magyar kir. udvari tanácsos, szül. 1802. Kassán; középiskoláit és a törvénytudományokat szülővárosában és Bécsben tanulta; azután a pesti egyetemen ügyvédi oklevelet szerzett. Mint ügyvéd Bossányi ügyeit vitte már midőn önállóan is megélhetett; 1825. okt. a magyar udvari kanczellárián vállalt fogalmazó-gyakornoki állást. 1828. gróf Reviczky őt választotta borsódmegyei útjához úti titkárának; a kit aztán annyira megkedvelt, hogy befolyásánál fogva Metternichnél és a bécsi udvarnál persona gratissimává tette. Az udvari kanczelláriánál 1833. nyarán titkárrá nevezték ki, hol a magyar ügyekben 1848-ig mint előadó szerepelt. Metternich felhasználta különféle küldetéseknél Olaszországban és a magyar országgyűléseken, midőn Kossuthtal gyakran értekezett. A márcziusi napok után azonban, midőn a magyar kormány előtt szereplése kitünt, hazaárulónak nyilváníttatott és száműzetése kihirdettetett, mely még a «Wiener Zeitung»-ban is megjelent. 1852-ben kiesett a császári kegyből, mi miatt, nem tudni, de 2000 frttal nyugalmazták. Meghalt 1882. decz. 18. Bécsben.
Levelei Jászay Pálhoz a családnál (Irodalomtört. Közlemények 1894.).
Munkája: Élményeim. Néhány lap 1825-től 1852-ig terjedő. Nyilvános pályám naplójegyzeteiből. Pozsony, 1880. (Két kiadás. Ism. Pesti Hirlap 1879. 318., P. Napló 283-286., Főv. L. 272., Egyetértés 325-327. sz. Németül. Pressburg und Leipzig, 1880.)
Hazai és Külf. Tudósitások 1833. II. 41. sz.
Budapesti Hirlap 1882. 380., Egyetértés 1882. 341. sz.
Wurzbach, Biogr. Lexikon LVII. 113. l.
Kiszlingstein Könyvészete és gyászjelentés.