BUDÁN [1836.] nov[ember]. 3-kán Udvarhelyi Miklós jutalmául
adatott "Zampa" nagy daljáték. Irta Melesville, muzsikáját Herold,
Elmenreich Friderika után forditá Szerdahelyi. – A' czimszerepet
a' tapsokkal fogadtatott Lendvay ur adá, melly mennyivel nagyobb nehézségekkel
van egybekötve, annyival több érdemet szerze előadójának, 
hogy
azokkal megküzdeni tudott. Nem akarjuk ugyan ezzel mondani, mintha hiánytalannak
találtuk volna; de ezeket részint L[endvay]. ur tökélyes erejének még
helyre nem állása, 's talán némi bátortalanság, vagy a' mű nehezségeivel
meg nem elég megbarátkozás okozák; 's igy hisszük, hogy L[endvay]. urban
további gyakorlás után a' magyar Zampa igen jeles személyesitőt talál
annyival inkább, minthogy a' magos hangokat az első quartettban, utósó
duettban, 's egyebütt nehézség nélkül tudja kihozni, mit ritka tenorista
tehet erőtetés nélkül. Ohajtottuk csak, hogy, az 1-ső felvonásban kivált,
hangjai itt ott, hol szükséges, erősebbek voltak volna, és hogy a' gyengéd
's érzékenyebb dalok részeit egyszerűn ugy, mint irattak, 's minden czifrázás
nélkül énekelte volna, p[éldának]. o[káért]. a' 2-dik felvonásban a' két
leánykához, 's a' 3- ikban az ájult Camillához énekelt daljában; melly
utóbbit egyébiránt illy lágyan, érzékenyen, és gyengédséggel szinpadunkon
még nem hallottuk. Jelesen sikerült nagy ariája is a' 2-dik felvonásban
[...]
(A Honművész írását idézi: A magyar színikritika kezdetei 1790–1837.
Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket írta és a mutatókat készítette Kerényi
Ferenc. Budapest, 2000. 1178. o.)
