okl. mérnök, kereskedelemügyi államtitkár, szül. 1849. Dombegyházán (Csanádm.); középiskolai tanulmányait Aradon végezte (hol atyja régi magyar nemesi család ivadéka, polgármester volt), a pesti egyetemen jogot hallgatott. Eleintén ügyvédi pályára készült és Aradon kezdte a gyakorlatot; nemsokára azonban felhagyott ezzel és államszolgálatba lépett; a volt közmunka és közlekedési miniszteriumba 1871-ben mint segédfogalmazó lépett be, 1873. fogalmazóvá, 1879. titkárrá, 1889. pedig osztálytanácsossá neveztetett ki. Mindvégig a vasuti szolgálatnál működött, később mint annak főnöke szolgálva, a hol a vasutengedélyezési ügyeket vezette. 1881-84. a magyar északkeleti vasut felügyelő-bizottságának tagja volt s 1882. póttagja lett az államvasutak igazgatótanácsának. 1884-ben a budapest-pécsi vasut kormánybiztosává s még ez évben az államvasutak gépgyára és a diósgyőri vas- és aczélgyár felügyelő-bizottságának tagjává, 1887. a vasuti tisztviselő-tanfolyamon a történelem rendes tanárává és egyúttan a tanfolyam kormánybiztosává neveztetett ki; 1888. pedig a posta- és távíró-tisztképző-intézetet alapította, melynek élén miniszteri biztosi minőségben évekig állott. 1892. a III. oszt. vaskoronarenddel tüntettetett ki. Miniszteri tanácsossá 1893. lépett elő, 1895. febr. 5. pedig államtitkárrá neveztetett ki. Kiváló érdemei vannak a székesfőváros közuti közlekedésügyének fejlesztésében és sok tekintetben neki tulajdonítható a földalatti villamos vasut létesítése, valamint a lóvasut átalakítása villamos üzemre. 1895-től fogva országgyűlési képviselő volt. 1896-ban az ezredéves országos kiállítás körül és a közügyek terén szerzett kiváló érdemei elismeréseül a Lipót-rend középkeresztjét kapta; ugyanazon évben a Budapesten tartott távíró-értekezlet alkalmából a német császár a vörös sasrend csillagos középkeresztjével, a szerb király pedig a Száva-rend nagykeresztjével tüntette ki. 1897-ben a brüsszeli nemzetközi kiállításon a magyar osztályt szervezte, a mely első ízben mutatta be a külföld előtt Magyarországot mint önálló államot. Ez alkalommal a belga Lipót-rend nagy tiszti keresztjét kapta. Ugyancsak ő szervezte a magyar kiállítást 1898. a turini nemzetközi villamossági kiállításon. Az 1900. évi párisi világkiállításon a magyar kormánybizottságot szervezte és az ő érdeme a magyar pavilon létesítése, a mely szintén a magyar állam önállóságát juttatta kifejezésre. 1898. júl. 29. önként lemondott az államtitkárságról. Az állami tisztviselők országos egyesületének elnöke.
Közlekedési czikkei jelentek meg a hazai és külföldi szaklapokban; már 1878-ban mint főmunkatárs lépett a Központi vasuti és közlekedési Közlöny szerkesztőségébe, a melyből a Vasuti és Közlekedési Közlönyt alapította, a melynek 1887. elején, társa, György Endre visszalépése után tulajdonosa is lett. Ennek, valamint az 1882-ben általa alapított Utmutató vállalat szerkesztésétől is 1887. visszalépett. Czikkei a Nemzetgazdasági Szemlében (1879. Angol-India vasutai, 1880. Kenessey Albert emlékezete) sat.
Munkája: Magyarország az 1897. évi brüsszeli nemzetközi kiállításon. Jelentés a magyar végrehajtóbizottság nevében. Bpest, 1899.
Szerkesztette a Magyar vasuti Évkönyvet 1878-84-ig (ism. Nemzetgazdasági Szemle 1882.) és a Mozdonyvezetők Lapját 1894-ben havi 12 számát.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Kiszlingstein Könyvészete.
Vasárnapi Ujság 1895. 7. sz. arczk., 1896. 18. sz. arczk., 1899. 17. sz., 1901. 49. sz. arczk., 1905. 26. sz. arczk.
Genius 1885. 7. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 951. I., II. Pótkötet 1904. 828. l.
Ország-Világ 1895. 7. sz. arczk., 1895. 7. sz. arczk., 1896. 18. sz. arczk., 1897. 17. sz., arck., 1898. 12. sz. arczk.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1901. 391. l.