erdész, m. kir. főerdőtanácsos, szül. 1830. okt. 8. Sugatagon (Máramarosm.); középiskoláit Szatmáron, a bányászati tanfolyamot 1850. okt. a selmeczbányai akadémián végezte s az erdészeti pályára lépett. 1859-ben a selmeczi erdész-akadémiához segédtanárrá neveztetett ki. 1863 végével megalapította az Erdészeti Lapokat. 1864. Nagy-Bányára helyeztetett át. 1866. okt. kineveztetett erdészeti tanárnak a keszthelyi gazdasági tanintézethez. 1867. a selmeczi erdészeti akadémiához helyezték át erdőtanácsosi czímmel. 1871-ben s pénzügyminiszterium erdészeti osztályába nevezték ki osztálytanácsosnak, hol egy év mulva első osztályú főerdőtanácsossá lépett elő. Wagnert 1866. az országos erdészeti egyesület Pesten, nemzeti szellemben történt szervezkedése alkalmával alelnöknek választotta. Meghalt 1879. decz. 21. Budapesten.
Czikkeket írt az Erdészeti Lapokba, az Erdészeti és Gazdászati Lapokba.
Munkái:
1. Segédtáblák erdőszök és erdőbirtokosok... számára. Selmecz, 1864. (Divald Adolffal.)
2. Magyar-német és német-magyar erdészeti műszótár. Pest, 1869. (Divald Adolffal.)
3. A Lopresti pálya mint erdei szállítási eszköz. Pest, 1871. Két táblával. (Különny. az Erd. és Gazd. Lapokból.)
Szerkesztette és kiadta az Erdészeti Lapok cz. havi közlönyt 1862. jan.-tól 1864. decz.-ig Divald Adolffal Pesten, Selmeczen és Pozsonyban.
Szinnyei Könyvészete.
Ellenőr 1879. 609., 610. sz.
Vasárnapi Ujság 1879. 52. sz. 1883. 34. sz. arczk.
Erdészeti Lapok 1880. 1. sz. kőny. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XVI. és gyászjelentés.