 |
| A Nemzeti Színház (Pesti Magyar Színház) 1838. nov. 6-i előadásának színlapja |
[1835.] Budán a' nov[ember]. 22-kén adatott "Parlagi
Jancsi, vagy a' szerelem csudáji" czimű 's Kovacsóczy által magyarositott
4 felvonásos vigjátéknak első felvonásában Parlagi (Lendvay ur) nagyon
emlékeztetett a' "kecskeméti családra Bécsben" és Kisfaludy
Mokányjára a' "csalódásokban". Parlagi t[udni]. i[llik]. 25000
f[orin]t. jövedelmű földes ur, valódi természet fija, a' Pest városi erdőcske
körül két dámát mentvén-meg, egyiket megszereti, és mátkáját Rózsit (Lendvayné
assz[ony].) elfelejti. Ujabb szerelmének tárgya Széppatakyné, gazdag fiatal
özvegy, (Laborfalvi R.), ki csak azt ohajtja, vajha Parlagi tanultabb
's neveltebb volna. Ez azután Széppatakyné csalárd imádójától Lepkényitől
(Egressi ur) párviadalban megsebesittetik, minthogy fokos helyett karddal
kelle vivnia. Most megbánja miveltségi hátramaradását, 's három évig elrejtezve
annyira képzi magát, hogy ekkor mind módosságát, mind öltözetét tekintve
rá nem ismerhetni. Széppatakyné örvendve ismer reá egy bálban, 's megkedveli.
Lepkényi a' szép özvegyet elakarja rabolni, de P[arlagi]. megakadályozván
azt, a' szép asszonynak térdelve vallja-meg szerelmét, 's hamarabb is
felkel, mint szerepe kivánná; mi annyival szembetünőbb, mivel Sz[éppatakyné].
asszony a' már régen álló P[arlag]-it kétszer is unszolja a felkelésre.
A' mátkájának ezen hűtlenségét megtudó Rózsi falusi hangon követeli P[arlag]-it
vissza szép vetélkedő társnéjától, 's ez le is mond róla: de P[arlagi].
szemrehányást tesz Rózsinak ezen lépéseért, 's ez menyegzői készületet,
jegyruháját, szerelmét feláldozza, hogy magát jó leánynak mutassa, 's
maga kéri Széppatakynét, hogy engedné-meg Parlaginak első szerelme eltitkolását.
A' szép özvegy végre Rózsi szemeláttára megmentő Parlagijának melljére
borul, 's örökre övének nevezi magát. Rózsika pedig stoicai resignatioval
teszi-fel kalapját mondván: "no tudtam, hogy eltaszit magától!"
Ez tartalma a' szorgalommal adatott de kevés természetiséggel biró darabnak.
(A Honművész írását idézi: A magyar színikritika kezdetei 1790–1837.
Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket írta és a mutatókat készítette Kerényi
Ferenc. Budapest, 2000. 804. o.)
