Padányi Bíró Márton
Azt tanítják a szent atyák, hogy az első ember, Ádám is az isteni véghetetlen tanácskozás szerént ebben az időben, márciusban, azaz – amint a mi jámbor eleink nevezték – böjtmás havában találtatott föl, ezen holnapban teremtetett a Paradicsomban, a gyönyörűségnek helyében helyheztetett, és ugyanebben az asszonyi állat által megcsalattatván, a bűnért onnan gyalázatosan kiűzettetett, elveszett. Hogy azért az orvosság megegyezne a nyavalyával, a második Ádám, a Krisztus is ezen holnapban fogantatott a Boldogságos Szűz méhének gyönyörűséges paradicsomában, hogy őáltala a földi paradicsombúl kiűzettetett s elveszett ember felkerestetvén, a mennyei paradicsomnak boldogságába bémehetne. Szent Ambrus püspök pedig azt írja, hogy azoknak a rettenetes vizeknek özönjei, melyekkel nyolc lelkeken kívül az egész világ elvesztetett s törültetett vala, ebben a holnapban, márciusban kezdettek megszűnni, megapadni. Ebben szabadult meg az Izrael népe is az égyiptusi fogságbúl, amint Mojzes írja, ebben fogantatott ezért az Isten fia is a Szűz méhében, hogy az ő megtestesülése által az Isten haragjának megbúsult áradása megszűnne, megapadna, elfogyna. Ebben jött a Noé bárkájába a világ kezdetétűl fogva nem hallatott örvendetes jó hírt hozó galamb, azaz ebben szállott a Szentlélek a Boldogságos Szűzre, és mennyei malasztjának erejével megárnyékozta őtet, mely által csudálatosan megszabadult az egész emberi nemzet az ördögnek, bűnnek és halálnak rabságábúl. Egyszóval ebben formáltatott Éva asszony az Ádámnak szűz földbűl alkottatott oldalcsontjábúl, ebben lött minden élőknek anyja. A közönséges vélekedés szerént ugyanezen holnapban, ennek is huszonötödik napján, pénteken lött meg az Isten Fiának megtestesülése, mely által az ő Szent Fiában a Boldogságos Szűz igaz valósággal minden élőknek kegyes anyjává lőn…
1761