bölcseleti doktor, főreáliskolai tanár, szül. 1851. márcz. 3. Karánsebesen (Krassó-Szőrénym.); a gymnasiumot Baján járta, 1870-ben a papi pályára lépett és Temesvárt a hittudományokból két évfolyamot végzett; azonban, hogy beteg atyját segítse, 1872-ben a jogi pályát választotta, de egyúttal számtiszt volt a közoktatási miniszteriumban; a budapesti egyetemen jogtörténeti és államszámviteltani vizsgálatot tett. 1874. aug. helyettestanári kinevezést nyert a pancsovai állami főreáliskolánál. Tanképesítő vizsgálatát 1876. tette le a történelemből és földrajzból és képesítése magyar, német, horvát tannyelvű középiskolákra szól; ekkor rendes tanárrá nevezték ki. 1880. aug. áthelyezték a kecskeméti állami főreáliskolához. 1889. jún. bölcseletdoktori szigorlatot tett a franczia, latin és német irodalomból. Meghalt 1890. febr. 28. Kecskeméten.
Czikkei: A leíró költészetről, Manzoni Sándor, Simai Kristóf «Igazházi»-ja. (Az iskolai Értesítőkben.)
Munkái:
1. A Roland-énekről. F. Kecskemét, 1887. (Különny. a kecskeméti főreáliskola Értesítőjéből.)
2. Az ó-franczia költészet eredetéről és fejlődéséről, különös tekintettel a Roland-énekre. Kecskemét, 1888. (Különnyomat a kecskeméti főreáliskola Értesítőjéből. Ism. Egyet. Philol. Közlöny.)
3. Potemkin a Duna mellett 1790-ben. Ford. Danilevszky után (Erdélyi Károlylyal). Kecskemét, 1888.
Wutz Albert, Tanári Névkönyv. Bpest, 1887. 73. l.
A kecskeméti állami főreáliskola Értesitője 1890. 85. l.
Hornyik József, Kecskeméti Irók. Kecskemét, 1901.
Petrik. M. Könyvészet 188621900.