festőművész, Z. Antal öccse, szül. Zalában (Somogy m.) 1827. okt. 15. Rajzolni és festeni Pesten Marastoninál, és Bécsben Waldmüllernél tanult s utóbbi mesterével Olaszországban is megfordult. Neve már ekkor ismeretes kezdett lenni s egy képével pályadijat is nyert. 1847-ben került Oroszországba, mint Helena nagyherczegnő leányának rajzmestere. Később önállóan működött Szentpétervárott s 1856. a cár udvari festőjének nevezte ki. Udvari ünnepélyeket s vadászatokat ábrázoló képei, alkotásainak java része, az orosz cári Család birtokában vannak. A hetvenes években Párisba költözött, majd Magyarországba tért vissza, de itt nem tudtak neki megfelelő positiót biztosítani s így kénytelen volt újra elfoglalni eddigi fényes állását az orosz fővárosban. 1894. itt ünnepelte művészi pályafutásának félszázados jubileumát. 1902. a Nemzeti Szalón gyüjteményes kiállítást rendezett műveiből, mely alkalommal a sajtó melegen méltatta nagy művészi érdemeit. Festményei és rajzai közül igen jelentékenyeket őriz a budapesti Szépművészeti Múzeum. Különösen nagy hálára kötelezte irodalmunkat Madách Ember Tragediájának (1887.) és Arany 24 balladájának remek illusztrácziójával (1895-8.). Az utóbbi kiadásban a balladák szövegét is maga írta le s így nálunk a maga nemében páratlan, művésziesen összhangzó facsimile kiadásban örökítette meg Arany remekeit. Meghalt 1906. febr. 25.
Czikkei, levelei: Főv. Lapok (1871. 269. Skótországi levele); Vadász- és Versenylap (1871. 447. Tiz nap a walesi herczeg vadászatain); Budapesti Hirlap (1886. 319. Z. M. Madáchnak); Vas. Ujság 1895. 6. Levele Szentpétervárról. 1896. 4. 7. Levelei. 1906. 11. Ismeretlen levele.)
Szinnyei Repertoriuma I. 1. 2. k. II.
Vas. Ujs. 1895. 2., 1902. 5.
Athen. Napt. 1896., 1907.
Z. M. élete és művei. 1896.
Z. M. élete, művészete és alkotásai. 1903.
Bodányi Ö. Adatok Z. M. életéből és művészetéből. 1907.
Pallas Nagy Lex. XVI. és Pótk.
Hellebrant rep. az E. Phil. Közl. 1902. és 1903. évekről.