orvosdoktor, bécsi gyakorlóorvos és szerkesztő, kereskedelmi könyvvezető fia, szül. 1818. júl. 14. Nagy-Kanizsán (Zalam.); u. ott és Pesten (hova szüleivel költözött) tanult az ottani gymnasiumban és 1835. az egyetemen az orvosi tudomány első évét hallgatta; de már a következő évben Bécsben folytatta és 1841-ben ott tett doktorátust. Atyja halálával azonban kénytelen volt szintén Bécsben kórházi gyakorlatot folytatni. Innét gyakorlóorvosnak Győrbe költözött, hol csakhamar megyei tiszteleti orvos lett; részt vett az 1848. magyar szabadságharczban, előbb mint nemzetőr, azután mint honvédtörzsorvos, végre mint a győri katonai kórház főorvosa, hol a szabadságharcz után is megmaradt, sőt érdemeiért az osztrák emlékéremben is részesült. Azonban ellenfeleinek áskálódása miatt 1850. kénytelen volt Győrt elhagyni és Bécsben telepedett le; megalapította 1851-ben az első orvosi hetilapot Ausztriában és Németországban; a «Wiener Medicinische Wochenschritft»-et; mely lapnak, noha körülbelül harminczszor lefoglalták és szerzőjét pörbe idézték, 1875-ben megérhette huszonöt éves jubileumát és W. haláláig szerkesztette. A bécsi világkiállítás (1873) alkalmával őt bízták meg az orvosi pavillon felállításával; ezért úgy a bel- mint a külföldi hatalmasságoktól kitüntetésben részesült. Ekkor megalapította a «Militärarzt» cz. melléklapját. Meghalt 1889. jan. 8. Bécsben.
Munkái:
1. Homo et ejus praerogativa jure naturae. Dissertatio inaug. medico-physica. Vindobonae, 1841.
2. Wein's Heil- und Humanitäts-Anstalten, ihre Geschichte Beschreibung und Einrichtung. Wien, 1854.
3. Die Versorgungshäuser in Wien. Wien, 1858.
Szerkesztette az említetteken kívül a Taschenbuch für Civilärzte (1851-től) és a Taschenbuch für Feldärzte (1859-től) cz. két naptárt.
Szinnyei Könyvészete.
Wurzbach, Biogr. Lexikon LVII. 155. l.
Pesti Napló 1889. 9. sz. (Nekr.)