[1847. október] – 20. Kérek két pengőt kölcsön, és Robin orvos! 1 f[el]v[oná]sos franczia vigjátékok adatának. Amarról nem rég szólván, ezuttal hallgatunk: csak Robin orvos-ról akarunk szólani lehető röviden. E vigjáték magában elég silányság, de a czimszerepen játszó Lendvay neki olly fontosságot ad, hogy a remek játék élvezhetése végett megnézésül mindenkinek ajánlhatjuk. A világszerte hires Garricknek kell müvészete által egy belészeretett ábrándos leánykát kijózanitni, – mire a müvész ajánlkozik is. E tartalomnál fogva, minden erejében bizó müvészre nézve ingerlő e szerep, s ha megbírta, háladatos. Legelőbb is egy elragadó elbeszélés által kell kitüntetnie müvészete erejét, mi Lendvaynak igen jól sikerülni szokott. Aztán öreg orvossá átöltözve jő az ő szinpadi játékai miatt ábrándszerelmü leányhoz. Meglepő a müvész föllépte. Egy egészen megroskadt, köszvényes aggastyán áll előttünk, alig tipegve, csacskán s zsémbes jószivüséggel. Sajátosan selypitő beszédjéből azt hinnők, egyetlen foga sincs már. És milly gyermeköregesen gügyög a leányka körül, majd ennek hő lelkesedésétől elragadtatva, álzata levetésével, milly lángolva tör ki belőle a müvész fellengős szerelme, hogy a gyógyítni szándoklott leány még őrjöngőbben bele bolondul. De a müvész csakhamar fölocsudva botor elragadtatásából, – eszébe jutván, – hogy e nőt legjobb barátja szereti, hogy neki is van imádottja, hogy a leány atyja benne helyzé bizalmát – újra hozzá lát a gyógyitáshoz s mint legczélszerübb eszközt a kiábránditáshoz, – ittasságot tetet, hogy igy megutáltassék a tiszta lelkü szüz által s méltóbbhoz hajoljon szive t[udni]. i[illik]. barátjához. És az ámitásig sikerül Lendvaynak e jelenet. Akadozó beszéde, ajka görbe vonásai, pislogó szemei, rendetlen öltözéke, tántorgó állása – az egész arcznak erőtetett hevülése, szögletes mozdulatai egy tökélyes mámorba merült korhelyt tüntetnek fel, – mi nem tévesztheti hatását sem környezőire, sem a közönségre nézve.
(Pesti Divatlap, 1847. október 29. 1405–1406. o.)
