bölcseleti és theologiai doktor, prémontrei prépost-kanonok, kassai származású; 1765. debrődi plébános volt, 1768. bölcseleti. tanár, 1769. theologiai tanár Jászón, 1771. ismét debrői plébános, 1773. prior, 1776. a bibliai tanulmányok tanára a győri Akadémián, 1785. tanár az egri lyceumban; végre a pesti egyetemen theologiai tanárnak neveztetett ki, hol dékán és rektor is volt. Állásának megszüntével gróf Almásy Pál fiának nevelője lett. Szerzetének 1803. január 6. történt visszaállításakor I. Ferencz király kinevezte jászói prépostnak és praelátusnak; miután a jászói rendházat megrongált állapotából kijavíttatta, 1816. nov. 30. meghalt Jászón.
Munkái:
1. Dissertatio de arcani disciplina ad firmandas traditiones, stabilienda fidei dogmata. Agriae, 1775.
2. Encyclopaedia theologiae. Pestini, 1787.
3. Hermeneutica Veteris Testamenti. Pestini, 1796-97. Két kötet.
4. Hermeneutica, seu ratio interpretandi Sacram Scripturam. Pestini, 1796. (2. kiadás. Vácz, 1801., 1802. Három kötet.)
Tudom. Gyűjtemény 1817. I. 123. l .
Alg, Literatur Zeitung. Halle & Leipzig 1817. 292. s z.
M. Kurír 1817- I. 6. sz.
Pauler Tivadar, A budapesti egyetem története. Bpest. 1880. 219., 255. 256., 269., 364. l.
Petrik Bibliogr.
Schematísmus Can. reg. ord. Praemonstratensis de Castro Jászó. Cassoviae 1891. 157., 169.