NAGYÍTHATÓ KÉP 1875 - Olaj, vászon, 61,3x42,4 cm Magyar Nemzeti Galéria	MŰELEMZÉSEK
	Szinyei Merse Anna elemzése
	Bényi László elemzése
	Kontha Sándor írása
	Farkas Zoltán írása
	Lázár Béla elemzése
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

A levegő behatol a falevelek közé, amit puha, elkent foltokkal, a zöldek számtalan árnyalatával adott vissza. A gazdagon tagolt - összhatásában mégis rendkívül egységes - felület ezernyi apró színfoltja a mozgás képzetét kelti a szemlélőben és élettel telíti a kétdimenziós képet. Mint több más festményén, itt is csak foltban érezteti az apró emberalakot... A kép Paál László érett korszakának egyik főműve, amelynek festése közben még nem hatalmasodott el rajta a tragikus életérzés.

Forrás: Bakó Zsuzsanna: Paál László (Híres magyar festők s.), Kossuth Könyvkiadó Zrt., Bp., 2006, 28. oldal

Álmodozó, lágy reggeli atmoszféra uralkodik ezen a képen, amelyet az őszi lombhullás előtti, légiesen könnyű lombozat is érzékeltet. Költészet ez, s hogy halk szavú, abból nem szelídsége következik. Képének hangja fojtott és feszült. Megbékélt hangulatnak csak az erdei csendhez fűződő képzeteink miatt vélhetjük: valójában nincsen benne oldás, kedélyünket nem kívánja derűsre hangolni. A festmény hangulata, előadásának könnyed finomsága, színeinek árnyalati gazdagsága rokonságot mutat a nagy barbizoni mester, Corot művészetével. Érezni a művész öntudatlan örömét, amit egy napsugár okozhat, ha árnyékot bont.

Forrás: Bényi László: Paál László, Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1983, 72. oldal

Paál több évet töltött Barbizonban, a Párizs közelében fekvő Fontainebleau-i erdő kis falujában. A kép itt készült. Az ébredő természet hangulatát örökítette meg rajta. Az előtérből széles kocsiút fut a fák közé. Oldalt kerítés, fehér falú erdei ház, emelkedő domboldal és az egész képteret kitöltő magas fák látszanak. A reggeli napfény csak itt-ott villan meg, rávetődve az útra, a házfalra. A kép felépítése arányos, kiegyensúlyozott színben, formában egyaránt: a világosnak sötétebb, a zártabb formáknak oldottabb rész válaszol fönt és lent, jobb- és baloldalt.

Forrás: Kontha Sándor: Paál, Mészöly, Szinyei (Az én múzeumom sorozat 7.)
             Képzőművészeti Alap, Bp., 1964, 11. oldal

Az 1875-ben készült Reggel az erdőben témaválasztásban és elrendezésben is Paál gyakori szkémáinak egyike, megoldásában túlhalad eddigi eredményein. Igazi reggelt ábrázol, megmutatja, hogy Paál mennyire élvezte az enyhe világítás szépségeit. A nap fénye még nem éles, hanem csak lágyan surranó, az erdő színei sem harsogók és az árnyékok sem kemények. Út és a fák közé lenyúló ég választja a képet kétfelé. Mint legerősebben megvilágított folt egy házikó meszelt fala tűnik elő. Jobbról és balról is kerítés kíséri az utat. A megfestés a reggeli órák hangulatához igazodik, lágy, hamvas színekkel, egymásba olvadó átmenetekkel. A reggelnek ez a szűzies hangulata nagyon közel állhatott Paál szívéhez, mert háromszor is birkózott ábrázolásával.

Forrás: Farkas Zoltán: Paál László, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1954, 34-35. oldal

Vannak rajzai, melyekben több víziója rejlik. Íme egy erdőbe vezető út [rajz], melynek láttán egész sora a képlátománynak ébredt fel benne. Ez 1875-ben készült, teljes erejében művészi technikájának. Technika alatt nem a megtanulható kifejezési eszközöket értem, hanem azt, amit Liebermann így fejez ki: "Das Ausdruckmittel der Phantasie". Ez a vízióhoz alakul. E motívumban Paál feljegyzi az elemeket. A képtér közepén a magányos házat, mely mellett az út elvezet, jobbra a kerítéssel elzárt fák csoportját, feljegyzi sietős vonalkákkal a talaj mozgalmasságát, a felhők ornamentikáját s főleg a fák vonalait. Benne volt e jegyzetben egy egész sor látomány. Újabban kettőt ismertünk meg belőle.

A kisebb [Reggel] a fényárny misztikumát sugallja, a napfény foltjainak játékát a házfalon, a kerítésen, az úton, a fák sűrűjében elhalva. Elhagyja a rajz baloldaláról a kerítést, mely körülfogja a napfénytől megvilágított fák sudarát. A helyett homályt borít az útszéli erdőaljára és a szemet felvezeti a magasba, lassú átmenettel, mind gyengédebb lombozaton, a felhőktől megszaggatott égig. Az erdőből felénk jövő asszony alakjával belecsalja a szemet az erdő mélye misztikumába, melyben titokzatos zöldek csillognak. Ez a misztikum a kerítés előtti világítással dinamikus kontrasztot ad, mely mozgatja a szemet, izgatja az érzésünket és halk melódákban, finom bel cantót ad. A nagyobb kép [Reggel az erdőben] a dinamikus erőt a színek mély sonoritásával éri el. A rajz több elemét őrzi meg, nevezetesen a domboldal kerítését, de magasabbra helyezi, az előtért naposabbá teszi, a háttért világosabb színértékekkel ellensúlyozza. Minden színfolt mozogni, hullámozni kezd. A fák lombozata levegősebb, tisztán foltokból épült. Az ég is mélyebb, kevesebb a fa, de gazdagabb a lombozat, mi által minden halkabb, sordinósabb melódiában hangzik ki.

E remekművei már konkrét képzeletének gazdagságát és művészi egyéniségének tökéletes kifejlődését igazolják, - 1875-ből valók, a barbizoni mesterek egyikéhez sem tapad többé, tiszta impresszióban adják a lelkét, s oly eredeti festői kifejezésben, mely tökéletesen harmonizál víziójával.

Forrás: Lázár Béla: Paál László élete és művészete, Franklin, 1929, 114. oldal