költő, szül. 1840. aug. 18. Tisza-Nánán (Heves m.). KözépiskoIai tanulmányait Miskolczon végezte Lévay József vezetése alatt. Ezután a debreczeni kollégiumban elvégezte a theologiát. 1865. a Csapó-utczai leányiskolában tanítói állást vállalt. Már ekkor feltünt szépirodalmi dolgozataival, de egyszersmind züllésnek is indult, mulatozásnak adta magát s 1867. Debreczenben egy kávéházi verekedéskor zsebkésével megszúrt egy polgárt, a ki sebébe belehalt. Ezért nyolcz évi börtönre ítélték, de 1870. kegyelmet nyert s kiszabadult a munkácsi börtönből. Ekkor Pesre jött, hol napidíjas lett, de lelki meghasonlása öngyilkosságba kergette a jobb jövőre érdemes szerencsétlen embert. 1871. ápr. 24. a Lánczhídról a Dunába ugrott. Holttestét nem találták meg.
Munkája: Zsutai János költeményei. Kiadja a debreczeni ref. főiskolai fels. tanulóifjúság önképző társulata. Debreczen, 1872.
Pesti N. 1872. 67., 68.
Magyar Polgár Nagy Naptára 1873. 36.
Vasárnapi Ujság 1878. 10.
Moenich-Vutkovich, M. Irók Névtára. Pozsony, 1878.
Délibáb. 1879. l., 2.
Figyelő XXIII. 301.
Pesti Napló. 1901. 355.
Pallas Nagy Lex. XVI.
Halas és Vidéke 1889. 18.
Legterjedelmesebb életrajza költeményeinek kiadásában van Csiky Kálmán tollából.