Vissza a kezdőlapra


Nagyítható kép

Reggel - ceruzarajz (1875)

A MŰ SZÜLETÉSE
 
Bakó Zsuzsanna könyvéből
Bényi László könyvéből
 
VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM




Paál érzelmi ingadozásai, lelki instabilitása erősen függött családjának körülményeitől és anyagi helyzetétől. Az 1875-ös év némi vigasztalást hozott számára, mivel Berta húga Rév-Komáromban postakezelői állást kapott, apja és bátyja is kiszabadultak a börtönből, s édesanyja a húgához, apja pedig a bátyjához költözött Aradra. A képei eladásában is pozitív változás mutatkozott, mert bár régi jótevője, Forbes, teljesen elmaradt, feltűnt Charles Sedelmeyer - minden bizonnyal Munkácsy közbenjárásával -, aki évente vett tőle két-három képet. Így 1875 júliusában bizakodó hangú levelet írt húgának: "Ez alatt a pár hét alatt, amióta Párizsban vagyok, eladtam négy képet egy műkereskedőnek, ki, ha el tudja adni újabb képeimet is, természetesen még többet vesz. Barbizonban kifizettem csaknem minden tartozásomat s Párizsban is rendbe hoztam ügyeimet, amennyiben lehetett, hátra van még Düsseldorf, ez még a lelkemen fekszik - hanem reménylem, hogy nemsokára ezt is lerázhatom a nyakamról és azután, édesem, rólatok is jobban gondoskodhatom... Őszig nem fogok képet festeni, egy műkereskedővel beszéltem, aki 2-3 hónap alatt havonként egy pár 100 frankot fog adni... bízzatok a jövőben, hiszem, hogy elérjük azt az időt, amelyben tettel is jobban bizonyíthatom be, hogy sokat, nagyon sokat vagyok veletek gondolatban, hogy mennyire szeretlek s hogy mennyire örülök, ha nyugodtak vagytok... Egészségem, hála az égnek jó, s kedélyem kezd nyugodtabb és frissebb lenni, daczára minden bajnak, ami még jobbról-balról rám nehezedik.

- Nem tudom, megírtam-e - jövő október elsejétől Párizsban van lakásom és atéliám. Atyánktól vettem egy pár levelet, panaszkodik szegény, s kezdi átlátni, hogy az utolsó menedék nem az emberek, akikben annyit bízott, hanem gyermekei, szeretném, ha segíthetnék során, mit ha tehetségem lesz, nem is fogok elmulasztani." Az örömhírek, mint későbbi leveleiből kiderül, sajnos csak átmeneti megkönnyebbülést hoztak, de még ennyi is elegendő volt ahhoz, hogy teljes erővel dolgozzon. Ettől egyrészt anyagi helyzetének javulását várta, másrészt pedig lelki stabilitásának fontos eleme volt az erdő, a természet, ahol megnyugodott és alkotó munkával levezette a benne felgyülemlett feszültséget. Tény, hogy ebben az esztendőben készült a legtöbb műve, amelyek között az egész életmű szempontjából is számos kiemelkedően fontos alkotás található.

E műveinek egyike a Reggel, amelynek grafikai vázlata már jóval előbb elkészült, tehát a téma már egy ideje foglalkoztatta. A kép az erdőbe vezető utat ábrázolja, bal szélen fehér házikóval s a távolban egy női alak sziluettjével. Szinyei Merse Anna így elemzi a képet: "A levegő behatol a falevelek közé, amit puha, elkent foltokkal, a zöldek számtalan árnyalatával adott vissza. A gazdagon tagolt - összhatásában mégis rendkívül egységes - felület ezernyi apró színfoltja a mozgás képzetét kelti a szemlélőben és élettel telíti a kétdimenziós képet. Mint több más festményén, itt is csak foltban érezteti az apró emberalakot... A kép Paál László érett korszakának egyik főműve, amelynek festése közben még nem hatalmasodott el rajta a tragikus életérzés." Az olajfestmény is két variációban készült, mivel főként ebben az esztendőben, de korábban is gyakorta tért vissza ugyanahhoz a motívumhoz.

Forrás: Bakó Zsuzsanna: Paál László (Híres magyar festők s.), Kossuth Könyvkiadó Zrt., Bp., 2006, 26-28. oldal




Képei évről évre megjelennek a Salon kiállításain [Párizs]. 1874-ben az Eső után őszi hangulat, a következő évben Holdfeljötte című képével kapcsolatban ér el biztató sikert. A L'Art kritikusa, Paul Leroi olyan jelentős művészt lát Paálban, "akinek nevére még vissza fognak emlékezni". Átmenetileg anyagi viszonyai is megjavulnak: egy műkereskedőtől bretagne-i útjára 3000 frank előleget kap. "...ha így fog menni - írja nővérének -, hát elmondhatom, hogy ha nem is csurog, hát cseppen, hanem ez még reménység, még nem tehet elbízottá, azért nagyon vigyáznom kell magamra. Dolgozom, mint még soha, hogy új tanulmányokkal tovább haladhassak."

Hajnal az erdőben (Nagyítható kép) Különböző napszakokban, újra és újra megfesti kedves tájrészleteit, s e párhuzamos művek élénken bizonyítják, hogy Paál milyen biztonsággal tapintja a természet hangulatváltozásait. Hajnal az erdőben című festményén a finom pára fátyolszerűen lepi el a tájat: szinte érezni a reggeli hűvösséget. Álmodozó, lágy atmoszféra uralkodik a képen, amelyet az őszi lombhullás előtti, légiesen könnyű lombozat is érzékeltet. A festmény hangulata, festői előadásának könnyed finomsága, a finom átmeneti színárnyalatok érzékeltetése rokonságot mutat a nagy barbizoni mester, Corot művészetével. Némi változtatással ugyanaz a témája a Reggel és a Reggel az erdőben című műveknek. Az elsőn a párák már felszálltak, józanabb, frissebb a hangulat, a ködös sziluetteket biztosan kibontakozó formák váltják fel. Reggel az erdőben című képét néhány órával később festhette, színei már melegebbek, ízesebbek.

Ismerjük e témához készített mesteri biztonságú rajzát is. Tollal, ceruzával, szénnel készült rajzai, tanulmányai - amelyekből azonban sajnos csak néhány maradt ránk - izgalmas és jellemző dokumentumai művészetének.

Forrás: Bényi László: Paál László (A művészet kiskönyvtára sorozat 117.)
             Corvina Kiadó, Bp., 1977, 16-17. oldal



Vissza a kezdőlapraVissza az oldal elejére