| EGhekben lakozo szentséges haromsag, |
Kinek ninczen sem[m]i dolgaban hamissag: |
Kegyelmességedböl al földi Vrasag, |
Czak teneked szolgal menyei sokasag: |
|
| Az fényes nap és hold téged tart Vrának. |
Tündöklö Planetak ismernek Hadnagynak, |
Sebes tenger habia szolgal mi voltodnak, |
Engednek szelekis paranczolatidnak. |
|
| Királyok, Czaszárok, bölczek, hatalmasok |
Kiczinnyek, öregek, szegenyek, gazdagok. |
Nap keletre, délre, nap nyugatra lakok, |
Czak téged imadnak ez földön budosok. |
|
| Aldast az kemény föld egyedül töled vár, |
Read veti szemet Philemile Madar. |
Felségedben bizik meg szalláskor vég var, |
Nalad nelkül mindent köuet siralmas kar. |
|
| Bizodalmam vagyon nekemis czak ben[n]ed, |
Reménsegem sohol ninczen te kivüled, |
Idegen helyekben mert te vezérletted, |
Szarandok szolgadat s-iavaddal ertetted. |
|
| Gonosz ellenségnek szivet rettegessel. |
Szemeit be fogtad sürö setétségel, |
Földre taszitottad fenyegetéseddel |
Hogy nekem ne árcson fegyvere elivel! |
|
| Raytam érdemnelkül ki mutadtad szined, |
Fiadhoz ielentuén hogy nagy te szerelmed: |
Nem veszed szegénröl le fenyes ket szemed, |
Ha tellyes lélekböl szüböl követ téged. |
|
| Iollehet ez testben vagyon sok szükségem |
Melynek be töltése czak nálad Istenem, |
De ez könyörgésben kivalyképpen lelkem, |
Egy dolgot kér töled, halgasd meg kéresem |
|
| Iol tudom határat földi eletemnek, |
El végezted Vram mint töb embereknek, |
Mulando orai, napiai feiemnek, |
Nalad niluan vadnak czelekedetimnek |
|
| Iarasokban idök soha meg nem álnak |
Mint az sebes vizek szinten ugyan folynak, |
Regüllö madarhoz ök hasonlitatnak, |
Kik nagy gyorsaságal egh alat futkosnak. |
|
| Hertelen esztendök mint az füst es para, |
Mint mezöben szépen tündöklö viola, |
Avagy vyult fanak veszendö arnÿka, |
Mely keves ideig tárt minden iol lattya. |
|
| Virágnák szépsęge nagy hamar el mulik |
Gyenge fünek szine rut földe valtozik, |
Igy röuid életem ki mostan tündöklik, |
Röuid idö mulan it nem találtatik. |
|
| Az kegyes termeszet nem atta vęgh hazul, |
Ez testet ennekem hanem czak szallasul, |
Röuid ideiglen valo kis Satorul, |
Mely tabornak helyen hertelen meg avul, |
|
| Mint az vizeniaro ha ki szal haiorul, |
El iöt utat nézuen nem ismeri partrul, |
Ezenképen lelek ki menuen testembül, |
Nem emlekezik meg többe ez életrül. |
|
| Kerlek azért Vram ha el iö az ora, |
Mellyen ez vilagbol szolgadnak utára, |
Kelletik indulni: nész bodogságára, |
Visely lelkemnekis gondot otalmára. |
|
| Engedgyed itelyem az halalt aytonak, |
Kin által kel menni nekem nyomorultnak, |
Poenitentiara agy idöt busultnak, |
Vessem le rut szennyet én alnoksaghimnak, |
|
| Mongyam szent Fiaddal: kezedben aianlom |
Lelkemet oh Atyam ved hozzad kivanom. |
Hazaia szolgadnak legyen Paradiczom, |
Kiben mind öröcke legyen maradásom. |
|
| Ezt küldem Vramhoz szive[m]böl Menyegbe |
Ketsęgem nincz benne vete füleibe, |
Ez földön latogat iockal életembe, |
Holtóm utan viszi lelkem seregébe. |
|
| Magaztalas aldás adassek diczösség, |
Tied nagy Vr Isten legyen az tiztesseg |
Mert egyedül te vagy halhatatlan felsegh, |
Mindenkor kezedben ál földi kerekseg |
|
|