Zsigmond császár és magyar király tanácsosa, szül. Mainzban (1382) szegénysorsú polgári szülőktől; 15 éves korában egy gazdag és előkelő kereskedő magával vitte őt Csehországba, hol (I397) Zsigmond magyar király szolgálatába lépett s abban Zsigmond haláláig (1437. decz. eleje) negyven esztendőt töltött. 1400 előtt egy időre elhagyta a királyi udvart és atyjához ment; onnét pedig utazást tett a Rajna vidékén. Ezentúl állandóan Zsigmond udvarában tartózkodott. Hogy milyen hivatalokat viselt, azt nem tudjuk, de munkája bevezetésében említi, hogy Zsigmondot minden útjában követte; tehát sokat tartózkodott Magyarországban. Fontos ügyekben a király tanácsát is kikérte s kényes ügyek elvégzését bízta rá. Hű szolgálatai jutalmául 1424-ben megkapta a mainzi vámjövedelem egy részét. Úgy látszik, elég kényelmesen élt, mikor szolgálatát elhagyta, mert titkárt is tartott és ennek tollába mondta Mainzban írt munkáját, mely 1442 -ig terjed; valószínű, hogy ez időben halt meg.
Megírta németül Zsigmond császár és magyar királynak és két utódjának, Albertnek (szintén magyar királynak) és III. Frigyesnek történeteit 1386-tól 1442-ig. (Kiadta Mencken, Scriptores rerum Germanicarum cz. gyűjteményének I. kötetében. Lipcse, 1728. a szász-góthai kéziratnak 1462-ből való szövegét adta ki némi toldásokkal és javításokkal és a saját kodexe szerint.)
Katholikus Szemle. 1899. 783. l. (Békesi Emil.)