kánonjogi doktor, zágrábi kanonok, csázmai prépost, főesperes, muraközi egyházmegyei tanfelügyelő, zágráb-főegyházmegyei szentszéki előadó, csanád-egyházmegyei szentszéki ülnök és horvát országgyűlési képviselő, szül. 1886. okt. 29. Csenejen (Torontálm.); tanult Temesvárt, Aradon és Nagybecskereken, majd a csanádi püspök a bécsi Pazmaneumba küldte. Papi pályáját mint karánsebesi káplán kezdte, de csakhamar kinevezték a temesvári lyceumhoz a mennyiségtan és természettan tanárának. 1868-ban őt választotta meg a csanádi egyházmegye képviselőjének az országos katholikus kongresszusra. Itt kezdte meg politikai pályáját s tovább folytatta a magyar képviselőházban, a hová 1869. márcz. 22-én a zsombolyai választók bizalma küldte. Aztán elkísérte Mihalovich Józsefet érseki székhelyére és oldalkanonokja lett. Hazafias érzelmeinek és fényes tehetségeinek új tere nyílt a horvát fővárosban, a hol akkor veszélyes áramlat indult meg a horvát-magyar kiegyezés ellen. Férfias meggyőződéssel lépett sorompóba a magyar állameszme mellett; határozott fellépése és kitünő szónoklatai nagy hatással voltak. Meghalt 1894. jan. 15. Gyertyámoson (Torontálm.).
Munkája: Hogy állunk? (A magyar-horvát kiegyezésről írt nagy feltünést keltett röpirat.)
Budapesti Közlöny 1869. 69. sz.
Pesti Napló 1894. 16. sz. és gyászjelentés.