hites ügyvéd, a gróf Károlyiak tisztviselője, W. László akadémiai tagnak és Kamochay Juliannának fia, szül. 1827. jan. 4. Pesten, hol a gymnasiumot és az egyetemen a bölcseleti és jogi osztályt végezte 1847-ben. A M. Tudom. Akadémia megbízásából Keszthelyre küldetett, hogy ott a Festetich grófi könyvtárban a Welikei-féle 1522. magyar zsoltáros könyvet lemásolja. 1848-ban Károlyi huszárnak állott be s 1848. nov. letette az ügyvédi szigorlatot. Világosról betegen vergődött Pestre. Itt tanulmányozott a Marastoni festészeti akadémiájában; de csakhamar fölhagyott a festészettel és beállott Pestvárosához napidíjasnak; miután ott is a német nyelv behozatott, bátyjához W. Gyula ügyvédhez fogalmazó írnoknak ment havi 30 frt. fizetéssel. Miután az ügyvédi gyakorlat a bécsi miniszteriumtlól megtagadtatott, 1857. gróf Károlyi István titoknoki irnoka lett; ki csakhamar rendes tisztviselőnek nevezte ki s 1859-től gróf Károlyi Sándor mellett működött titoknoki minőségben 1868 elejéig, midőn saját kérelmére Derekegyházára területi pénztárnoknak tétetett; végre ismét Budapestre került mint gróf Károlyi Sándor központi iroda vezetője. Meghalt 1875. júl. 5. Budapesten.
Czikkei a Pesti Naplóban (1855. I. 80. sz. Kurucz dalok s egy XVIII. századbeli költő versei); a Vasárnapi Ujságban (1858. 30. sz. Ecsedi tó és régi vára); Hazánk és a Külföldben (1869. Az 1836-ban elfogott országgyűlési ifjak felségsértési pöre, Lovassy László levelei b. Wesselényi Miklóshoz 1836. szept. 16., 17., 19. Az elfogott ifjak ügye Békésmegye közgyűlésén 1836. nov. 24., Lovassy László atyjának kérelemlevele a királyi táblához); a Századokban (1872. Károlyi Sándor naplójának töredéke 1703-ból, 1873. Az ál-Károlyi István igaz nevén Nagy Gergely története, A gróf Károlyiak és az olasz Carolisok, Adalék Pest város történetéhez, 1874. Károlyi Sándor emlékiratai a Rákóczi-háború kezdetéről 1875. A Zaah nemzetség és a Saagiak); a Budapesti Közlönyben (1873. 268. sz. Az ecsedi uradalom). Több évig foglalkozott és 1886-ban fejezte be a «Gróf Károlyi Eduard és Sándor birtokainak történelmi ismertetése» cz. munkáját, mely kéziratban maradt. Évekig gyűjtötte az anyagot önálló nagyobb művéhez: «Hely- és embernevek származása» cz.; de ezt már nem tudta feldolgozni, utolérte őt a halál.
Munkája: Waltherr Imre naplója. 1846-1850. Bpest, 1888. (Különnyomat a Hazánkból.)
Naplójából és a m. n. múzeumi könyvtár példányaiból.
Gyászjelentés.