Wesselényi Miklós (hadadi báró, idősb)
főispáni helyettes, b. W. István cs. kir. kapitánynak és b. Dániel Polixenának fia, szül. 1750. decz. 11. Zsibón; Cornides Dániel és Deáki Pál voltak a nevelői; miután tanulását a kolozsvári ref. főiskolában bevégezte, a katonai pályára lépett és a b. Barkó-huszárezredben 1769. jún. 1-től 1778. aug. 1-ig előbb mint hadnagy, 1772-től mint kapitány szolgált Galicziában. Heves természete legszélsőségesebb tettekre indította; e miatt állásáról lemondani kényszerítették. 1777. Cserei Ilonát feleségül vette s ezentúl Zsibón élt. Tetteiben is megnyilatkoztak a lélek nagysága és az indulatosság legmagasabb foka; híres vívó és mint minden W., ő is igen erős testalkatú volt. Férfias, de sokszor túlhajtott mulatságokkal töltötte idejét, a mellett foglalkozott a franczia irókkal, különösen Voltaire-rel. A szabadságeszmék iránt lelkesült s éppen ez hozta összeütközésbe Haller gróffal, ki nagyon aulikus természetű volt. Ellenszenvét úgy fejezte ki irányában, hogy formális hadat vezetett ellene s a Haller-vár védőjét, a kapitányt elfogta. Ezen jogsértésért II. József elzáratta Kufsteinba. 1789. decz. 15. nyolcz évi fogság után szabadult ki neje közbenjárására. 1791. az erdélyi országgyűlésen jelent meg és tüzes szónoklataival az ellenzéket maga mellé vonta. Innét kezdve 1809-ig minden országgyűlésen szerepelt. 1804. Közép-Szolnok főispáni helytartója lett. Mint administrator igen pontos ember volt és bár nézeteit ezentúl is megtartotta, a kormánynyal már nem állott oly nyilt ellentétben. Az irodalom vezérembereivel élénk összeköttetésben volt. 1809. hirtelen visszavonult Zsibóra, azon való megsértődése miatt, hogy a Leopold-féle diplomával nyert szabadsággal nem őt választották az erdélyi rendek a mezei hadak tábornokának. Meghalt 1809. okt. 25. Zsibón.
Munkái:
1. Theses philosophicae et theologicae, quas illustri collegio reformator. Claudiopolitano ejusque moderatoribus clarissimis supremum valedicturus, instar speciminis excerpsit, ac defendit... MDCCLXIX.
2. M. A. Regulus. Római történeti szomorújáték öt felvonásban. Szerzette Collin H. I. Ford. A pannonhalmi könyvtár kiadatlan kézirataiból közzéteszi és bevezetéssel ellátta dr. Récsey Viktor. Győr (1900. Egyetemes Könyvtár 127., 128. Előadták ezen magyar fordításban Kolozsvárt ötször, Debreczenben, Pesten és Marosvásárhelyt egynéhányszor.)
A következő munka rejtély előttem:
3. Elein való megtérésnek gyümöltse... Mellyet hogy Isten kedvelljen? ezen Könyvetskében össze-szedett Imádságoknak, és azok mellé adatott néhány Soltároknak, Istenes Éneknek... a Kegyességnek gyakorlására indítani kíván... (hosszú czím, mely a czímlevél másik felére is átvitetik); a végén: B. H. Wesselényi Miklós 1759. (A könyv irodalmunkban a legkisebbek egyike. 6 cm magas, 4 1/2 cm széles, kis 16-rétnek mondható, borgiszszal nyomtatva, a szöveg 203 és a Mutató tábla 5 lap, arany széllel, egykorú zöld selyemkötés, papirostokban. A tulajdonos neve: «Lázár Kataliné» a tábla belső felére írva és a táblára aranynyal nyomva: L. K. Szerzője nem lehetett a 9 éves b. W. M. Talán egyik nevelője adhatta ki kedveskedésből; aligha nyomatott több példányban. Eddig sehol sem találtam említve; én 1890. szept. 1. Kovács Zoltántól vettem.
Levele Tojnayhoz, Barsmegye alispánjához 1805. júl. 15. (Bars 1885. 14. sz.); Váczy János Kazinczy Ferenczhez írt öt levelét közli (Kazinczy Ferencz Levelezése I., III. és V. köteteiben.)
B. Kemény Zs., B. W. M., Magyar Szónokok és Statusférfiak. Pest, 1851. és Összes Munkái. X. k.
Szilágyi Ferencz, Idősb báró Wesselényi Miklós. Élet- és korrajz. Bpest, 1876. (Értekezések a tört. tud. kör. V. 5.)
Déryné naplója. Bpest, 1879. I. 203. sat. l.
Vasárnapi Ujság 1892. 46. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 1026. l.
Budapesti Hirlap 1889. 275. sz.
Szilágy 1904. 85. sz. (Id. W. M. és a magyar szinészet) és gyászjelentés.