jogtanár és ügyvéd, szül. 1845. jún. 6. Kuklón (Pozsony m.) Középiskolai tanulmányainak végeztével a budapesti egyetemre ment, hol 1868-ig elvégezte jogi tanulmányait. 1868-9. az igazságügyministeriumban fogalmazó gyakornok, majd segédfogalmazó volt. E minőségében kinevezték a győri jogakadémiához segédtanárnak, majd helyettes rendkívüli tanárnak. Miután a jogi és államtudományi doktorátust letette s a polgári perjogból magántanárrá habilitálták, utóbb az ügyvédi vizsgálat letétele után a győri jogakadémián a magyar magán- és perjogi tanszékre nyilv. rendkívüli s csakhamar rendes tanárnak nevezték ki. Itt működött 1875. február haváig, de a jog- és államtud. vizsgáló bizottságnak azután is kültagja maradt. 1874 végén a pannonhalmi főapátság főügyésze, 1886. pedig a pannonhalmi Szent Benedekrend összes apátságainak jogügyi igazgatója lett. 30 évi szolgálat után 1904. nyugatomba lépett s Vaszary Kolos herczegprimás felhívására elfogadta a herczegprimási jogtanácsosi állást s az esztergomi érsekség jogügyi igazgatóságát. Az érsekség jogi viszonyainak s törzsvagyonának rendezését már 1901. megkezdte a folytatta 1913-ig, midőn a herczegprimásváltozással egyidejűleg nyugalomba lépett. 1887-92. mint szabadelvűpárti orsz. képviselő a győrmegyei péri választókerületet képviselte. Több figyelemreméltó beszédet tartott, igy a tanítók fizetésének és nyugdíjánat rendezéséről 1888. decz. 15., a véderő kérdéséről 1889. márcz. 4. s a kir. táblák és főügyészségek szétosztásának kérdéséről 1890. máj. 5. A közügyekben 1874 óta folytonosan tevékeny részt vesz, különösen mint Győr megye törvényhatósági és közigazgatási bizottságainak tagja, mely bizottságok fontosabb kiküldetéseiket is majdnem mindig rá bizzák már évtizedek óta. 1900. a győri ügyvédi kamara egyhangúlag elnökének választotta s azóta újra meg újra megválasztatván, mai napig viseli ezt a tisztet. Elnöki beszédei a közgyűlési, illetőleg választmányi jegyzőkönyvekben vannak följegyezve. 1913. az igazságügyminister a budapesti egységes birói és ügyvédi vizsgáló bizottság elnökhelyettesévé nevezte ki. A győri kath. autonomiának szervezője és elnöke, a győri ker. és iparkamara levelező tagja. 1892. kir. tanácsos, 1913. udvari tanácsos lett. A pápa 1904. a Szent Gergely-rend középkeresztjével tüntette ki.
Számos czikke és tanulmánya jelent meg a Jogtudományi Közlönyben a hetvenes évektől kezdve, (így a Perjog elmélete cz. magántanári dolgozatának egyes részletei, 1873. A polgári és bűnügy közti viszonyról, 1876. A közigazgatási biróság hatásköréről stb.) Magyar Themis (1873. A közvetlen szóbeliség mellett a bizonyításnak mily rendszere fogadtassék el? – a jogászgygyűlés évkönyvében is megjelent)
Dunántúli Hirlap (1909. aug. A szekularizáczióról, innen vette át az Alkotmány s több vidéki lap). A Győri Közlönynek 1874 óta rendes munkatársa, melyben névtelenül s neve alatt számos czikke jelent meg. Országgyűlési beszédeit l. az Orsz. Naplóban.
Munkái:
1. A kereskedelmi szakbiróságokról. (Kny. a M. Themisből.) Budapest, 1875.
2. A nők a. magyar magánjogban. Győr, 1887.
3. A szekularizáczióról. Szabadka, 1909.
Sturm, Országgyűlési Almanach l.
Petrik Könyvészete.
Önéletrajzi adatok.