1933-34 - Tempera, lemezpapír, 80x100 cm |
MŰELEMZÉSEK | |
| Mezei Ottó elemzése | ||
| Bodnár Éva írása | ||
| Mangáné Heil Olga írásai | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Az Ernst múzeumi kiállítást követően képeinek mértani szigora fokozatosan enyhül. A tárgyi rekvizitumok (sakktábla, szék, asztal, könyv) jellegükből adódóan továbbra is megőrzik szögletes formájukat, sajátos karakterüket, míg az alakok természetesebb tartást öltenek. A kontúrok lágyabban simulnak a test színfelületéhez, a belső árnyékolás nem élesen elváló síkok szerint tagolódik, s a nagyjából egységes színfelületbe tónusos átmenetek lopakodnak be. A belső teret úgy próbálja érzékeltetni, hogy a háttér síkját könnyed ecsetvonásokkal mozgatja meg, s az egész képet levegősebbé teszi (Sakkozó, Olvasó munkás). Emberábrázolásaiba így hatol be fokozatosan az élet közvetlensége.
A Déli pihenő betetőzés, ám egyben továbblépés. Minden együtt van, amit az elmúlt évekre visszatekintve magáénak vallhat: ritmikus, síkszerű tagolás és téri mélység, enyhe deformáció és életszerű formálás, nyers anyagszerűség (olajba kevert homok) és tárgyi illúzió, lefogott és világos színek. Megszűnik a belső és a külső tér ellentmondásossága, az előteret az árnyékot és védelmet adó palánk foglalja el, a hátteret a domb és a házak laza sora. A téri tagolás mindkét eszköze, a ház és a kerítés, gyakran szerepel majd Dési Huber későbbi képein, gazdagabb, differenciáltabb jelentésben, formai megoldásban. A pihenő parasztasszony motívuma az utolsó évek bivalyos képein jelenik meg újra.
Forrás: Mezei Ottó: Dési Huber Istán, Corvina Kiadó, Bp., 1972, 16. oldal
Derkovits Gyula művészetével rokon Dési Huber István festészete, élete, meggyőződése, egész munkássága őt is a proletariátus eszméinek kifejezőjévé avatta. A festészetet, mint öntudatos szocialista, a világnézeti harc részének tartotta. Művészetelméleti munkásságot is folytatott. Képeinek témája munkások, parasztok, külvárosi utcák, szülővárosának, Désnek látképe, a Szamos partja víztükörre hajló görbe fáival, fürdő bivalyokkal. Egyik legérettebb korai alkotása a Déli pihenő, amelyet a Kultuszminisztérium ajándékozott 1947-ben a Szépművészeti Múzeumnak. A kubizmus és konstruktivizmus tanulságaiból indult művészete további fejlődése során formai eszközeiben gazdagodott, drámai hangja erősödött. Későbbi sötét tónusú, erőteljes kontúrú képeinek jellemző színei a barna, a zöld, a téglavörös. A harmincas években a Szocialista Képzőművészek Csoportja tette elsősorban magáévá Derkovits és Dési Huber elveit.
Forrás: A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei (szerk.: Solymár István), Corvina Kiadó, Bp., 1975, 92. oldal
A harmincas évek elejére kialakított festői világának legpregnánsabb tükrözője egyik korai fő műve, a "Déli pihenő". Ez a kép ad a legtisztább fogalmat arról, hogy Dési Huber palettájára milyen színeket, milyen festékfajtát rakott. 1935 előtt többnyire temperával, olaj temperával festett. A világos színeket kedvelte, azt szerette bennük, hogy alóluk átvilágított az alapozott dekli vagy vászon fehér színe. A "Déli pihenő"-n az okker sötét árnyalatával érezteti a nyár melegét, a földre terített kendő angolvörös színével tette a hangsúlyt az asszony alakja köré. A kendő sarkánál elhelyezett kancsó krómoxidzöldje mint valami ékesség csillog az okker és az angolvörös meleg színárnyalatai között. A "Déli pihenő"-vel egyidőben vagy kevéssel előtte született képek munkás-ábrázolásai valósággal a festő "hitvallásai"; a "Déli pihenő" csak közvetve szól a munkáról, ám nyelve és mondanivalója azonnal érthető. A távolodás a direkt agitációtól ennek a képnek a keletkezése körüli időben vette kezdetét; a stílusváltás, a festői nyelv átalakítása, az új kimunkálása már folyamatban volt akkor, amikor még a "régi" műveit látták a kiállításokon.
Forrás: Mangáné Heil Olga: Dési Huber István, Corvina Könyvkiadó, Bp., 1982, 9. oldal
*
A kép valóságos modellje az a szegény asszony volt, akivel a festő egy szürke pesti bérház udvarán, folyosóin gyakran találkozott. A téma az élettel küzdő, fáradt ember. Dési Huber legjobb művein a külsőséges jelek elhagyásával, átgondolt, tiszta kompozícióval, gondosan kiválasztott, összecsengő színekkel fejezte ki társadalmi fogantatású gondolatait. A Déli pihenőn az okker sötét és világos árnyalatai keltik a nyár, a déli órák forróságának képzetét. A teret nagy síkok tagolják, s a bezártság érzetét keltve keretezik azt a szűk helyet, ahol az alvó asszony pihen. A festmény, amely a Dési Huber-oeuvre egyik legnagyobb hatású alkotása, egyben annak az átmeneti periódusnak is jellegzetes példája, amelyben a konstruktivista szerkesztési mód az expresszívebb festői kifejezés felé közelít.
Forrás: 20. századi magyar festészet és szobrászat (A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának katalógusa)
Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1986, 142. oldal
