[Buda, 1835. december 1.] [...] – Az uj bérlet dec[ember]. 1-jén "Bank bánnal" kezdetett. Az idvezült Katonának ezen 5 felvonásos szomorú játékát ismét gyönyörűséggel láttuk. Lendvay ur (Bánk) jelesen vivé szerepét. Szinészeti miveltsége legjobban tünt-ki, midőn lihegve 's némán tekinte az előtte vérben vonagló királynéra. Ohajtnók különben, hogy hevültében némelly egyes szóknak, kivált ékezetteknek, pontos kimondására gondosan ügyelne. Átaljában ajánljuk ezt többi szinészinknek is, nehogy a' helytelen kimondás által egészen más értelmű szókat kelljen tőlek hallanunk. Illyes p[éldának]. o[káért]. vízhang (viszhang helyett), kór (kor h[elyett].), mártalék (martalék h[elyett].) – mert martalék annyi mint préda, ragadmány, mártalék pedig mártogatásra készült hig étek, Sauce; – ismét illyenek alruha (álruha helyett) – mert alruha annyi mint alsó köntös, álruha pedig a' valódi személyt fedező idegen köntös, Maske,... 's a' t[öbbi]. Jelesen játszanak még: Lendvayné assz[ony]. (Melinda), Megyeri ur (Biberach), 's Kántorné assz[ony]. (királyné). Szentpétery ur (Petur bán) szerepe caracterének mivolta szerint kénytelen volt ugyan hangosabban szavalni; de talán ez legalább mindenütt nem volna szükséges. Átalján véve tapasztaljuk, hogy nemzeti darabjainkat a' szinészek azon részeikben is, hol szükségtelen 's a' dolog természetével ellenkezik, helyben nem hagyható pathosszal, pattogósan és lármásan szoktak adni. E' pontban a' valódi milieut Lendvay ur legszerencsésebben tudja felfogni. Mennyire ismeri miveltebb publicumunk eredeti szinműveinket, ma ismét tapasztaltuk, midőn egyik előkelőbb néző következő kérdést tett: "ki forditotta ezt a darabot?" –"Katona irta" -volt a' felelet. [...]
(A Honművész írását idézi: A magyar színikritika kezdetei 1790–1837. Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket írta és a mutatókat készítette Kerényi Ferenc. Budapest, 2000. 812. o.)

[1845. november] Őszutó 1. Bánkbán, sz[omorú]j[áték] 5 f[e]lv[onás]b[an]. Irta Katona József. Lendvay úr' jutalmára; másodszor. Ezuttal csak annyit, hogy a színház felét alig fogadhatá be ez estve a bekivánkozottaknak, s ez rendszerint ugy van, ha csak valamennyire érdekes estve igérkezik, melly körülmény sürgetve int új tágasabb színcsarnokruli gondoskodásra.

[november] – 10. Bánkbán, bérszünetben ötödször. Szándékosan hallgatánk eddig az előadásról, s pedig azért hogy összehasonlítást tevén a czimszerep' két személyesítője Egressy s Lendvay urak közt, kik Bánkot eddig felváltva adák, mondókánkat egyszerre elmondhassuk, mi igen kevésből áll. Bennünket egyik sem elégít ki, hanem a két művész együtt már inkább. Egressy ur olly jellem festésében, mellynek alapszinezete nyugodtság, kétségkivül erősb mint Lendvay ur, de ha egyszer az indulat föl van zaklatva, ha a lélek viharzik, ha a szív föllázadott, e stadiumban már E[gressy]. ur – sit venia* – láthatatlan. Itt ismét Lendvay ur szerencsésb. És ez Bánkbánnál is igazolva lőn. Az első felvonásokban Egressy ur kétségkivül jobb L[endvay]. urnál, annyival inkább, mivel játékát a helyesb, figyelmesb szavalás' előnye is támogatja. Ellenben a darab' második felében, kivált a 4-dik s 5-dik felvonásban Lendvay ur jóval tulhaladja bajtársát, s valóban, ki e szerep' mindkét részének egyenlő erővel megfelelni képes lenne, az tán az egy Bartha ur volna, – ha t[udni]. i[llik]. szerepét jól betanulná. A kisérlet nem ártana. Egyébiránt, hogy visszatérjünk E[gressy]. s L[endvay]. urakra, mindkettő különös gonddal, studiummal adja e szerepet, s ha akár egyik, akár másik szerepvivő egymás' előnyeit önmagában egyesíthetné, Bánkot tőlük látni valódi műélv leendne. [...]
Bánkbán' színpadi kiállitása minden kivánatot kielégít, habár ittott egy kis anachronismuskára bukkanunk is, minők péld[ául]. a nem legcsinosb csilárokban világló pannoniagyertyák
(Honderű, 1845. november 25. 419–420. o.)

* engedtessék meg (A szerk.)

Vissza