Vissza a kezdőlapra


Nagy méretű kép
NAGYÍTHATÓ KÉP

(Ticharick Zdenka zongoraművésznő)
1930-as évek eleje - Olaj, vászon, 81x65 cm
Magyar Nemzeti Galéria

MŰELEMZÉSEK
László Emőke elemzése
Passuth Krisztina írása
Bakó Zsuzsanna írása
Zdenka
 
VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM




Sugárzó aranysárga és tompa zöldeskék színek fátyolos egymásbaolvadása. Portré, amely az érdekes perzsa vágású szemen és a korabeli divatos hajviseleten kívül szinte semmit sem őriz meg modellje jelleméből, egyéniségéből. A támlásszéken ülő nő vállára fehér rojtos csipkekendő borul, melyet balkezével felemel s tekintetével követ. A képmásból látható, hogy Márffy festészetének a 30-as évek elején döntő problémája, hogy fénnyel átitatott, sokszáz reflexre bomló színekkel próbálja helyettesíteni, s kifejezni a formákat úgy, hogy azért a kép szerkezete sértetlen maradjon. Ezt persze csak állandó kísérletezéssel lehet elérni. A két törekvés egyensúlyának szép példája képünk.

Forrás: László Emőke: Izsó, Márffy, Medgyessy (Az én múzeumom sorozat 26.)
             Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1969, 19. oldal




...[A] lírai szépségű portré az érdekes, egzotikus arcú zongoraművésznőt, T[icharic] Zdenkát ábrázolja "Csipkekendős nő" címen, az 1930-as évek elején. A festmény Márffy legjobb alkotásai közé tartozik, de egyben azt is jelzi, milyen messzire távolodott tízes évekbeli konstruktív korszakától. A háttér és a modell közvetlen környezete itt egybeolvad: a csipkekendő olyan szétfoszló, hogy szinte maga is levegővé válik, míg a tengerzöldes háttér tört sárgás foltjai helyenként anyagszerűvé sűrűsödnek. A test ugyanolyan megfoghatatlan, mint az intérieur, a kendőt tartó nő keze mindössze egy mozdulat, csak szép, tiszta rajzú arca, sötét haja és a szék ívelő támlája rajzolódik ki világosan.

Forrás: Passuth Krisztina: Márffy Ödön, Corvina Kiadó, Bp., 1978, 15-16. oldal




A Csipkekendős nő talán a legszebb az École de Paris stílusában készült portrék közül. Oldott festőisége, finom, fénnyel telített színvilága az alakot légiesen könnyeddé teszi, s csak a szék támlájának vonala, az ajtó jelzésszerű érzékeltetése tartja a valóság szférájában. Itt bontakozik ki igazán Márffy vérbő koloritja, amely gazdag érzelemvilágról árulkodik. A mozgás és a mozdulatlanság, a csöndes áhítat és a színekben feszülő erő, s mindezek együttesen lírai vallomássá fogalmazódnak.

Forrás: 20. századi magyar festészet és szobrászat (A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának katalógusa), Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1986, 208. oldal



Zdenka


A zongoraművésznő: Ticharich Zdenka Márffy tusrajza Zdenkáról 1930 körül


Forrás: Rockenbauer Zoltán: Márffy életműkatalógus
             Makláry Artworks, Budapest-Párizs, 2006



Vissza a kezdőlapraVissza az oldal elejére