a Nemzeti Színház volt örökös tagja, az Orsz. m. kir. Zeneakadémia nyug. tanára, a Ferencz József-rend lovagja, szül. 1841. júl. 4. Budán, hol atyja Wiszkidenszky kerületi jegyző volt a Bach-korszakban. V. Debreczenben lépett először a színház szolgálatába, saját mondása szerint a «színlapokat hordotta ki». 1873. ápr. 1. lett a Nemzeti Színház tagja. 1906 végén a király a színház örökös tagjának nevezte ki. Volt igazgatója az írók és művészek klubjának, a Fészeknek, tanár volt a Zeneakadémián és alig volt társas egyesülés, melynek vezetésében ő részt ne vett volna. A komikus szerepekben kitünő művész volt. Legutolsó föllépése 1907. szept. 22. volt, a mikor délutáni előadáson eljátszotta híres szerepét, a Durbints sógort. Azután nem lépett többé színpadra. Szélütés érte; mindennap hosszú sétákat tett; halála előtt pár héttel a Margit-ligeti szanatoriumba költözött, hol 1908. decz. 28. meghalt.
Visszaemlékezéseket közölt a hirlapokban és folyóiratokban, ilyenek a Budapesti Hirlapban (1884. 356. sz. Mikor drámai színész voltam); az Arad és Vidékében (1885. Az apósom, az Otthonban is, II. évf. 1. sz. 1895.); a M. Szellemi Életben (Bpest, 1882. A színlaposztó).
Egy fordított színműve is van: Kaunitz és Richelieu, vagy egy király versei, tört. vígj. 3 felv. Írta Sacher-Masoch. (Előadták 1875. ápr. 1. Kassán).
Családi Kör 1876. 33. sz. arczk.
Pesti Hirlap 1879. 344. sz., 1908. 309. sz.
Nemzet 1884. 254. sz.
Budapesti Hirlap 1884. 254. sz., 1908. 309. sz.
Délmagyarországi Lapok 1886. 21. sz.
Debreczeni Ellenőr 1886. 39. sz.
Színészek Lapja 39. sz.
M. Szellemi Elek, Bpest, 1892. arczk. és névaláírása.
Vasárnapi Ujság 1905. 18. sz. arczk., 1909. l. sz. arczk. és gyászjelentés.