a jogi és az államtudományok doktora, a M. Tudományos Akadémia igazgató tagja és volt másodelnöke, köz- és váltó-ügyvéd, a m. kir. közigazgatósági Biróság elnöke, a hatásköri biróság elnöke, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének és a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának elnöke, nyug. vallás- és közoktatásügyi miniszter, val. b. t. tanácsos, a m. Főrendiház tagja, volt egyetemi tanár, W. Antal, törvényszéki elnök (megh. 1883. jún. 21.) és Berzseny Mária fia, szül. 1852. márcz. 17. Zala-Egerszegen; középiskolai tanulmányait a piaristák nagy-kanizsai, majd budapesti főgymnasiumában, az egyetemieket Budapesten és Bécsben végezte. Közben több európai körútat tett és a magyar történelmi irodalommal foglalkozott. Megszerezvén az ügyvédi diplomát, időközben fogalmazó volt az igazságügyminiszteriumban; 1882. komáromi, később pedig budapesti alügyész lett; ily minőségében is mindig az igazságügyi miniszterium kodifikáló osztályában ködött. Alügyészből miniszteri titkárrá s 1896-ban budapesti helyettes királyi főügyészszé léptették elő. Ekkor kedvencz studiumával a bűntető joggal kezdett foglalkozni, de kiváló tevékenységet fejtett ki a törvényalkotás más terén is. Bár még mindig az igazságügyi miniszterium beosztásában maradt, több ízben mondott vádbeszédeket a sajtóbiróság előtt, a jogászgyűléseknek pedig egyik tevékeny tagja volt. Az igazságügyi miniszteriumban Pauler Tivadar, majd Fabinyi miniszterek megbízásából főleg a bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat megszerkesztésével foglalkozott; ezenkívül a kir. táblai és birói szervezeti törvények előadói tervezetét és egyéb törvénytervezeteket készítette. A Magy. Tudom. Akadémia 1886. máj. 6. levelező tagjának választotta (1892. máj. 5. lett rendes tag, 1901. máj. 10. igazgató tag. Másodelnök volt 1898. máj. 6-tól 1901. máj. 10-ig). 1891-ben egyet. tanárnak nevezték ki. 1892. a csáktornyai kerület szabadelvűpárti programmal országgyűlési képviselővé választotta, hol a Ház igazságügyi és a közigazgatási biróságokról szóló törvényjavaslat tárgyában kiküldött bizottságban nagy tevékenységet fejtett ki; az egyházpolitikai reformok körüli küzdelemben neki kiváló szerep jutott. Az új polgári házasságjogi törvény tárgyalásakor W. beszéde, a polgári házasság védelme, indította a királyt arra, hogy 1895. jan. 15. őt a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatnak képviselőházi előadóját, a tanári tanszékből a vallás- és közoktatásügyi miniszteri székre hívta meg. 1895. febr. a csáktornyai választókerület másodízben, 1896. harmadízben, 1901-ben pedig negyedízben képviselőjévé választotta; 1905-ben Pécs városa választotta meg és ekkor az alkotmánypárthoz csatlakozott. Három esztendő alatt mintegy 600 állami népiskolát szervezett. Az egyetemi oktatás terén W. Ausztriát és Németország legtöbb államát megelőzte azzal, hogy az egyetemet, illetve a bölcseleti, gyógyszerészi és orvosi szakot a nők előtt megnyitotta, egyúttal az előkészítő oktatás czéljaira három leánygymnasiumi tanfolyam megnyitását is engedélyezte, 1897. az országgyűlés W. javaslatára két millió forintot szavazott meg az egyetemi építkezések czéljaira. A külföldi kulturális intézmények folytonos szemmeltartása, a melynek czéljaira miniszteriumában is külön szervezetet létesített, indította arra, hogy a főleg Angliában nagy eredményeket felmutató Unversity Extension intézményét Magyarország meghonosítsa s így a magasabb tudományos képzettség kincseit a legszélesebb néprétegeknek is hozzáférhetővé tegye. A múzeumok és könyvtárak egységes országos szervezetének megalakítását megindította; a szabadságharcz emlékeit magába foglalt 1848-49-es ereklyemúzeumot kegyeletes megőrzés végett magánkézből állami tulajdonba vette át: úgy ezzel, mint a Münchenből visszaérkezett híres Hunyadi-levéltár anyagával a nemzeti múzeumot gazdagította. Törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé, mely szerint a Magyarországon nyomtatott vagy kiadott nyomdatermékekből a nyomtató, illetve kiadó egy-egy köteles példányt tartozik ingyen beszolgáltatni a magyar nemzeti múzeumnak és a m. tud. akadémiának, mely törvényjavaslatot az országgyűlés elfogadta és törvénynyé emelte. A millennium alkalmával tervezett szépművészeti múzeum felállítása mellett W. művészeti programjának fő pontja egy magyar képzőművészeti akadémia megalapítása volt, melynek szervezésében a művészvilág lelkesen támogatta. 1897. a m. tudom. akadémiát a magyar nyelv szótárának átdolgozására szólította fel. A katholikus papság kongruájának és egyéb felekezetek lelkészei fizetésének rendezése végett kimerítő törvényjavaslatot dolgozott ki. 1896. a király a v. b. t. tanácsosi méltóságot adományozta neki, 1897. pedig a vaskoronarend I. osztályával tüntette ki. Az egyházpolitikai reformok törvénybeiktatása alkalmával az ország öt és később ismét öt városa ajánlotta fel neki a díszpolgári oklevelet; 1903. végén a miniszterium vezetésétől felmentetvén, újból elfogadta az egyetemen a büntetőjog tanszékét. 1906. ápr. 30. óta m. kir. Közigazgatási Biróság elnöke, a Lipót-rend nagy keresztese, az Ausztria és Magyarország között fenálló kereskedelmi és vámszerződés választott bizottságának kijelölt elnöke sat.
