[Buda, 1835. december 1.] [...] – Az uj bérlet
dec[ember]. 1-jén "Bank bánnal" kezdetett. Az idvezült Katonának
ezen 5 felvonásos szomorú játékát ismét gyönyörűséggel láttuk. Lendvay
ur (Bánk) jelesen vivé szerepét. Szinészeti miveltsége legjobban tünt-ki,
midőn lihegve 's némán tekinte az előtte vérben vonagló királynéra. Ohajtnók
különben, hogy hevültében némelly egyes szóknak, kivált ékezetteknek,
pontos kimondására gondosan ügyelne. Átaljában ajánljuk ezt többi szinészinknek
is, nehogy a' helytelen kimondás által egészen más értelmű szókat kelljen
tőlek hallanunk. Illyes p[éldának]. o[káért]. vízhang (viszhang helyett),
kór (kor h[elyett].), mártalék (martalék h[elyett].) – mert martalék
annyi mint préda, ragadmány, mártalék pedig mártogatásra készült hig étek,
Sauce; – ismét illyenek alruha (álruha helyett) – mert alruha
annyi mint alsó köntös, álruha pedig a' valódi személyt fedező idegen
köntös, Maske,... 's a' t[öbbi]. Jelesen játszanak még: Lendvayné assz[ony].
(Melinda), Megyeri ur (Biberach), 's Kántorné assz[ony]. (királyné). Szentpétery
ur (Petur bán) szerepe caracterének mivolta szerint kénytelen volt ugyan
hangosabban szavalni; de talán ez legalább mindenütt nem volna szükséges.
Átalján véve tapasztaljuk, hogy nemzeti darabjainkat a' szinészek azon
részeikben is, hol szükségtelen 's a' dolog természetével ellenkezik,
helyben nem hagyható pathosszal, pattogósan és lármásan szoktak adni.
E' pontban a' valódi milieut Lendvay ur legszerencsésebben tudja felfogni.
Mennyire ismeri miveltebb publicumunk eredeti szinműveinket, ma ismét
tapasztaltuk, midőn egyik előkelőbb néző következő kérdést tett: "ki
forditotta ezt a darabot?" –"Katona irta" -volt a'
felelet. [...]
[1845. november] Őszutó 1. Bánkbán, sz[omorú]j[áték] 5 f[e]lv[onás]b[an]. Irta Katona József. Lendvay úr' jutalmára; másodszor. Ezuttal csak annyit, hogy a színház felét alig fogadhatá be ez estve a bekivánkozottaknak, s ez rendszerint ugy van, ha csak valamennyire érdekes estve igérkezik, melly körülmény sürgetve int új tágasabb színcsarnokruli gondoskodásra. [november] – 10. Bánkbán, bérszünetben ötödször.
Szándékosan hallgatánk eddig az előadásról, s pedig azért hogy összehasonlítást
tevén a czimszerep' két személyesítője Egressy s Lendvay urak közt, kik
Bánkot eddig felváltva adák, mondókánkat egyszerre elmondhassuk, mi igen
kevésből áll. Bennünket egyik sem elégít ki, hanem a két művész együtt
már inkább. Egressy ur olly jellem festésében, mellynek alapszinezete
nyugodtság, kétségkivül erősb mint Lendvay ur, de ha egyszer az indulat
föl van zaklatva, ha a lélek viharzik, ha a szív föllázadott, e stadiumban
már E[gressy]. ur – sit venia* – láthatatlan. Itt ismét Lendvay
ur szerencsésb. És ez Bánkbánnál is igazolva lőn. Az első felvonásokban
Egressy ur kétségkivül jobb L[endvay]. urnál, annyival inkább, mivel játékát
a helyesb, figyelmesb szavalás' előnye is támogatja. Ellenben a darab'
második felében, kivált a 4-dik s 5-dik felvonásban Lendvay ur jóval tulhaladja
bajtársát, s valóban, ki e szerep' mindkét részének egyenlő erővel megfelelni
képes lenne, az tán az egy Bartha ur volna, – ha t[udni]. i[llik].
szerepét jól betanulná. A kisérlet nem ártana. Egyébiránt, hogy visszatérjünk
E[gressy]. s L[endvay]. urakra, mindkettő különös gonddal, studiummal
adja e szerepet, s ha akár egyik, akár másik szerepvivő egymás' előnyeit
önmagában egyesíthetné, Bánkot tőlük látni valódi műélv leendne. [...] * engedtessék meg (A szerk.)
|