Mikor Máriához az Isten angyala |
Elküldetett vala Názáret városába, |
|
Ékes köszöntéssel a Szűznek így szóla, |
A nagy Úristennek tanácsát megmondja: |
|
– Üdvöz légy, te kedves, Isten szép leánya, |
Jesszétől származott Ádám unokája, |
|
Az Éva asszonynak legtisztább rajzatja, |
Áron vesszejének megújult virágja! |
|
Téged az Úristen leginkább szeretett, |
Sok nemzetek közül magának eljegyzett. |
|
Tizenkét angyali koronát készített, |
Hogy fejedre tegyem, engem azért küldött. |
|
Azért készíts szállást az Isten Fiának, |
Mert téged választott szentséges anyjának! |
|
Ne félj, oh Mária, Isten szép leánya, |
Mert sérelem nélkül léssz az Isten anyja! |
|
Hogy szűzen fogsz szülni, maga Isten mondja, |
Ő Szent Felségének vagyon arra gondja. |
|
– Íme, tehát – úgymond az Úr szolgálója – |
Legyen azért nekem, amint szavad mondja! |
|
Örvendjen ég és föld, testté lett az Ige, |
Betelt az embernek édes reménysége. |
|
Meggyőzetvén a rossz lélek irígysége, |
Üdvöz légy, oh Jézus, világ üdvössége! |
|
|
|