bölcseleti és theologiai doktor, Jézus-társasági áldozópap és tanár, később görczi kanonok, szül. 1710. aug. 24. Fiuméban; 1725. nov. l. lépett a rendbe; a rhetorikát két évig Gráczban, a bölcseletet hétig Görczben, Bécsben az Akadémián és a Theresianumban, a theologiát háromig szintén Bécsben tanította; azután rector volt Görczben, Passauban, Gráczban és Bécsben. A rend feloszlatása (1773.) után mint görczi kanonok halt meg 1786-ban.
Munkái:
1. Genethliacon Josepho II. Archiduci Austriae carmine epico. Viennae, 1741.
2. Epistola Anonymi gallica scripta, qua Volterrani vulgata philosophia Nevtoniana in examen vocatur. Viennae, 1747.
3. Dissertatio de mutuo commercio inter mentem humanem et corpus. Vieanne, 1748.
4. Synopsis Historiae genealogica regiae domus Lotharingicae. Pars II. Viennae, 1748. (Az I. részt Vorster Zs. írta.)
5. Scientia rerum naturalium. Physicae partem generalem et specialem continens. Viennae, 1748. Két kötet.
6. Philosophia mentis et sensuum ad usus academicos accomodata. Vieannae, 1750. Három kötet.
7. Institutionum theologicarum tractatus de gratia Salvatoris. Viennae, 1754.
8. Tractatus de virtutibus theologicis. Viennae, 1755.
Stoeger, Sriptores 403. l.
Sommervogel, Bibliothèque-Bibliogr. VIII. 1457. l.