[1845. április] – 14. Eljegyzés álarcz alatt. Ered[eti].
vigj[áték]. 3 f[e]lv[onás]b[an]. Irta Degré Alajos. Először. – 15. Ugyanaz: másodszor. Hogy a társalgási vigjátékoké azon mező, mellyen
szerencsével foroghatni drámairónak legnehezebb, már csak azért is, mert
itt a költőt sem spectaculumok' használhatása, sem a nézőre már magukban
hatékony drámai megragadó helyzetek, jellemek nem segítik, hanem egészen
magára, tehetsége s ügyességére van hagyatva, ez közönségesen tudva van;
annál inkább igaz pedig ez éppen ez időben, midőn az ugynevezett látványos
müvek' kor- vagyis kórszaka még nem tünt le, s különösen nálunk magyaroknál,
kiknél még sem a társalmi élet nincs oda fejlve, hogy eredeti színmüvekre
könnyü szerrel böngészhetné ki a drámairó, sem pedig másfelől iróink a
létező társalgási élettel nem eléggé ismeretesek. És ez utóbbi két körülmény
főoka bizonynyal, hogy az ugynevezett társalgási színmüvek nálunk még
olly ritkák, s hogy a létezőkben is tán akaratlanul olly érdekhorgonyba
kapaszkodik az iró, melly szorosan véve már a társalgási életkörön tulvág.
E horgony nálunk – a politika. Igy szolgáltak társalgási színmüvek' alapjaiul
a korteskedés, a városi polgár s nemes közti gyülölet, az egyenlőség. [...]
Igy szolgál Degré ur' kérdéses vígjátékában alapul – a védegylet, melly
ugyan már jócskán a társalmi körbe tartozik. [...]
Az 'Eljegyzés álarcz alatt' ha nem mindenütt franczia élénkségü is, de
kivált elein igen eleven, egészben véve ügyesen szerkesztett, meglehetősen
folyékony dialogu, tehetséget tanusító mű. [...]
Dicsérettel említendő tehát mindenek elött a mű' derék iránya. Szerző
a honi iparvédelem' olly korszerü eszméje mellett harczol, s a fegyver,
mellyet győzelmére használ, mondhatni lélektanilag igen helyes. [...]
Átalában [...] a vígjáték a jobbak közé tartozik, s mindenesetre jogot
nyujt felhívni szerzőt, hogy magát e pályán müvelje, annak egykor ügyes
bajnoka lehetendvén. – Az előadás elég kerek és összevágó; csupán Priell
k[is]. a[sszony]. nem volt, kivált első estve, tisztában emléktehetségével,
pedig biz elég ideje volt betanulni szerepét. A kiosztás egyébiránt jobb
sem lehete: Laborfalvi k[is]. a[sszony]., Lendvayné assz[ony]., Priell
k[is]. a[sszony]., Egressy G[ábor]., László, Lendvay s Réthy urak a szereplők.
Lendvayné assz[ony]. különösen minden hamis szobaleányok' igenigen kedves
mintapéldánya.
(Honderű, 1845. április 17. 312. o., április 22. 320. o.)
[1845. szeptember] – 11. Eljegyzés álarcz alatt. [...] Folytonos
tetszéssel fogadtatik ezen legjobb vígjátékinknak egyike, s ez részint
magának a darab' érdekének, részint szinészink' különös figyelmének, mellyet
e darabra mindig fordítanak, köszönhetni. A darabra nézve csak azon egyet
sajnálom, miért szorult szerző a politicára, s miért captálja evvel a
benevolentiát; politicus elvek' kifejtése s különböző szinezetek' tájékozása
nem a színpadra való [...] Bizony nem sokat törődik a szív politicus elvekkel,
erről sokat lehetne mondani. – S épen mivel annyi érdekkel tudta szerző
különben is e gyermekét fölruházni, kár volt az illy captatio benevolentiaehez
folyamodni. Hja, de mikor ezt nagyon megtapsolják! – mondja ön. Szép a
hazaszeretet uraim, dicső – de ne parádézzunk, ne komédiázzunk vele. – Ha L[aborfalvi]. Róza' gyönyörü játéka már annyiszor nem lett volna kidicsérve,
kedvem volna ma sokat irni felőle. K[omlóssy]. Ida iparkodik s dicséretesen
működik; Priell Nelli szinte ügyekezett Lendvayné asszonyt kipótolni;
ma ugyan még nagyon nélkülöztük a kedves L[endvayné]. vig szeszélyét, de azért
ne busuljon Priell, idő, ipar, akarat mindent meggyőz. – Egressy, Lendvay
urak jókedvüek valának s látszott, hogy con amore játszottak. Lászlórul
csak annyit – hogy ő az illynemü szerepeknek született repraesentansa.
(Honderű, 1845. szeptember 16.)
