politikus, szül. 1804. márcz. 21. Lőcsén. Tanulmányai végeztével a politikai pályára lépett. 1833. megválasztották követnek, az 1839-40-i országgyűlésen a kormánypártnak már vezére volt. 1848. min. tanácsos. Később szélső conservativismusából sokat engedett s az ötvenes években ő volt az, a ki a protestánsok autonomiáját erélyesen védelmébe vette a kormánynyal szemben, a mely föllépéséért több havi fogházra ítélték. Az 1860-i provizóriumkor tanácsosi állást vállalt az udv. cancelláriánál, de csak addig maradt állásában, míg Vay Miklós volt a kanczellár. 1867 óta a Deák-pártnak, később a szabadelvű pártnak lett tagja. Jelentékeny vagyonát ev. egyházi és iskolai czélokra hagyta. Meghalt Budapesten, 1879. febr. 20.
Munkái:
1. Szepesmegye országgyűlési követének beszéde...Lőcse, 1844.
2. Die Verantwortlichkeit des Ministeriums und Ungarns Zustände. Bécs, 1851.
3. Vertheidigungs-Rede. London, 1860.
Orsz. Almanach. 1843. 37.
Vasárnapi Ujság 1860. 23.
Orsz. Nagy Képes Naptár 1861.
Prot. Képes Naptár. 1871.
Pesti Hirlap 1879. 51.
Hon 1879. 44-47.
Prot. Egyh. és isk. Lap 1879. (Zs. életéhez, Ballagi Gézától).
Pozsonyvidéki Lapok. 1879. 41.
Petrik Bibliogr.
Szinnyei, Repertorium I. 1. és 2.
Budapesti Hirlap 1886. 105.
Vas. Ujs. 1887. 42.
Pallas Nagy Lex. XVI.