[1844. december] Télelő' 16. Don Caesar de Bazan, dr[áma].
5. f[e]lv[onás]b[an]. Irta Dumanoir és Dennery. Francziábul ford. Diósy.
Lendvay ur' jutalmára bérszünetben először.
Valahányszor illy új franczia színmű fölött kell birálónak itéletet mondania,
azt mindig bizonyos előkikötéssel teszi, mit röviden ez egy szóba szoríthatni
épen, hogy: franczia. Don Caesar-t is tehát, mint az ugynevezett franczia
drámák egyikét tekintve csak, – és igy már előre megengedve benne
mindazon erőltetéseket a cselekvényfolyam és jellemek körül, mikkel e
darab is jó mértékben bir – e korlátolt értelemben több tekintetben
igen jeles műnek, színpadi szerkezet, technicára nézve épen kitünőnek
kell neveznie. – Elve levén e lapoknak nem eredeti müvek' mélyebb
taglalatába nem bocsátkozni: Don Caesarra nézve sem akarunk kivételt tenni,
s elégnek tartjuk csak szárazröviden megmondani, mikép Don Caesar azon
darabok közé tartozik, mellyek a' motivatioi s psychologiai gyöngéket
egyéb kitünő oldalaik által feledtetve, hosszabb ideig maradandnak repertoiron.
– Előadatásáról egypár szót. Lendvay ur, kinek jutalmára e mű adatott,
müvészi studiumot tanusító készültséggel adá a czímszerepet: csupán ohajtható,
hogy máskor több nemesség ömöljék el az egész szerepen, a nevelt spanyol
nagy urat még rongyaiban is kiismertető. [...] – A kiállítás elég
ügyes, a spanyol urak' barettjei azonban igen kakastollas bohóczsüvegszerüek
valának. A' környezet ruházatára nem ártana kissé több gondot fordítani,
s mindenesetre egynéhány használható jó barrettel gazdagítni a színház'
öltözettárát.
(Honderű, 1845. január 7. 24. o.)
