bölcseleti doktor, róm. kath. plébános, szül. 1840. okt. 20. Német-Újfaluban (Somogym.); gymnasiumi tanulmányait Eszéken és Pécsett végezte el; a theologiát a pécsi seminariumban hallgatta. 1865. aug. 2. fölszenteltetett és Lakocsán, Olaszban, Szent-Erzsébeten és Valpon mint káplán működvén, 1869. Pécsre hivatott a tanítóképző-intézethez tanárnak. Megszerezvén külföldön a bölcseleti doktorátust, 1871-ben ugyanazon intézet igazgatójává neveztetett ki, hol a neveléstant és a német nyelvet adta elő. Pécsett kitünt szónoklatával is. 1878. nyerte el a szajki plébániát, mely hivatalát ápr. 15. foglalta el. Derült kedélyét a 80-as évek felé homályosították el az anyagi gondok, melyekkel állandóan küzdött. Sokat költött könyvekre. Meghalt 1901. okt. 21. a pécsi közkórházban.
Számos dolgozata és czikke jelent meg «Mecsekházi» néven a szakfolyóiratokban és hirlapokban; munkatársa volt a Bölcseleti Folyóiratnak; czikke a Népiskolai Tanügyben 1885. Hogyan nyugdíjazzák nálunk a római katholikus tanítót?)
Munkája: Egy bölcsészeti trilogia két tagjáról. Bpest, 1876.
Szerkesztette a katholikus «Nevelés-oktalásügy» cz. folyóiratot 1875-ben Nagyváradon (Nogely Istvánnal).
Brüsztle, Recensio. Quinque-Ecclesiis, 1880. IV. 466. l.
M. Sion 1892. 715. l.
M. Állam 1901. 244. sz.