 |
| Részletek Lendvay rendezőpéldányából (1, 2, 3) |
[1843. november] 25. Szökött katona, népszínmű 3 fölv[onás]b[an].
Írta Szigligeti, zenéjét Szerdahelyi. Bérszünettel először. A szerző muzsájának
egyik legsükerültebb szülöttje, s ha mellőzzük azt, hogy a darab' főszemélye,
t[udni]. i[llik]. az ezredes és Camilla közti szerelem' gyermeke, nem
olly személy, valamint az illy erkölcsi megfelejtkezések' mentegetése,
sőt megjutalmazása (mert Camilla fiát s régi szeretőjét ki férjévé lesz,
visszanyeri) nem olly valami, hogy ezeknek színpadra (mellynek az erkölcsöt
soha szem elől tévesztenie nem szabad) hozatala s egy színmű' alapcselekvényeül
választása ellen semmi kifogásunk ne lehetne; s mellőzve azt is, hogy
a szökött katonának a vesztőhelyről visszatérte utáni lélektani reflexioi
igen is művelt főre mutatnak: a szökött katona ügyes szerkezete, élénk,
cselekvénydús lefolyása, eredeti alakjai, a jelen vagy csak aligmult életet
olly hűn visszatükröző jelenetei s érdekes kifejlése által bőven érdemes
azon ritka részvétre, mellynek örvend.
Apróságokig bebocsátkozni a mű
bonczolgatásába ezúttal nem fogván, csak az előadásról említjük még meg,
hogy az sok részben kielégítő. Lendvay ur igen sok érzést önt szerepébe
s kivált kedves dalaiba, s e mellett, mi főfő érdem, meg tudja szerepének
adni azon szinezetet, melly azon polgári kör' egyéneit viselet, beszéd
s mozdulataikban jellemezni szokta. Laborfalvy k[is]. a[sszony].-nak egy
pár igen szép jelenet jutott e műben s azoknak ő meg is felel. [...] Bartha
úr igen sokat énekel; átalában B[artha] úr ha szerepe komolyabb, s azt
nem adja szinészi kedvvel, akkor rendszerint le szokta cantalni. [...]
Az említetteken kívül Szerdahelyi, Telepy urak s a kisebb szerepek vivői
is igen jól töltik be helyeiket, s a szerepkiosztás ellen szavunk alig
lehet. – Vajha, méltányolva a fönebbi kifogásokat, minélelőbb hasonjelességü
színművel gazdagítsa Szigliget úr a magyar dramairodalmat!
(Honderű, 1843. december 16. 775. o.)
Télhó' 1. 1844. Szökött katona, minden zugaiban annyira
teleház előtt, hogy mozdulni is lehetetlen vala. Öröm vala hallani a sok
idegenajkuakat, milly részvéttel magyaráztatták magoknak szomszédjaik
vagy ismerőik által a szinpadon történők, vagy egyes tetszőbb mondatok'
értelmét: meg látni e részvét' könyeit, a Szökött katona' sorsa által
annyi szép szemekben csillogókat. Az előadásról nincs egyéb mondandónk,
mint hogy az a szokott jelességü volt.
(Honderű, 1844. január 20. 104. o.)
[Télhó] - 8. Szökött katona, tizenkettedszer bérszünetben, Lendvay ur' jutalomjátéka. Mondjam-e hogy tele volt a ház? vagy az magában értetik, mikor a katona szökik?
(Honderű, 1844. február 3. 169. o.)
