kereskedelmi és törvényszéki tanácsos, a salgó-tarjáni vasfinomító társulat igazgató-tanácsosa, a Ferencz József-rend tulajdonosa, szül. 1819. Szepes-Olasziban; Selmeczen a bányászakadémiai tanfolyamot elvégezvén, mint bányagyakornok állami szolgálatba lépett. 1850-ben Trangous Lajos a Bártfa melletti máriavölgyi vasgyár vezetésével bízta meg. 1856-ban a rimamurányi vasműegyesület főfelügyelőjének választotta. Meghalt 1878. szept. 13. Osgyánban (Gömörm.).
Czikkei a M. Sajtóban (1857. 120. sz. Az ipoly-sajóvölgyi vasut és a felsőmagyarországi vasipar, 165. A kassai iparkiállítás); a P. Naplóban (1860. 14. 15., 19. sz. Vasiparunk), az Országos Nagy Naptárban (1862-re. Vasiparunk); az Anyagi Érdekeinkben (Pest, 1865. Vasiparunk és a szabad kereskedés); A Gömör-Kishont leírásában (1857. 256-296. I. Gömörmegye bányaipara).
Munkája: A bizottsági bányatörvényjavaslat. Pest, 1871.
Vasárnapi Ujság 1864. 37. sz. arczk.
Petrik Könyvészete és gyászjelentés.