kegyes tanítórendi áldozópap és tanár, szül. 1843. május 23. Szélaknán (Hontm.); Selmeczbányán a gymnasium V. osztályának elvégezése után 1860. szept. 18. Váczon a piarista rendbe lépett. Tanulmányait Kecskeméten, Nyitrán és Pesten befejezvén, két évig Kis-Szebenben próbaéves tanár volt. A hittudományokat Nyitrán hallgatta, majd magánúton Rózsahegyen. 1869. aug. 12. pappá szentelték. Tanított Nyitrán hat évig, 1876-tól Nagy-Károlyban négyig; 1880-ban Kolozsvárra helyezték; a hol a lyceumi könyvtár őre is volt és a Kalazantinumban a német nyelv tanára. Kolozsváron 1896. április 26. meghalt.
Czikkei a Természetben (1871. Megjegyzések a «Fekete tengelicék» cz. közleményre); a Religióban (1872. 52. szám. Az összhangzó igazság a természetben és a kinyilatkozásban); a nagy-károlyi főgymnasium Értesítőjében (1876. A rovarok gondoskodása utódaikról).
Szőllösy, Szerzetes rendek II. 35. l.
A kegyes tanítórend Névtára 1896.
Az Úrban elhunyt rendtagok kegyeletes emlékezete. Budapest, 1896. és Német Károly piarista tanár szíves közlése a Rulla cz. jegyzőkönyvből.