlen. Pozsony, 1790) korábban a Magyar Mérnök- és Építész Egylet birtokában volt, a másik (Hadaly Károly: Elementa hydrotechniae... Győr, 1783) a Magyar Királyi Szabadalmi Hivatal Könyvtárából került az OMIKK állományába. A harmadik, Blaskovits József: Schedium de presenti statu fabricarum (Nagyvárad, 1793), ebben nem található korábbi tulajdonosra utaló pecsét vagy bejegyzés. Pongrácz Antal: Dissertatio experimentalis de electricitatis theoria (Bécs, 1762) c. művében az előző tulajdonosra utaló pecsét szövege: "Kir. Magy. Természettudományi Társulat Könyvtára.