cs. és kir. kamarás, Aradmegye főispánja, br, W. Ferencz altábornagy és b. Rosenfeld Karolina fia, szül. 1778. nov. 22. Nagy-Szebenben. Ifjú korában a katonai pályára lépett, 1809-ben mint már cs. k. őrnagy a nádor által a békésmegyei felkelő nemes sereg alezredesévé, majd Torontálmegye nemes serege ezredesévé neveztetett ki s e parancsnoki tisztet a felkelő sereg feloszlatásáig viselte. Később a polgári közpályán tünt fel mint Krassó-, 1823-ban mint Aradmegye főispáni helytartója, egyszersmind Nógrádmegyében mint királyi biztos műdödött, végre 1825-ben Aradmegye főispánja lett. Kiváló érdemei közé tartozik a békésmegyei vizek és mocsarak szabályozása, lecsapolása és kiszárítása körül tett sikeres működése, a lótenyésztés előmozdítása. Igen tevékeny része volt a magyar gazdasági egyesület megalapításában. Meghalt 1830. márcz. 1. Pesten.
Munkája: Gondolatok a Magyar Országi hanyatló-lótenyésztésnek helyreállításáról és ezen czél elelésére vezető segéd-eszközökről. Pest, 1815. (Magyar-német czímmel és szöveggel.)
Arczképe: rézmetszet Lütgendorf Ferdinand bárótól 1820-ból (Tudom. Gyűjtemény 1830. XII. kötete mellett.)
Gemeinnützige Blätter 1830. 9. sz.
M. Kurir 1825. II. 4. 5. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai XII. 138., 139. l.
Galgóczy Károly Emlékkönyve. Bpest, 1884. IV. 5. l. és gyászjelentés.