Szorgalmas munkatársa volt a Budapesti Szemlének, hova az utóbbi időben több essayt írt, köztük id. gróf Andrássy Gyuláról, Plenerről, a 67. XII. t.-cz. jogi természetéről. Nagy föltünést keltett Deák Ferencz beszédeihez előszóként írott tanulmánya. Czikkeit és egyéb munkálatait 1868-tól felsorolják az Akadémiai Almanachnak 1887-1912. évfolyamai.
Munkái:
A hatáskör összeütközés ügye. Nagy-Kanizsa, 1880.
A pénzbűntetés jogi természete. Jogászgyűlési vélemény. Budapest, 1882. (Különny. a Jogtud. Közlönyből.)
A bűnvádi eljárás alapelvei. Budapest, 1885.
A bűnkisérlet és bevégzett büncselekmény, a tettesség és részesség tana. A M. Tud. Akadémia által Sztrokay-jutalommal koszorúzott pályamunka. Budapest, 1885-87. Két kötet. (I. k. átdolg, új kiadása. Budapest, 1893.)
A magyar bűnvádi eljárás törvényjavaslata. Budapest, 1888. (Különnyomat a Budapesti Szemléből. Németül a Zeitschrift für die gesammte Strafrechtswissenschaftban.)
A magyar büntetőjog forrástana. Budapest, 1892. (A nemzetközi büntetőjogi egyesület által kiadott büntetőjogi munkák kötetében, német és franczia nyelven is.)
A hatásköri összeütközések biróságokról szóló törvényjavaslat. Budapest, 1895.
Büntetőjogi jegyzetek, W. előadásai után kiadták Tetétleni Ármin és Vámbéry Rusztem. Budapest, 1902. (Kőnyomat.)
Hazánk és a büntetőjog fejlődése. Történeti tanulmány. Budapest, 1905. (Különny. a Jogállamból. Francziául a Bulletin du VII. Congrés penitentiaire internationalból.)
Deák Ferencz munkáiból. Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Budapest, 1906. Két kötet. (Magyar Remekírók 18., 19.)
A büntető novella tervezete. Kritikai tanulmány. Budapest, 1907. (Különny. a Jogtud. Közlönyből. Németül a Pester Lloydban 7-9. sz.)
Criminalpolitikai feladatok. Budapest, 1908. (Különnyomat a Jogállamból. Francziául: a Bulletin de l'union international du droit penalban)
Birói szervezeti és hatásköri kérdések. Budapest, 1908. (Különny. a Jogállamban.).
A negyedik kanczellár. Bülow beszédeinek kritikai méltatása. Budapest, 1909. (Különny. a Budapesti Szemléből. Francziául a Revue de Hongrieból.)
Fayer Gyula. Tíz év az országgyűlés történetéből. Bevezeti: A sürgősségi rendszabályokhoz. Budapest, 1908.
Kulturpolitikai kérdések. Budapest, (1909.)
Jogerő a közigazgatási intézkedések területén. Budapest, 1910. (Különny. a Jogállamból).
Az 1867: XII. t.-cz. jogi természete. Budapest, 1911.
Reformjavaslat a közigazgatási biráskodásról. Budapest, 1912. (Különny. a Jogáll. 1911. jubiláris füzetéből.)
Deák Ferencz. Budapest, 1912. (M. Könyvtár 663-664.)
Elnöki megnyitó beszédei a múzeumok és könyvtárak országos szövetségének közgyülésein születésének hatvanadik évfordulójára. Kiadta a múzeumok és könyvtárak orsz. tanácsa és orsz. főfelügyelősége. Budapest, 1812. (Temesvár, 1904. okt. 29., Bpest, 1906. máj. 24., Pécs, 1907. jún. 29., Szombathely, 1908. okt. 11., Nagyenyed, 1909. szept. 26., Szeged, 1910. szept. 27., Nagyvárad, 1911. okt. 8. Más kiadás: Sajtó alá rendezte és bevezetést írt hozzá Ferenczi Zoltán. Olcsó Könyvtár 1672-1675.)
Kiszlingstein Könyvészete.
Takáts Sándor, A budapesti piarista kollegium története. Bpest, 1895. 418. l.
Vasárnapi Ujság 1895. 3. sz. arczk., 1896. 16. sz. arczk. 1912. 12. sz. arczk. 20. sz.
Ország-Világ 1895. 3. sz. arczk.
Déva és Vidéke, a Főv. Lapok után 1895. 26. sz. (Önéletrajzi adatok).
Vasvármegye 1895. 20. sz. (Naplótöredék.)
Győrffy János, W. J. Élet- és jellemrajz. Nagy-Kanizsa, 1896.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 1065. l., XVIII. 814. l.
Irodalomtörténeti Közlemények 1898. 124. l.
Sturm Albert, Országgyülési Almanach. Bpest, 1901. 395. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.
Akadémiai Értesitő 1904.
Molnár Viktor, W. Gy. Életrajza. Bpest, 1907.
M. Könyvészet 1905., 1908.
Corvina 1911. 3., 1912.
Sturm-féle Országgyűlési Almanach 1910-1912. Bpest, 66. l.
Budapesti Hirlap 1912. 66. sz.