dobokai főbiró, országgyűlési képviselő 1848-ban (és 1879-ben), California lakosa, a M. Tudom. Akadémia levelező tagja, Wass Imre gróf, Közép-Szolnok főispáni helytartójának és báró Jósika Rozáliának fia, szül. 1814. jan. 13. Kolozsvárt; gyermekkorát nagyatyja, öreg gróf W. Miklós házánál töltötte Császáriban; nyolcz évig volt a kolozsvári lyceumnak tagja; már az iskolában a magyar és oláh nyelven kívül jól tudott latinul, francziául és németül. 1832 nyarán utazott az Al-Duna vidékére, hol testvérbátyja, Miklós huszárhadnagy állomásozott, itt megtanult szerbül; aztán útját folytatva, elment Triesztbe, Velenczébe, Milanóba és Tirolon keresztül jött haza; folyékonyan beszélt olaszul. Tanulságos utijegyzeteket írt, melyeket barátai lemásoltak és később mint utikalauzt felhasználtak; ez útjának nagy részét gyalog tette meg. Iskoláit 1833-ban bevégezvén, előbb az erdélyi kormányszékhez, később a marosvásárhelyi kir. táblához ment mint joggyakornok. Azonban 1834. nov. 6. nőül vevén Gyulafehérvári Eperjessy Rozáliát, megvált hivatalától, 1835-ben falusi birtokára Egregyre, majd Czegébe vonult gazdálkodni. 1839. Doboka vármegye Derékszék birái közé választatott és 1841-ben főbirói állással tisztelték meg és ezen hivatalát 1848-ig viselte. Ezen idő alatt kétszer tett hosszabb utazást Európa nyugati országaiban. 1848 kezdetén Doboka vármegye főispánja lett. Az 1848. pesti országgyűlésre képviselőnek választatván, az országgyűlésnek 1849. febr.-ig egyik legszorgalmasabb tagja volt. Kossuth kormányzó gr. Wass Samut, ki jól beszélt oláhul és francziául, Erdélybe küldte Csányi Lászlóhoz, ki aztán Konstantinápolyba küldte követül, hova bujkálva Moldván át megérkezett; innét a franczia követ terve szerint tengeren Marseillebe s onnét Párisba utazott. Párisban találkozott Teleki Lászlóval és Londonban Pulszky Ferenczczel, kiktől további utasításait nyerte. Küldetésének főczélja volt, hogy a magyar hadsereg bármi úton minél több és minél jobb fegyvereket kapjon, valamint hogy Fiume körül s a dalmát partokon egy kis tengeri erő is jó volna. Pulszky utasítása és tanácsa szerint a grófnak Amerikába kellett utaznia; honnét nagymennyiségű fegyvert küldött Európába. Az alakítandó hajóraj toborzása körül az Amazon torkolatánál Parma braziliai városban terve nemcsak meghiusult, hanem maga a gróf is nagy veszélybe jutott, melyből csak podgyásza hátrahagyásával gyors szökéssel menekülhetett meg. 1849. nov. 25. már ismét NewYorkban volt és itt hallotta a szabadságharcz katasztrófáját. Már ekkor annyira elsajátitotta az angol nyelvet, hogy az odaérkezett magyarok és amerikaiak közt tolmácsul szolgálhatott. A 60-70 komáromi menekültek részére az ottani polgármester és társainak segélyezésével kört alakítva, házat bérelt és kinek-kinek képességéhez mért foglalatosságról gondoskodott. Ő volt a közbenjáró minden egyes magyar menekült ügyében; ő beszélt a nyilvános fogadásoknál. New-Yorkban ismerkedett meg Fornét Kornéllal és Molitor Gusztávval és ott fejlődött ki köztük ama hű barátság, mely csak a gróf halálával végződött. A legelőbbkelő körökben való időtöltések mellett a gróf a délelőtti órák nagy részét a Stillmann-féle hajógyár műtermeiben töltötte; hajóépítő munkás vagy tengerész akart lenni. E tervét azonban nem valósíthatta meg, mert a tengeri kórság az első két évben még a kisebb kirándulásoknál is gyötörte, e miatt lemondott róla. Az ekkor fellépett kalifornia-aranyláz őt és társait is elfogta, oda irányozták pályájukat. Miután az arany ásásával nem boldogult, Fornét mérnökhöz csatlakozott, húzta a lánczot és kitűzte a jelzőket. Másfél év mulva visszatértek San-Franciscoba, hol Fornét mérnöki irodát nyitott s W. mellette segédkezett. Nem sokára Molitor is megérkezett, ki Londonban érczészetet tanult és hárman egyesülten ércztisztító gyárt alapítottak. 1855 végéig a gyárban 3 és fél millió dollár értékű arany olvasztatott és adatott ki rudakban; ezenkívül 2 és fél millió dollár értékű aranypénz veretett. Xantus 1857-ben, mikor San-Franciscoban gróf Wassék gyártelepét meglátogatta, így szólt: «Senki a magyar névnek több becsületet nem szerzett Amerikában, mint gróf Wass és társai.» Azonban, miután a három úr közül egyik sem volt nagyszabású üzletember, az ötvenes évek végén vállalatuk teljesen megszünt. 1852. Fornét hagyta el Kaliforniát. 1853-54. gr. W. járt itthon Európában és miután a vagyon és hitel leolvadt, kifáradva, elkedvetlenedve és elbetegesedve 1858-ban végkép hazaköltözött szülőföldjére. 1861-ben a felsőházban foglalta el helyét, hol Fiume érdekében tartott figyelemreméltó nagy beszédet. Szorgalmas munkásságot fejtett ki különösen a Pompéry által szerkesztett Magyarországban és később a Pesti Naplóban, többnyire nemzetgazdasági, iparügyi sat. kérdésekben. 1861. decz. 20. a M. T. Akadémia választotta levelező tagjának és székét a passát-szelekről tartott értekezésével foglalta el. A 60-as években élénk részt vett a fővárosi társas-életben és a földhitelintézet megalapításánál 1866-ban épp az a kerület küldte a képviselőházba, mely 1848-ban először választotta meg és e kerület képviselője maradt 1875-ig és híve volt a Deák-pártnak. De munkásságának legjobb részét az iparvállalatok előmozdítására szentelte. Különösen két intézet volt, melyért éjjelét, nappalát áldozta: az újpesti hajógyár és az első magyar gőzhajózási társulat. Utolsó három évét nagyobbára családja és gyámgyermekei társaságában gyógyítási kísérletek közt töltötte. Meghalt 1879. márcz. 20. Budapesten. A M T. Akadémiában 1880. jan. 26. Deák Farkas tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (V. 1845. Mezőségről); a M. Akadémiai Értesítőben; a Math. és Term. Közlönyben (III. 1862-63. A légáramlásokról. Székfoglaló) sat. Sok czikket írt a kaliforniai angol lapokba. Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Munkája: Kilencz év egy számüzött életéből. Pest, 1861-62. Két kötet.
M. T. Akadémiai Almanach 1863. 256. l.
Nemzeti Hirlap 1879. 79. sz.
Fővárosi Lapok 1879. 68. sz.
Magyarország és a Nagyvilág 1880. 5. sz. arczk.
Deák Farkas, Gróf Wass S. emlékezete. (Értekezések X. 2. sz.) Bpest, 1880.
Petrik Könyvészete.