kir. tanácsos és kir. főigazgató, szül. 1829. okt. 22. Rozsnyón (Gömörm.), hol atyja a székesegyház karnagya volt; a gymnasiumi, bölcseleti és jogi tanfolyamot Kassán végezte; de a természettudományok iránti szeretete a selmeczbányai bányászakadémiához vonzotta, hol két évig tanult; azután a bécsi polytechnikumot kereste föl; itt közel négy évet (1853-ig) töltött és tagja volt a physikai műintézetnek; főleg az elektrikus kutatások kötötték le figyelmét. 1853. október 3. kezdte meg Kassán tanári pályáját az állami főgymnasiumnál. A helytartótanács felhívására gymnasiumi tantervet dolgozott ki. Jutalma 1861-ben a lőcsei kir. főgymnasiumi igazgatói állása lett. Itt újjá teremtette az intézetet és magyarosította a közszellemet. 1865-ben a tanügyi enquete tagjaként szerepelt. 1863-tól kezdve hosszú évsorozaton keresztül a pozsonyi kir. kath. főgymnasium igazgatása foglalkoztatta. 1862-től beutazta ismeretek gyűjtése czéljából Európa nagy részét: Németországot, Belgiumot, Hollandiát és Francziaországot; 1876-ban a kormány Svájczba küldte újabb tanulmányútra. Igazgatói működése alatt a középiskolai reformkérdések (1883) merülvén föl, az elsők közt volt, a ki üdvös változtatások előadójává lett. 1876. a vallás- és közoktatásügyi miniszter a pozsonyi tankerület ideiglenes főigazgatóságával tüntette ki; 1884. pedig a király főigazgatói állásában véglegesen megerősítette és kir. tanácsossá nevezte ki. Meghalt 1895. márcz. 27. Pozsonyban.
Munkatársa volt a Pozsonyvidéki Lapoknak (1873-tól)
Munkája: A villanyosság történetének vázlata. Lőcse 1865. (Különny. a lőcsei kir. kath. főgymnasium Értesítőjéből.)
Szinnyei Könyvészete.
Magyarország és a Nagyvilág 1883. 41. sz. arczk.
Paedagogiai Plutarch 1886. 24. l. arczk.
Nyugatmagyarországi Hiradó 1895. 73. sz. és gyászjelentés.