SZÁZ SZÉP KÉP - Aba-Novák Vilmos: Körhinta

A festmény egy részlete

A MŰ SZÜLETÉSE

A véletlen, mint római művész-ösztöndíjast 1928-ban kiragadta a megszokott környezetből, teljesen új emberek és tájak, új festői motívumok elé állította. A római akadémia festőinek szép sorából senki sem köszönhet annyit Itáliának, mint éppen Aba-Novák. Nem muzeális kincsei vonzották, nem is modern művészete. Válságban volt s ekkor feltárult előtte egy új, színes világ szépsége, az öreg házak pittoreszk zsúfoltsága, a zajosan tarka élet, mely a szobákból kiköltözik az utcára, vagy a dombokra kúszó középkori városok zord monumentalitása. Aba-Novák minden odaadásával az új látványba merült. Hozzájárult még e rendkívüli, szokatlan élményekhez a tempera-technikával való megismerkedése, mely gyorsabb munkát tett lehetővé. Néhány hónapi bizonytalanság után hirtelen festeni kezdett, lázas munkakedv ragadta el s a láz azóta sem csökkent. Kétévi olaszországi tartózkodás után, 1931-ben mutatta be Budapestnek új stílusát, mely mellett azóta is híven kitart.

A látvány kedvéért megfeledkezett szenvedélyéről. Motívumai között első helyen áll a sokfigurás kompozíció, mely mindig történetet hordoz, a régi zsánerkép újraelevenedése. Falusi lakodalmakat, búcsúsokat, térzenéket, zarándokokat, csárdai ivókat, népmulatságokat fest, Itáliában éppúgy, mint azóta idehaza, Szolnok határában. Szereti a vakokat, nyomorékokat, az életmarta koldúsok torzan-jellegzetes figuráit, a "vagányokat", ahogyan összefoglalta őket. Különösen vonzza a vidéki vándorcirkuszok romantikából és nyomorúságból összerótt tarka világa, akár a porondon és trapézokon zajlik az, akár a pihenés perceiben a lakókocsik lépcsőjén. Vissza-visszatér ehhez a tárgyhoz, mely színes és mozgalmas, rongyaiban is királyi s főképp érdekes. Tárgyi érdeklődése Tersánszky Józsi Jenő regényeit idézi emlékezetbe, de azoknak együttérzésével szemben Aba-Novákot tökéletes részvétlenség jellemzi. Az érdekesség, a különösség senkit sem vonz úgy, mint őt; olykor Csontváry panorámáinak mesefantasztikumaiba emeli át. Megfestett például egy falusi Árvizet (1932, Budapest, magántulajdon), magasból látva, ezernyi kétségbeesett alakkal, könyörgő processzióval, menekülő barmokkal, vízben álló házakkal meg templommal, mentésre induló csónakosokkal. Szinte a levegőbe szállt, hogy egy egész vidék mozgalmas tragédiáját áttekinthesse. Szeme éles, mindent meglát, az ezernyi arcot egyenként, duskál a pompás karakterfejekben és apró jelenetekben.

Ez az alkotási mód csak a részletező rajzon alapulhat s Aba-Novák vásznainak egyik legfeltűnőbb tulajdonsága a grafikai jelleg. Sokfigurás képeiben nem komponál, hanem egymás mellé helyezi kisebb, remekül jellemzett csoportjait. A mondanivalóiban rejlő tárgyi érdekesség hosszú, beható szemlélődésre készteti a nézőt, mint Hieronymus Bosch vagy Bruegel hasonló, tárgyilag túlzsúfolt képei. Aba-Novák erre számít. A nagy egység nem érdekli. Keveretlenül rikoltozó színei még teljesebbé teszik a formák széthullását. Kényszerítik a szemlélőt, - mint a pompás, eleven részletformák, melyekben olasz és magyar típusok és gesztusok mesterien vannak ellesve - hogy közelről nézze a képet, mert ha hátrább lép, nem lát egyebet, mint éles színekből, apró pettyekből összerakott tarkaságot.

Bő humora és kiváló megfigyelőképessége, társulva az etnografikus elem hangsúlyozásának közismert hatóerejével, Aba-Novákot egyik külföldön legjobban ismert új művészünkké avatták. Amerre bemutatkozott, Pittsburgtól Milánóig, Stockholmtól Londonig mindenütt emlékezetes sikert aratott.

Forrás: Genthon István: Az új magyar festőművészet története 1880-tól napjainkig
Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1935, 261-264. oldal

A Római Magyar Akadémián töltött első évei egyelőre nem a tárgyban, hanem a technikában, az olasz primitívek példájára a temperára való áttérésben, a tömörebb formaképzésben, a zártabb és fegyelmezettebb képszerkesztésben hoznak változást. Az olasz monumentális festészetnek, az ókeresztény mozaiknak, a Trecento és a korai Quattrocento, Giotto, Masaccio, Piero della Francesca freskóinak tanulságai művészetében csak később érlelődnek ki teljes egészükben. Oly nagy volt a szakadék addigi élményei és az újak, az otthoni és a klasszikus itáliai esztétikai légkör között, hogy ennek felmérésére és áthidalására időre volt szüksége. Első olasz útjáról való hazatérése után olasz emlékeit dolgozza fel. Majd egy ideig a vándorcirkusz lesz kedvenc témája; a bohócok és csepűrágók, vásári mutatványosok furcsa világát veszi gúnyoros ecsetjére, álarcos embereket, szemfényvesztőket és bűvészeket fest, mintha az egész világot cirkusznak, álarcos fezőrök színpadának tartaná. Nyári szolnoki tartózkodása és erdélyi útjai a csiki havasok között vezeti a nép közé. Táblaképein ezután más tárgyhoz nem is nyúl. A népet, az igazi magyar népet figyeli meg, új erkölcsi felfogásban, a maga leplezetlen valójában, munkája és mulatozása, vagy vallásos élete közben, vásáron és csárdában, állatait hajtva vagy körmenetben ájtatoskodva. Szakított úgy a hamis népszínmű romantikával, mint a népművészet külsőségeit festői hatásokra kihasználó, tisztán folklorisztikus felfogással.

Forrás: Gerevich Tibor előszava az "Aba Novák Vilmos (1894-1941) emlékkiállítás" c. katalógusból
Kir. Magyar Egyetemi Ny., Budapest, 1942

Aba-Novák népéletképei

Vak muzsikusok (1932) Kártyázók (1932)

Körmenet (1931) Cserépvásár

Csíkszeredai vásár (1935) Cirkusz (1935)