[1837.] NAGY-VÁRAD-OLASZIBAN jul[ius] 19-kén "Saluzzoi Corona" néző játék, igen-igen szeretett vendégünk Lendvay jutalmára, nagy számú nézők előtt adatott. Farkas (Saluzzo), Balla (Savigliano), Lendvay (Gvido) helyesen játszák a' főbb szerepeket; az egész személyzet szorgalmas volt, 's az előadás nagy tetszést nyert. – Különösen a' jutalmazott kedves Lendvay ma is nevelé a' szinmű érdemét, 's lelkes müvészsége némi jutalmául, midőn előadás végén zajos tapssal hivatott elő, a' már többször is történt megtiszteltetésben részesült, t[udni]. i[llik]. virágok 's koszorúk hulltak elébe. Azonban a' koszorúk köztt is vannak különbségek; – jelesen ma a' többek köztt egy gazdagon ékesített gördült lábaihoz, mellyen, mint mondják, aranyak 's több arany gyürűk fügtek, 's benne e' versezet:

Lendvayhoz

"Tul hegyen, 's tul völgyen elhangzott már
Olly öröm-szózat, melly kebleket tár,
Lendvaynk téged minden kiált,
A' komorság mostan örömre vált.

"Itt a' rég várt idő, hol jutalmad
Jó szinészünk feltünt. Bizodalmad
Ne csökkenjen, ha bár csekélyebb
Lesz is jutalmad, és sokkal kevesebb,

"Mint érdemlenéd: de szivesebben
Vedd tőlünk azt, mint azoktól
Kiktől emléked a' tett után elmul;
Mert emléked nem hal-el szivünkben."

E' szivömledezet több szinű papiroson szóratott szét a' nézők köztt is. A' szinterem tömve vala. – Éljen-kiáltásokkal köszöntve Lendvaynkat, távoztunk megelégedve haza.
(A Honművész írását idézi: A magyar színikritika kezdetei 1790–1837. Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket írta és a mutatókat készítette Kerényi Ferenc. Budapest, 2000. 1322–1323. o.)

Vissza