mérnök, szül. 1845. aug. 10. Mária-Radnán; középiskoláit Nagyváradon és Budán járta; 1863. a József-műegyetemre ment, melynek végeztével 1867. szept. 30. mint mérnökgyakornok államszolgálatba lépett. 1873. a bécsi világkiállításon a közmunka- és közlekedésügyi miniszteriumot képviselte s még ugyanez évben részt vett az aldunai zuhatagok szabályozásának terveit előkészítő nemzetközi bizottság működésében. 1876. átvette a sárospataki, 1878. pedig mint kir. főmérnök a vásárosnaményi folyammérnöki hivatal vezetését. 1883-tól 1889-ig a közmunka- és közlekedési miniszteriumban, mint a műszaki tanács tagja működött miniszteri főmérnöki, majd középítészeti felügyelői s 1885-től miniszteri osztálytanácsosi minőségben. Ez idő alatt bízták meg 1883. a Vaskapuszabályozás terveinek elkészítésével. 1885. a brüsszeli első, 1886. a bécsi második, 1887. a frankfurti harmadik nemzetközi belhajózó kongresszuson a kormány képviseletével bizatott meg. Legfontosabb munkálkodása 1889-től kezdődik, midőn Orsovára a Vaskapuszabályozási m. kir. művezetőség főnöke és 1893 czímzetes miniszteri tanácsos lett; 1894. a szerb másodosztályú Takova-rendet kapta; 1896. valóságos miniszteri tanácsossá léptették elő s ez év szept. a Vaskapu megnyitásakor a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntették ki s még ez évben az ezredéves országos kiállításon szerzett érdemeiért a millenniumi arany emlékérmet kapta.
Czikkei a M. Mérnök- és Építészegylet Közlönyében (1882. A Kulpa folyó szabályozása hajózási szempontból, 1884. Az aldunai zuhatagokon keresztül létesítendő hajóutak).
Munkája: Adatok a Vaskapu szabályozásának történetéhez. Bpest, 1903. (Különny. a M. Mérnökés Építészegylet Közlönyéből.)
Pallas Nagy Lexikona XVI. 980. l.