jogi doktor, ügyvéd, udvari tanácsos, szül. 1854. nov. 19. Gyöngyösön (Hevesm.); egyetemi hallgató volt Budapesten, 1881-ben Weinberger családi nevét Visontaira változtatta. 1882. ügyvédi oklevelet nyert és Budapesten telepedett le; ügyvédkedése mellett hirlapírással is foglalkozott. Sikerrel védelmezvén a Zasztava szerkesztőjét, a szerb radikálisok vezérét, a Dimitrovics Mihály megölése miatt ellene folyamatba tett bűnpörben, odaadását a szerb radikálisok azzal jutalmazták meg, hogy midőn 1892-ben az újvidéki függetlenségi párt őt képviselőjelöltnek léptette föl, győzelemre segítették. Azután három választás alkalmával (1897., 1901., 1905.) szülővárosa választotta meg képviselőnek. Az országos ügyvédvizsgáló-bizottság tagja. A bűnvádi eljárásról szóló javaslat megalkotását czélzó igazságügyi bizottsági tárgyalásokban részt vett. 1908-ban nyerte el az udvari tanácsosi czímet és ugyanakkor lett a m. kir. Kuria fegyelmi tanácsának tagja.
Mint egyetemi hallgató közgazdasági czikkeket írt; országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Munkái:
1. Az országos törvények külön kiadása. Szerk. I. Az uzsoráról. Bpest, 1883.
2. Védbeszéd az újvidéki kir. törvényszék előtt. Tomics Jósa önvédelmi beszéde. Bpest, 1891.
3. A meghatalmazott által elkövetett csalás. U. ott, 1895.
Több évig szerkesztette a «Vasut» cz. szaklapot.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 893. l.
Századunk Névváltoztatásai. Bpest, 1895. 249. l.
Zichy Herman gróf és Deréstye Gy. M., Magyar zsidók a millenniumon. Bpest, 1896. 72. 1. arczk.
Vasárnapi Ujság 1901. 49. sz. arczk.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.
Magyarország Vármegyéi. Heves vármegye. Bpest, 1909. 408. l.