altáborszernagy, Z. József orvosnak (a pesti invalidusok házának protomedicusa, Mária Teréziától 1765. czímeres nemeslevelet kapott) és Szontagh Klára fia, szül. 1747. jún 14. Pesten; mint a bécsi mérnökkari katonai atadémia növendéke, katonai pályára lépvén, a franczia háború alatt mutatott vitézsége és katonai érdemei által már 1798-ban tábornokságra emelkedett. Ezen évben a novii ütközet után Mária Terézia-rendét és élete hoszára külön díjat nyert. Marengónál fogságba esett. 1801-ben Ferencz testvérével együtt magyar báróságra emeltetett. 1805-ben altábornagy lett. 1810-ben Olmücz-vár al-, 1813. főparancsnokává, 1825-ben pedig katonai szolgálata 60. évében táborszernagygyá neveztetett. Meghalt 1826. nov. 22. Gráczban.
Munkálatai, melyek németül jelentek meg Bécsben, felsorolvák Wurzbachnál és Szinnyeinél.
Iris 1828. 16. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai XII. 289. l.
Természettudományi Közlöny1871. 797. l.
Szinnyei Könyvészete.
Wurzbach, Biogr.-Lexikon 60. k. 69. l. (Bő életrajza.)